Camelloti kaland

Lassan körbepásztáztam a szobát, és meg kell hogy mondjam nagyon tetszett.
- Ki vagy te?- Kérdeztem még mindig halk remegő hangon. Annyira vártam, hogy Lanc belépjen. Azt akartam, hogy végre egy ismerős arc kerüljön szemem elé. És aggódtam is érte. Mi van ha még egy nyíl eltalálta? Pörögtek gondolataim és reméltem, hogy semmi baja nem esett..

Ahogy haladtam a szoba felé meghallottam Lucy hangját és benyitottam a Merlin szobájával szomszédos ajtón.
Hallottam,hogy Lucy megkérdezi Merlint,hogy ki ő.
-Enged meg nekem,hogy válaszoljak helyette.-Szóltam Lucyhez.-Ő Merlin, Artúr udvari varázslója és legfőbb tanácsadója. Nekem pedig jó barátom.

Hírtelen Lanc hangja töltötte meg a szobát. Ahogy meg láttam, teljesen megnyugodtam afelől, hogy semmi baja..
- Lanc..- Suttogtam és szemeimbe apró könnyek szöktek. Boldog voltam, hogy látom, de a sírást kiváltó okot nem tudtam megmondani.
- Merlin?- Kérdeztem, majd néhány könny lesöprése után a férfira néztem.
- Köszönöm, hogy megmentettél.- Mosolyogtam a varázslóra.

-Nagyon szívesen,bár én tartozok neked hálával.-válaszolt Merlin.-Rég láttam Lancelottot ilyen élőnek és szenvedélyesnek. Rég aggódott ennyire.
-Köszönöm barátom,hogy így lejáratsz.-válaszoltam.-Ha nem haragszol most szeretnénk egy kicsit kettesben lenni a hölggyel.
Amikor Merlin kiment leültem Lucy mellé az ágy szélére és a szemébe néztem.
-Jól vagy?-kérdeztem.-A vérem holnapra teljesen meggyógyít.

Apró pír jelent meg arcomon, mikor Merlin elmesélte, hogy Lanc régóta nem volt ilyen.
- Jobban.- Válaszoltam Lanc kérdésére, mikor Merlin kiment a kérésére.
- Köszönöm, hogy megmentettél.- Néztem a szemébe őszintén, majd óvatosan felültem és arcon csókoltam köszönet képen.
- Te jól vagy? Láttam, hogy a nyíl..- Suttogtam kis idő után, de hangom elhalt amikor visszaemlékeztem a történtekre.
- Azt hittem, valami bajod esett.- Motyogtam és szemeimbe apró könnyek szöktek. Olyan szívesen bújtam volna a kezei közé, ugyan úgy, mint a sikátorban.

-Szívesen tettem.-válaszoltam.-Tudod vannak előnyei a vámpír létnek. Nehéz engem megölni. A merénylő meghalt,de a halála elött elmondta,hogy valaki felbérelte a megölésemre.
-Te hogy vagy?-kérdeztem.-Fáj még a sebed? Merlin jó volt hozzád?

- Igen, nem bántott.- Mosolyogtam Lanc-ra és a hasamra csúsztattam a kezemet.
- Még fáj és érzem, hogy lyukas lettem, de azt hiszem meg fogok maradni.- Válaszoltam. Kezemet az övére csúsztattam és erőtlenül, de megpróbáltam megszorítani.
- Megölted?- Néztem a szemébe, az élkövetőre vonatkozó kérdéssel. Nem szerettem volna, ha csupán miattam, kellene egy férfinak életét veszteni, még ha az a valaki majdnem meg is ölt.

-Nem miattad öltem meg,hanem azért mert az én életemet és az ország egységét veszélyeztette a hozzáállásával.-válaszoltam.-Ha megengeded most elmegyek Artúrhóz és beszélek vele,hogy mikor tudna fogadni minket. Rendben?
-Tudod,vámpírként a düh sok mindenre sarkal és nem mindig tudok elenállni az ösztöneimnek.

