Camelloti kaland

-Merlin a barátom vagy és neked soha nem hazudtam-kezdtem bele a beszédbe,majd mikor Lucy elköszönt tőlünk biccentettem felé és útjára engedtem.-amikor fiatal voltam,vonzott a hősiesség és a hatalom. Morgana olyan dolgokat kínált aminek nem tudtam ellenállni.-válaszoltam röviden Merlinnek.
-A tapasztalat pedig azért van mert nem fogod elhinni,de a jövőből jöttünk vissza Lucy-vel.-mondtam őszintén,majd elköszöntem Merlintől és Lucy keresésére indultam.

Még pár pillanatig a két férfira néztem, majd elindultam friss levegőt szívni. Egy ideig bolyongtam a kastélyban, mire megtaláltam a hatalmas füves pusztára vezető utat. Lassan kisétáltam és az eget kezdtem tanulmányozni. Most is gyönyörű volt. Egy fa tövéhez sétáltam, majd leültem a földre és onnan csodáltam a gyönyörű tájat.

Amikor megtaláltam Lucyt éppen egy fa alatt ült és a tájat bámulta.
-Elmondtam mindent Merlinnek.-mondtam Lucynek,majd mellé ültem.-Hogy tetszik a táj? Szeretnél valami különlegeset látni?
-Tudok egy szép kristálybarlangot a környéken. Biztos tetszene.

Csendben ültem, mikor Lanc odajött hozzám. Rámosolyogtam, majd a lábaimon átfontam a kezeimet.
- Minden nagyon szép.- Sóhajtottam, majd ránéztem. Tekintetemben szomorúság és félelem kavargott. Szavai felcsigáztak, mert szerettem volna megnézni, de most sokkal jobban féltettem.
- Miért nem tagadtad le Morgana vádjait?- Kérdeztem és tekintetemet a földre szegeztem.
- még mindig érzel valamit iránta?- Tettem fel az újabb kérdést, egy kis idő után.

-Tudod a lovagi kodex elvárja tölem,hogy ősszintén válaszoljak minden vádra és kértdésre.-válaszoltam első kérdésére,majd a szemeibe néztem.-Régen éreztem iránta sok mindent szerelmet,hűséget és elkötelezettséget is. Mostmár nem érzek iránta semmit. Jelenleg te vagy nekem a legfontosabb és a leg jobb választás is. Ha Morgana mégegyszer megprobál közénk állni teszek róla,hogy az legyen az utolsó dolog amit megtudd tenni.

Elfordítottam a teintetemet, majd felálltam.
- Értem, hogy válaszolnod kell, de Lanc, mit csinálnék én itt egyedül, ha neked valami bajod esik?- Kérdeztem és megfordultam, hogy lássam.
- Morgana pedig egy szívtelen dög, akit nem érdekel más csak maga. És hidd el, kinézem belőle, hogy valami olyan dolgot is képes elhitetni Artúrral, ami egyikünknek az életébe kerülhet.- Mondtam kicsit idegesebben. Nem telt bele pár pillanat, mikor katonák és Morgana jött ki az ajtón. Láttam, hogy ránk mutat, majd azt is, hogy a katonák felénk közelednek.
- Látod? Itt az élő bizonyíték rá.- Mutattam a felénk érkező katonákra. Mikor odaértek hozzánk először azt hittem, hogy Lanc-ot fogják majd el, és kész voltam bármire, hogy kiszabadítsam. Ehelyett engem fogtak meg. Két férfi a kezemnél fogva megragadott, míg a harmadik Lanc-ra nézett.
- Uram, a király küldött, hogy zárassuk az asszonyt a vár börtönébe.- Hangoztak szavai.
- Eresszenek el.- Próbáltam kiszabadítani a kezeimet, de vasmarokkal tartottak.

-Ismertek évek óta,-fordultamn a katona felé.-Tudjátok,hogy ki vagyok. Szóval szolj a társaidnak,hogy engedjék el a nőt vagy igérem valakinek baja fog esni.
Pár perd várakozás után mivel nem történt semmi elörébb léptem és a Lucy kezét fogó katona elé léptem.
-Engedd el őt, utóljára mondom.-mordultam fel és kivillantottam a fogaimat.-Nem akarlak bántani.
Morgana kacagására kaptam fel a fejem.
-Nem hittem volna,hogy neked ennyire fontos ez a szuka.-kiáltotta felém nevetve,majd egy kézmozdulatára még több katona jött elő és körbe vettek.
-Megyünk Artúr színe elé.-jelentette ki.-Ha Lancelott megprobál ki törni, őljétek meg a nőt.
Ammint ezt kimondta,teljesen összetörtem és hagytam,hogy minden menjen a saját útján.

