Camelloti kaland

A Lanc lakásában levő tükör a középkorba vitte Lanc-t és Lucy-t.
Lássuk mi történik velük.

- Lanc nem izgalmas? Kérdeztem és felültem. Mélyet szippantottam a levegőbe.
- Most megmutathatod milyen is volt akkor.- Néztem rá csillogó szemekkel. A két sárkány még mindig egymást kergette, amin nagyon jól szórakoztam.
- Szerinted sikerül elkapnia?- Kérdeztem és hunyorogva ismét elfeküdtem a puha pázsiton.

-Szívesen megmutatom neked a környéket,de szereznünk kellene valami korhű ruhát.-válaszoltam,majd én is az ég felé pillantottam.- Ha elkapják egymást akkor lesznek problémák,mert a nagyobbik sárkány mintha Morgana lenne.
Lassan odasétáltam Lucyhez és felsegítettem a földről.
-Gyere menjünk el a falú határáig, én bemegyek és szerzek ruhákat.

- És az mit jelent, hogy Morgana?- Kérdeztem és felálltam. Leporoltam magam, majd elindultam mellette.
- Muszáj a ruha?- Kérdeztem kicsit vonakodva. Nemigazán szerettem a szoknyákat, de ha nagyon muszáj volt elfogadtam őket.
- Ugye nem fog semmi bajunk esni otthon, míg itt vagyunk?- kérdeztem kicsit félve.

-Sajnos a korhű ruha muszály,mert nem akarom,hogy valaki megtámadjon bennünket. Ja és senkinek ne mond el,hogy tündér vagy én pedig vámpír. Itt még mindenki embernek hisz. Morgana pedig a Sárkány Úrnő, Artur nővére és a fekete mágia mestere.
Beszéd közben lassan sétáltunk a falu felé,majd amikor a határba értünk megkértem Lucy-t hogy várjon rám.
Lassan besétáltam a faluba és meg sem álltam a szabó házáig.
Gyorsan vettem Lucynek egy szoknyát és egy mellénykét,majd magamnak is szereztem egy nadrágot és egy zekét. A kardomat a hátamra csatoltam és elindultam vissza felé kezemben a csomagokkal.

- Rendben.- Válaszoltam és végighallgattam. Mikor megkért hogy maradjak ott és várjam meg csendben álltam és vártam. Aztán nemsokára visszatért ruhákkal a kezében.
- Fordulj el légy szíves.- Kértem és gyorsan kibújtam a ruháimból és belebújtam az újba.
- Na milyen?- Kérdeztem és Lanc elé sétáltam. Hajamat feltűztem a frufrumnál fogva.

Amikor visszafordultam,végig mértem Lucyt,majd elmosolyodtam.
-Úgy nézel ki mintha mindig is ilyen ruhákat hordtál volna.-válaszolom.-Ha bárki kérdezi, a küldetésem során találkoztunk és megkértél,hogy kisérjelek el Camelotban,mert látni szeretnéd a vár csodáit.
Lassan elindultunk a vár felé. Az emberek kiváncsian figyelték lépteinket és fő hajtással üdvözöltek engem.

Éreztem, hogy arcomra halvány pír kerül Lanc válaszán.
- Köszönöm.- Mosolyogtam rá, majd belé karoltam és hagytam, had vezessen körbe. Mikor megláttam, hogy mindenki neki hajt fejet meglepődtem.
- Ezek az emberek ismernek téged?- Kérdeztem halkan, hogy csak ő hallja. Épp a válaszát vártam, mikor egy lovas közeledett felénk. Nem sokkal előttünk pattant le lováról majd felén sietett. Lanc előtt meghajolt, majd a férfi rám mérte súlyos pillantását.
- Uram, a király magához hívatja.- Mondta kimért és tisztelettudó hanggal. Tekintetét mindeközben rajtam tartotta. Szorosabban fogtam meg Lanc izmos kezét és közelebb húzódtam hozzá.