Összeugrott a gyomrom, mikor azt mondta itt hagy.
- Ne, kérlek, vigyél magaddal, nem akarok egyedül maradni. Könyörgök Lanc..- Néztem a szemébe félve.
- Félek..- Suttogtam szemeibe nézve. Azok a szemek.. különös érzés fogott el, ahogy belenéztem szemeibe. A hasamban pillangók ezrei repültek, és ez olyan új volt...

-Ha velem akkarsz jönni akkor innod kell a véremből megint egy kicsit.-válaszoltam,maqjd leültem mellé az ágyra és a szemébe néztem.-Nekem nem kell könyörögnöd soha semmi miatt. De ha még maradunk itt Camelottban akkor megkell tanulnod megvédeni magad.

- Tudom, és ment is volna, csak az erőm nekem is véges és hát mára elpazaroltam, emiatt nem tudtam magam köré felhúzni a burkot.- Sóhajtottam zavartan. Igazából nem tudtam, hogy elfogadjam-e a vérét vagy sem, de mikor eszembe jutott, hogy milyen édes és finom volt, a nyál szinte összecsordult a számban.
- Rendben... de csak akkor, ha neked ebből nem lesz semmi bajod.- Mondtam és óvatosan felültem...

-Nem lesz semmi bajom. Ne félj.-válaszoltam,majd megsebeztem a nyakam és magamhóz húztam. Ahogy ajkai a nyakamhoz tapadtak, elengedtem magam és lassan hátradöltem. Éreztem,hogy vérem lassan csorog és Lucy egyre csak nyeli magába.

Mikor ajkamat a nyakára szorította ismét megéreztem vére édes illatát. Lassan ráültem a csípőjére és apró kortyokban kezdtem nyelni vörös vérét.
- Istenem..- Suttogtam bőrébe, ahogy kezdett eluralkodni egy teljesen új fajta érzés. Lassan csípőmmel elkezdtem ágyékán körözni, pedig egyáltalán nem vagyok az a fajta..

Éreztem,hogy Lucy körözni kezd az ágyékomon és ennek hatására felhevült a vérem.
-Lucy lekellene állnunk.-mondtam halkan,de nem probáltam eltolni magamtól.-Mennünk kell Artúr elé.
Ahogy Lucy tovább mozgott anyamban már teljesen kitörlödött az,hogy mit is kellene csinálnunk, csak Lucy közelségére vágytam.
Hírtelen felemeltem a kezeimet és letéptem tuhája felső részét.

- Artúr várhat..- Suttogtam bőrébe és tovább kortyoltam édes vérét. Mikor letépte ruhám felső részét egy pillanatra megdermedtem.
- Ezek után még is hogy megyek Artúrhoz szerinted?- Kérdeztem egy gonosz mosollyal arcomon, majd tovább nyalogattam nyakán a sebet.

-Kérünk neked másik ruhát valakitől.-suttogtam és átadtam magam teljesen a várható következményeknek.-Mond csak engem hogy szedsz ki ebből a göncből?
Lassan elhúztam a nyakam Lucy szájától és én hajoltam rá az ajkaira.
Lassan fedeztem fel az ismeretlen ajkakat,majd lassan megkostóltam véremet,ami még ajkain maradt.

Lassan megcsókolt, majd elém dobta a kesztyüt. Hát rendben. Óvatosan egy ujjal végigtéptem a ruháját.
- Nekem könnyebb a dolgom, miszter izom.- Mosolyogtam Lanc-ra és kezeimet végigsimítottam mellkasán.
- Istenem..- Suttogtam és ajkaimmal mellkasát kezdtem el csókolni...