Csendben és félve figyeltem az eseményeket. Mikor Morgana közölte, hogy ha Lanc megpróbál kitörni engem megölnek kétségbeesetten néztem a férfira.
- Lanc, kérlek.- Kiabáltam utána.
- Ne hagyj itt.- Könnyeim az arcomon folytak, és csak azt néztem, ahogy őt is elviszik. Morgana mosolyogva lépett oda hozzám.
- Ugyan, csak nem képzeled, hogy valaha is Lancelot szeretni fog márt, rajtam kívül?- Kérdezte és röhögni kezdett előttem.
- Milyen kár lesz érted, mikor holnap reggel a máglyán égetnek el. De ne félj, majd én vigyázok Lanc-ra.- Suttogta a fülembe, majd egy ördögi mosoly után a két fogva tartómra nézett.
- Vigyétek a fogdába.- Hangzott az utasítás.
- Ezért még nagyon pórul fogsz járni.- Kiabáltam a nőnek és minden erőmmel azon voltam, hogy ellenszegüljek a két férfinak, persze semmi esélyem nem volt. Így hát csendben és beletörődéssel hagytam magamat vonszolni. Arcomon a könnyek patakokban folytak lefele...

Mikor bevezettek Artúr elé,két katona mellettem maradt,mig a többi a fal mellé húzodott.
-Artút, királyom miért tetted ezt velünk?-kérdeztem.-Miért vittetted Lucyt a tömlöcbe?
-Lancelot, barátom voltál és most is annak tekintelek,de nem tudok bizni benned.- válaszolt.-A nő veszélyes és álitolag boszorkány.
-Ezt Morgana mondta neked?-kérdeztem,majd mikor jóbban szemügyre vettem Artúr arcát észre vettem,hogy szemei elég üvegesek.
-Bár nem értek egyett a döntéseddel,de mindenben követem a parancsaidat.-válaszoltam,majd mikor a katonák parancsot kaptak,hogy kisérjenek a szobámba szó nélkül követtem őket.

Mikor beértünk a börtönbe kezeimet láncra verték és a falhoz kötöztek. Aztán otthagytak teljesen egyedül. Csendben néztem a földet, és közben azon gondolkodtam, hogy Lanc-al mi lehet. Szemeimből a könnyek egyfolytában hullottak és nem akartak elállni...

...Másnap...


A katonák röhögésére tértem magamhoz. Úgy látszik elaludtam valamikor.
- A máglya már várja a kisasszonyt.- Mondta az egyik nekem és leszedte a bilincseimet. Miután már csak a kezem maradt összekötve elkezdtem kifele taszigálni. Szemeimet bántotta az erős fény, amint kiléptünk az udvarra. Mikor sikerült már kinyitni a szemeimet körbenéztem. Az emberek mind ott voltak a faluból. Kicsit jobban körbenéztem és utána felfedeztem Artúr-t és Morgana-t is és láttam Lanc-ot is. Szemeimet hosszan rajta tartottam, s csak akkor vettem le róla, mikor elkezdtek lökdösni. Lassan fellépkedtem a máglyára, majd szembefordultam a közönséggel és hagytam, hogy megtörténjen aminek meg kell történnie.
- Szeretlek..- Suttogtam és reméltem, hogy meghallja az, akinek szántam..

Másnap....

Reggel katonák jöttek értem.
-Sir Lancelott. A király azt parancsolta,hogy vezessük az udvarra,hogy végig nézhesse a boszorkány halálát.-mondta a vezetőjük,miközben a kezét a kardja markolatán tartotta.
-Rendben, követlek titeket.-válaszoltam. Figyelő szemeik kereszt tűzében felöltöztem és magamra vetttem a láncingemet.-Azt megengeditek,hogy felcsatoljam a kardomat?
-Természetesen. Egy lovag nem lovag a fegyvere nélkül.-válaszolta.
-Köszönöm.-válaszoltam,majd lehajoltam és felcsatoltam kardomat.
Amikor mindennel végeztem, elindultam a katonákkal körülvéve.
Az udvaron a katonák Artúr és Morgana mellé vezettek.
-Üdvözöllek királyom.-köszöntöttem Artúrt,majd Morgana felé fordultam.-Remélem boldog vagy. Sikerült megtörni a büszkeségemet.
Amikor kivezették a máglyához Lucy-t Morgana arcán egy mosoly futtot végig.
Ahogy figyeltem Lucy-t a szél egy halk hangot sodort felém.
-Én is szeretlek.-suttogtam vissza, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve segitségül hívtam vámpír képpeségeimet és követhetettlen sebbeséggel elkezdtem rohanni a máglya felé.
Utam közben mindenkit félrelöktem,majd amikor Lucyhez értem felkaptam és a kapu felé rohantam vele. Az istálló elött feltettem Lucyt egy lóra és mögé pattantam.
-Gyí!-ösztökéltem vágtára a lovat és kivágtattam vele a várból.