- Igen,ismernek engem.-válaszoltam Lucy-nek,miközben egy a vár szolgái közül léptettet elénk lovával.
Elmondta,hogy Artur hívat, de közben a szemével Lucy-t nézte.
-Köszönöm,hogy szóltál.-válaszoltam a férfinak,majd óvatosan bepillantottam a fejébe.
Elég csúnya dolgokra gondolt, de mivel ebben a kórban a nők csak másodrendű szerepet töltöttek be az életben, ezt sajnos elkellet fogadnom.
-A hölgy külhoni kereskedő lánya, és mindenben a védelmemet élvezi.- mondtam a férfinak.-Mond meg a királynak, hogy rögtön megyünk,csak szerzünk magunknak mi is lovakat.

Hálás voltam Lanc-nak szavainak. A katona a hallottak után bólintott egyet Lanc felé majd felém és felpattant a lovára, és a palota felé végtatott.
- Köszönöm..- Suttogtam.
- De ugye csak vicc volt a lovaglás?- Kérdeztem és félénk pillantást vetettem rá...
- Én.. még...soha nem... lovagoltam..- Vallottam be egy kicsit szégyellősen.

-Szívesen.-válaszoltam,majd amikor a lovaglásról kérdezett,kérdőn néztem rá.- Nem lesz nehéz megtanulnod. Tudod ebben a korban a nök és a férfiak különféle nyergeket használnak. A hölgynyergekre oldalról kell felülni,hogy védjék a nők és a lányok erkölcseit. Ne félj, nem fogok gyors tempót diktálni.-mondtam halkan,mert közben megérkeztünk egy istálló elé.
Lassan belépkedtünk,majd az ott levő férfihoz léptem.
-Szép napot, Uram. Szükségem lenne két lóra és nyeregre.-mondtam.
-Természetesen Sir Lancelott.-felelt a férfi és két gyönyörű paripához vezettet minket.-Engedje meg Úrnőm,hogy segítsek felszállni önnek a lóra.-nyújtotta a kezét Lucy felé a férfi.

Kicsit bizonytalanul tettem bele a kezem a férfiéba. Mikor felsegített a nyeregbe azonnal a kantárba kezdtem kapaszkodni.
- Lanc, ugye nem gondoltad, hogy egyedül feltudok menni.- Néztem rá kétségbeesetten Sose ültem még lovon, de valahogy nem is bántam eddig a percig.
- És mi lesz ha leesek?- Kérdeztem és a férfi szemébe néztem. Ahogy láttam Lanc-nak nem esett nehezére felmászni a nyeregbe.

-Ne félj,nem fogsz leesni.-válaszoltam,majd odaléptettem,hozzá a loval.-Ha leesel elkaplak,ígérem.
-Köszönöm,uram a segítségét és fogadja el ezt hálám jeléül.-mondtam a férfinak,majd két arany tallért dobtam felé.
A férfi elkapta az aranyakat,majd mély meghajlással elköszönt tőlünk.
Lassan léptettünk ki az istállóból,hogy Lucy megszokja a ló mozgását,majd amikor már úgy tűnt megtalálta a közös hangot a loval megálltam.
Néztem ahogy léptett az út porában és bántam,hogy nem korában,még emberi lovagként találkoztam vele.

Lassan elindultunk kifele. Eleinte iszonyatosan csúsztam oldalra, de egyre jobban belejöttem. Tekintetemet le nem vettem Lanc-ról. Mikor megállt, hogy bevárjon olyan furcsa volt a tekintete.
- Mi az?- Kérdeztem mikor odaértem elé. A ló lassan állt csak meg, nem volt szívem erősebben meghúzni a kantárt. Egy pillanatra körülnéztem s megláttam, hogy mindenki minket néz. Eléggé különös volt, de próbáltam figyelmen kívül hagyni. Már éppen ismét szóra nyitottam volna a szám, mikor hangos gyereksírást hallottam valamerről.
- Hallod?- Kérdeztem és körbepásztáztam a terepet. Egy kislányt láttam egy sötét sikátorban kucorogni.
- Várj egy percet kérlek.- Néztem Lanc-ra és óvatosan lecsúsztam a nyeregből. Nagy nehezen megálltam a lábaimon, majd a lány felé indultam.
- Mi a baj?- Kérdeztem tőle szelíden és óvatosan lehajoltam hozzá. Láttam, hogy megijedt tőlem.
- Ne félj, nem foglak bántani. Hogy hívnak?- Kérdeztem. Egy ideig csöndben nézett, majd megszólalt.
- Anna..- Vékony kis hangja és teste remegett.
- Szia Anna, én Lucy vagyok.- Mosolyogtam rá.
- Hol van az anyukád?- Faggattam tovább és lopva Lanc-ra néztem....