Amikor végig szakadt az ingem, elgondolkoztam, hogy biztos ezt akarom-e.
-Tudod,hogy a vámpírokra a szex úgyan olyan hatással van mint a vér?-kérdeztem.-Bár állitolag jó szerető vagyok.
Hagytam,hogy tovább játszon,majd amikor felnézett egy pajkos mosolyt villantottam rá.

Egy pillanatra megtorpantam. Felnéztem Lanc szemeibe, majd egy apró mosolyt villantottam rá. Ajkaimat az övére helyeztem és egy apró csókot leheltem azokra.
- Azt szeretném, ha innál belőlem.... és hogy közben szeretkezz velem..- Suttogtam szemeimet lesütve.. Szavaim jó magamat is meglepték, de valahogy teljesen biztos voltam benne, hogy ezt szeretném... Akartam Őt.. és ebben senki és semmi nem tudott volna meggátolni..

Lucy szavai megleptek.
-Biztos ezt akarod?-kérdeztem.-A vámpír harapás akár függővé is tehet. Jól gondold át, kérlek. Nem mintha nem örülnék a bizalmadnak,de félek a következményektől. És mi lesz ha véletlenül vámpírrá teszlek?
Beszélgetés közben ovatosan felé helyezkedtem és félre húztam a szemérmét takaró apró pamut darabot. Lassan elkezdtem körözni a csípője felett és lassan belé hatoltam.

Szavai eleinte megrémítettek, de mikor megéreztem férfiasságát két lábam között lélegzetem is elakadt. Iszonyatos fájdalom hasított a hasamba és olyan volt, mintha tüzes piszkavasat nyomtak volna belém.
- Ne... Ez fáj.. hagyd abba..- Kiabáltam és próbáltam ledobni magamról Lanc testét. Arcomról a könnyek patakokban csordogáltak lefele...

Éreztem,hogy Lucy teste megfeszül a fájdalom hatására,majd hallottam kiáltásait is.
-Te még szűz voltál?-kérdeztem Tőle,majd átfordultam a hátamra és a karjaimba zártam.-Te haragudj, ha tudtam volna akkor óvatosabb vagyok.
Pont amikor befejeztem a beszédet, megéreztem,hogy valaki közeledik a szoba felé.
-Takard el magad, kérlek itt nincsenek hozzá szokva a meztelenséghez.-mondtam,majd lassan felültem az ágy szélére és felvettem a nadrágomat.
Mire végeztem Merlin nyitott be.
-Mi történt itt?-kérdezte felvont szemöldökkel.

Mikor Lanc leszállt rólam és a kezei köz zárrt egészen fura dolgokat éreztem magamon és magam körül. Mikor letett és mondta, hogy takarjam el magam, nyakig betakaróztam és az ágyban feküdtem tovább. Arcomon még mindig a könnyek potyogtak, mikor Merlin beállított. Lancra emeltem könnyes tekintetem és csendben hallgattam..

-Semmi különös nem történt, Barátom.-válaszoltam nyugodtan.-A kis hölgy szeretett volna valamit, csak a következményekre nem volt felkészülve.
-Rendben,de ha még egyszer valami olyan történik akkor megfoglak kérni,hogy távozz Lancelot.-válaszolta Merlin, majd kiment és becsukta az ajtót.
-Hallottad mit mondott a varázsló?-fordultam Lucy felé.-Szeretnéd megpróbálni újra vagy megijedtél tőlem?

Mikor Merlin kiment és becsukta maga mögött az ajtót kitakaróztam és Lanc felé vetem az irányt... Mikor azonban kiszálltam az ágyból megpillantottam a combjaimat. Mind a kettő véres volt...
- Úristen..- Suttogtam...Fogalmam sem volt, hogy mi történhetett. Kétségbeesetten néztem lanc-ra.
- Mi történik velem?- Kérdeztem és odaléptem hozzá és megöleltem. Iszonyatosan féltem és az égető fájdalom, amit korábban akkor éreztem, mikor Lanc belém hatolt valamelyest enyhült, de még mindig fájt...
-