Lehunyt szemmel álltam és vártam, hogy megérezzem a füstöt és a meleget és azt, ahogy elkezdek égni. Ehelyett azonban megéreztem Lanc közeledtét. Szemeim kipattantak, mikor előttem állt. Ám mielőtt mondhattam volna valamit felkapott és szélsebesen rohanni kezdett velem. Ez se tartott sokáig ugyan is egy lovon kötöttem ki, vele együtt.
- Lanc, vissza kell vinned.- Húztam meg a ló kantárját, mikor eléggé messze értünk a vártól. Mikor a ló megállt lepattantam és felnéztem rá.
- Nem hagyhatom, hogy bajod essen.- Néztem rá könnyekkel küszködve.

-Már késő vissza menni.-válaszoltam.-Megszegtem a lovagi eskümet és elárultam a királyomat.
Miközben beszélgettünk újra mozgásba hoztam a lovat.
Gyorsan vágtattunk,mig egy barlanghóz nem értünk.
-Itt most megpihenünk és holnap,ha minden úgy történik ahogy szeretnénk visszatérünk a mi időnkbe.-mondtam,majd lesegitettem Lucy-t a lórol.
Lassan besétáltunk a barlangba és nézzelödni kezdtünk.
Nem hittem hogy a nagy rohanásba akaratlanul is a kristály barlanghóz hoztam Lucyt.
-Nézd ezeket a mesés kristályokat,drágám. Hát nem gyönyörűek?

Lanc válasza után, egy barlangba vitt. Gyönyörű volt. Bár nem igazán tudtam most a kristályokkal foglalkozni. Sokkal jobban féltem attól, hogy ezek után valami baja eshet.
- Sajnálom, hogy ilyen bajt okoztam. Ha ezt tudom..- Néztem szemeibe.
- Ha tudom, akkor talán egészen máshogy történtek volna a dolgok.- Suttogtam, majd arrébb sétáltam háttal neki. Nem akartam, hogy azt lássa, hogy mennyire mar a bűntudat.

Ne bánj semmit.-válaszolom Galerianak.-Ha te nem jöttél volna,akkor is megtörtént volna az elszakadásom az udvartól.
Miközben sétálunk, ősztöneimmel a külvilágra is figyelek. Hirtelen megérzem egy erő jelenléttét.
-Morgana megtalált minket.-szisdzegem a fogaim között.- Emlékszel, hogy azt mondtam,hogy ő a sárkányok úrnője?
-Maradj itt és ne csinálj semmit.-kérem.-Kérlek most az egyszer tedd amit kérek.
Kilazitom a kardomat a hüvelyében és elindulok a kijárat felé.

Éppen szóra nyitottam volna a számat, mikor közölte, hogy megtaláltak minket.
- Lanc..- Kiabáltam utána. Most az egyszer úgy láttam jónak, hogy ha bent maradok, bár nagyon féltettem. A barlangba fel-le mászkáltam és próbáltam nem kimenni utána és köré vonni a pajzsomat.
- Csak ne essen bajod.- Suttogtam magam elé, majd a földre telepedtem és úgy vártam, hogy visszajöjjön.

Amikor kiértem a barlang elé, Morgana a sárkány alakjában volt jelen.
-Morgana, nem örülök a találkozásnak.-kezdtem.-kérlek változz vissza emberi alakodba.
Miután befejeztem,várni kezdtem.
Morgana körül fodrozodni kezdett a levegő,majd egy villanás után elöttem állt.
-Lancelott,nagy hibát követtél el amikor eldobtál magadtól.-kezdte.-Ha most visszatérsz hozzám mindent elfelejtek és újra a király első lovagja lehetsz. Ha nem akkor........
-Morgana,már elmondtam,hogy a válaszom nem és hogy Lucyt szeretem.
-Akkor pusztúlj.-kiáltott Morgana,majd varázsolni kezdett.
Morgana varázslata talán hatásos lehettett volna,ha ember vagyok,de hála vámpírképpeségeimnek rám nem hattott,csak megperzselte a ruháimat.
-Morgana,hibáztál.-sziszegtem a fogaim között,majd kivontam a kardomat ésd támadásba kezdtem. Kardom könnyedén szelte a levegőt Morgana felé,de az útolsó pillanatban eltéritettem a gyilkos vágást és fejbe vágtam a kardlappal.
Amikor összeeset lecsatoltam a kardomat és a kardövvel összekötöztem a kezzeit.
-Lucy gyere ki hozzám.-kiáltottam be a barlangba.