Amikor Lucy leszállt a lóról,én is lemásztam,majd a ló nyakára dobtam a kantárt.
Lassan Lucy és a kislány felé sétáltam,így pont sikerült odaérnem amikor Lucy megkérdezte a kislány nevét.
Halkan figyeltem a két lány beszélgetését,de közben minden érzékemmel a környezetet pásztáztam,hisz tudtam,hogy sok gonosztevő a gyerekeket használja fel aljas cselekedeteihez.
Amikor Lucy megkérdezte,hogy hol van a kislány édesanyja,halk pendülést hallottam,majd éreztem,hogy egy nyílvessző csapodik a fegyver forgató karomba.
-Lucy,vigyázz.-kiáltottam,majd hátra nyúltam és kirántottam a vállamból kiálló vesszőt.-Menj és vidd a lányt is ezt most nem akarjátok látni.-kiáltottam,miközben éreztem,hogy szemfogaim elkezdenek megnyúlni.

Lanc hangja riasztott fel mosolygásomból. Mikor megláttam a vállat kissé rosszul lettem.
- Lanc vigyázz!- Kiabáltam, mikor megláttam egy újabb nyilat. Lehunytam a szememet és amilyen gyorsan csak tudtam Lanc és a kislány köré fontam a védőburkot. Annyi erőm már nem maradt hogy magamra is sikerüljön ráölteni és ennek hatására a nyíl pontosan engem talált el. A hasamba fúródva állt meg. A férfi aki az nyilakat lőtte ehülten nézett rám, majd elrohant valamerre. Energiám elhagyott és összeestem a földön. A védőburkot továbbra is fent tartottam Lanc-on és a kislányon.

Láttam,hogy Lucy nem hallgat rám és ezért a rólam lepattanó nyíl őt éri.
Lassan letérdeltem mellé és a fejét az ölembe húztam.
-Szeretnél élni?-kérdeztem,majd egy gyors mozdulattal elkaptam a lány kezét.
-Ki volt ez és miért lőtt ránk?-kérdeztem a megszeppent lányt,majd figyelmemet megint Lucy felé fordítottam.
-Várom a válaszodat.

Éreztem, hogy Lanc a fejemet fogja, vagy nem is tudtam pontosan mit csinál vele..
- Haza... vigyél haza..- Köhögtem és éreztem, hogy torkomat vér önti el.
- Félek..- Suttogtam és szaporán nyeltem saját véremet. Tekintetemmel Lanc-ot figyeltem és reméltem, hogy mihamarabb elvisz innen. Pár pillanat múlva egyre nehezebb lett a szemhéjam és szinte alig láttam már. Azt viszont tökéletesen hallottam, hogy paták dübörögnek mellettünk...Aztán minden sötét lett..

Lucy elájult, közben:

Egy kisebb csapat katona sietett Lanc segítségére.
- Uram..- Szólt az egyik komoly hangon Lanc-hoz.
- Mi történt?- kérdeztem és letérdelt mellé...

Hallottam,hogy katonák érkeznek mellém és egy ismerős hang szólított meg.
-Megtámadtak minket és eltalálták a védelmemre bízott lányt.-válaszoltam,majd felálltam Lucyvel a karjaimban.-A lányt vigyétek a király elé és mondjátok meg neki,hogy szóljon Merlinnek,hogy segítségre lesz szükségem.
Amikor a katonák elmentek, beléptem Lucyvel a sikátorba és megsebeztem a nyakam,majd a fejét a sebre szorítottam.
-Kérlek igyál, a vérem meggyógyit,de nem tesz vámpírrá.-suttogtam a fülébe,majd vártam,hogy mi történik.