Hallottam Lanc és Morgana hangját, de hogy miről beszéltek azt nemértettem. Mikor azonban Lancelott hangja hangosan zengett a barlangba elkezdtem kifele rohanni. Mindaddig, amíg meg nem botlottam valamibe és be nem vertem a fejemet a földbe. A fejem sajogni kezdett és éreztem, hogy valami folyik az arcomon, de nemigazán foglalkoztam vele. Felálltam és tovább rohantam kifele. Mikor kiértem megpillantottam Lancelot-ot. Éppen Morganat kötözte meg.
- Mi történt? Jól vagy?- Kérdeztem és megöleltem.
- Mennyi ideig lesz ez Morgana-ra hatással?- Érdeklődtem.

-Nem tudom,hogy meddig lesz eszméletlen,de addigra mi már nem leszünk itt.-válaszolom Lucynek.-Be visszem a barlangba és elmegyek a tükörért,hogy vissza tudjunk menni a mi korunkba.
Lassan felnyaláboltam Morganat és be vittem a barlang mélyére a nyomomban Lucyvel.
Amikor letettem a földre,kivontam a kardom és Lucy mellé tettem.
-Akár mit mond,ne higy neki.-kérem.-Ha kell fenyegesd meg. Én indulok.
Lassan kisétáltam a barlangból,felpattantam a lovamra és elindultam Morgana várába.



Késöbb.....

Amikor visszatértem leszáltam a lóról és lassan besétáltam a barlangba.

Lassan beballagtam lanc és Morgana mögött, de mikor a kezembe nyomta a kardját, és kiadta a parancsot lefagytam. Az igazat megvallva sose gondoltam volna, hogy egy eszméletlen nőre kell nekem majd vigyázni, egy sötét barlangba. Egy kicsit olyan horrorisztikus volt számomra. Nagy sokára azonban ismét meghallottam Lanc lépteit közeledni. Addigra már Morgana is kezdett magához térni.
- Kezd magához térni.- Mondtam Lancelot-nak és kíváncsian vártam, hogy mit fog ezek után csinálni.

-Értem.-válaszoltam Lucynek,majd Morgana elé léptem.
-Mond csak neked miért fáj,az hogy már nem szeretlek?-kérdeztem.-Az ami köztünk volt már nem létezik.Felejtsd el teljesen. És mond meg Artúrnak,hogy rá nem haragszom,te vezetted félre.
Felálltam Morgana elől és felsegítettem,amikor már a talpán állt levettem róla a kardövet és a kijárat felé mutattam.
-Menj el, szabad vagy.
-Még visszatérek és bosszút állok rajtatok.-kiabált vissza Morgana miközben elhagyta a barlangot.
-Lucy, készen állsz az indulásra?

Morgana kiviharzott a barlangból, én pedig megkönnyebbülve öleltem meg Lanc-ot.
- Igen, azt hiszem ennyi kaland elégvolt számomra.- Mondtam és felnéztem a szemébe. Agyamban ezer gondolat keringett róla és rólam... rólunk, de valahogy úgy éreztem, hogy bármi is történt itt, a mi világunkban senki nem tudhatta meg.
- Mi lesz velünk, ha haza megyünk? Úgy értem... a bátyáim biztosan halálra aggódták magukat miattam és félek, hogy Dante nem lesz ilyen elnéző, azok után amit az ágyban csináltunk.- Sütöttem le a szememet és hátra léptem. Tudtam, hogy ennek itt és most véget kell vetni, de annyira nehéz volt kimondani.
- Azt hiszem, mind kettőnknek jobb lenne, ha itt lezárnánk a dolgainkat. Miután hazamentünk külön válunk, és.... és.. talán jobb lenne, ha soha... soha többé nem találkoznánk..

- A bátyáidat megértem. Ha a helyükben lennék én se örülnék,ha egy vámpír lebzselne a húgom körül.-válaszoltam.-Bár a vér csere miatt elég nehéz lenne távol lenned tőlem. Minden nappal amit tőlem távol töltesz egyre jobban fogod kívánni a közelségemet.
Lassan a tükör elé léptünk és kézen fogtam Lucyt.
-Készülj.-mondtam,majd amikor megjelent a fegyverszobám képe átléptünk a saját időnkbe.

//folytatás. Lanc otthona/ Fegyverszoba//

- Ki fogom bírni, miattam ne aggódj.- Mondtam, majd mély levegőt vettem és megszorítottam a kezét. Mikor megláttam az ismerős szobát bátran léptem vissza a saját időmbe...
Agyamban ezernyi gondolt cikázott, és féltem.. féltem attól, hogy ezek után sose látom már Lanc-ot....

- Ki fogom bírni, miattam ne aggódj.- Mondtam, majd mély levegőt vettem és megszorítottam a kezét. Mikor megláttam az ismerős szobát bátran léptem vissza a saját időmbe...
Agyamban ezernyi gondolt cikázott, és féltem.. féltem attól, hogy ezek után sose látom már Lanc-ot....
//folytatás. Lanc otthona/ Fegyverszoba//