Lassan ismét magamhoz tértem, de valami egészen különös dologra figyeltem fel. Lanc kezében voltam és éppen a nyakához szorította a fejemet. Éppen ellent akartam volna mondani, mikor megéreztem vére édes ízét ajkaimon.
- Lanc... ne...- Suttogtam és próbáltam elvenni a fejem, de nem hagyta. Ajkaimat végül a kicsi sebre tapasztottam és apró kortyokban ittam az édes nedűt. Éreztem, ahogy szétáradt bennem az erő és hogy erőm kezd visszatérni. Zihálva tettem fejemet a mellkasára. Nem tudtam mitől történt mindez, de éreztem, hogy valami megváltozott bennem. Fáradt voltam és mindenek ellenére iszonyatosan fájt ott, ahol a nyíl még mindig bennem volt.
- Nem gyógyíthatsz meg teljesen.- Suttogtam levegő után kapkodva Akkor azt hinnék boszorkány vagyok..- Néztem a szemébe és szemeim ismét kezdtek lecsukódni..

-Tudom.-válaszoltam Lucynek.-Ez csak azért kellett,hogy amig Merlin ideér ne halj meg.
Elindultam vissza az út felé és pont akkor értem oda amikor Merlin is megérkezett.
-Üdvözöllek Merlin.-köszöntötem a varázslót.-Kérlek vidd el a várba Lucy úrnőt és vigyázz rá. Én elmegyek és elkapom a tetteseket.-mondtam és megvártam amig Merlin eltünik egy vakitó fénysugárban Lucyvel a karjában.

Hallottam még halkan Lanc szavait és azt is éreztem, hogy valaki átvesz tőle. Abban a pillanatban, hogy Lanc hangja egyre távolabbi lett még inkább csak azt akartam, hogy velem legyen.
- Lanc...- Suttogtam és ismét mély sötét álomba estem... Egy gyönyörű szobában tértem magamhoz. A szobában néhány gyertya világított csak az egyik asztalon és vizes tálak voltak, amikben a víz véres volt. Óvatosan fel akartam ülni, de abban a pillanatban iszonyatos fájdalom hasított belém.
- Maradj nyugton úrnőm, kérlek.- Szólalt meg egy férfi hang mellettem.
- Hol vagyok?- Kérdeztem remegő hangon és elkezdtem Lanc-ot keresni a szememmel.
- Hol van Lanc?- Néztem a férfira kérdő tekintettel.
- Pihenned kell, amint tud biztosan jönni fog.- Mondta.

Amikor Egyedül maradtam körbe néztem az utcán és lassan megindultam abba az irányba,amerre a férfi szaladt. Ahogy hallattam az úton, meghallottam,hogy az egyik házban veszekedés folyik. Annyit sikerült megértenem a hangfoszlányokból,hogy egy nő felelősségre von valakit a hibája miatt.
Lassan elindultam a ház felé,majd amikor odaértem egy erőteljes rúgással beszakítottam az ajtót.
Bent a támadóm és egy számomra ismeretlen nő állt.
-Miért támadtál rám?-üvöltöttem a férfira,majd mielőtt megszólalhatott volna elkaptam a torkát.-Remélem tudod,hogy most meghalsz?

Nem tudom mennyi idő után keltem fel. A hasam még mindig iszonyatosan sajgott, de egy hangyányival jobb volt.
- Lanc...- Nyöszörögtem, és éreztem, hogy egy valaki odalép mellém. Lassan kinyitottam a szemeimet, és rápillantottam. Nagy sajnálatomra nem Lanc arcát láttam, hanem egy idegen férfiét.
- Hol van Lanc?- Kérdeztem és megpróbáltam visszaemlékezni mi is történt pontosan..

A férfi egyre nehezebben szedte a levegőt és próbált kiszabadulni.
-Kik vagytok és miért támadtattok rám?-kérdeztem miközben a nő felé fordultam.
-Nem fogsz tőlünk megtudni semmit.-jött a válasz,majd a nő kést rántott és a saját gyomrába döfte.
-Te is ilyen makacs vagy?-kérdeztem a vergődő férfit és lazítottam a szorításon.
-Tudom,hogy megfogsz ölni,de a megbízónktól jobban félek.- jött a válasz,majd valahonnan egy kést rántott és a karomba döfte.
Agyamat elöntötte a düh és egy erős szorítással eltörtem a nyakát.
Amikor a férfi már hallott volt,kimentem és felgyújtottam a kunyhót, majd visszalovagoltam a várba és felmentem Merlin szobájába.