Camelloti kaland

-Amit látsz és érzel az a szüzességed elvesztése miatt van.-válaszoltam Lucynek,majd odahajoltam a combjaihoz és megnyaltam a vérét.- mondták már,hogy édes vagy?
Felkacagtam, és szorosan magamhoz húztam remegő testét.
-Többé nem fogsz ilyen fájdalmat érezni.
Lassan simogatni kezdtem és hagytam,hogy megnyugodjon.

Mikor lehajolt és combjaimról lenyalta a vért, megborzongtam a kellemes érzéstől. A kérdésén elpirultam, majd mikor magához húzott szorosan hozzá bújtam.
- Megígéred, hogy nem fog fájni?- Kérdeztem és szemeibe néztem. Valahogy láttam rajta, hogy komolyan beszél. És bíztam benne...
- Azt szeretném, ha megpróbálnád megint...

-Rendben, szívem.-válaszoltam,majd folytattam a simogatását egyre lejjebb haladva. Amikor elértem a szemérem testéhez lassan bevezettem az egyik ujjamat és belülről kezdtem simogatni.
Amikor elkezdet kéjesen nyögdécselni,lassan kihúztam az ujjamat és újra felé kerültem. Óvatosan belé hatoltam,miközben szemfogaimmal a nyaka érzékeny bőrét karcoltam.
-Szólj, ha készen állsz.-mondtam neki, mikor egy pillanatra felemeltem a fejemet.

Egy kis idő után megéreztem Lanc kezeit a két lábam között. Amikor belém hatolt, halk szisszenéssel megremegtem, majd ahogy egyre jobban simogatni kezdett a fájdalom teljesen eltűnt. Akaratlanul is, de ajkaimon apró nyögések szaladtak ki. Ekkora kihúzta ujjait belőlem, és fölém kerekedett. Pár pillanat múlva megéreztem férfiasságát a lábaim között, majd azt, hogy egyre jobban belém csúszik. A fájdalmat most is éreztem, de nem annyira, mint az előbb. Míg nyakamat fogaival karcolgatta azon voltam, hogy teljesen ellazuljak, és hogy magamba fogadhassam.
- Készen állok, csak légy óvatos, kérlek.- Suttogtam és kezeimet a hátára szorítottam.

Lassú, óvatos mozgásba kezdtem, miközben válaszoltam neki.
-Ha szeretnéd diktálhatod te a tempót,hisz neked ez az első együttléted.-válaszoltam,majd a nyakába haraptam és megkóstoltam a vérét.
Amikor már éreztem,hogy eleget ittam,a hátamra fordultam és hagytam,hogy átvegye az irányítást.

Mikor Lanc elkezdett mozogni bennem, valami egészen más érzés vette át az irányítást bennem. És ezt még fokozta a harapása. Agyamból minden kétség és fájdalom kiröppent, csak Lanc-ot éreztem, és azt, hogy hatalmas bennem. Lassan azonban megfordult a helyzet és én kerültem felülre. Eleinte lassan mozogtam rajta, még néha-néha éreztem egy kicsit, hogy fáj, de ahogy egyre jobban belejöttem a fájdalom is szinte teljesen elmúlt. A hasamon lévő apró seb már alig volt látható és nem is éreztem már annyira. Lassan megálltam, majd a mellkasára hajoltam és apró csókot leheltem rá, majd a nyakra és végül ajkaira. Még éreztem a vérem ízét ajkain. Míg csókoltam egy ötlet jutott eszembe, de nem mertem belevágni. Óvatosan elszakadtam ajkaitól és felültem.
- Szeretnék valamit kipróbálni, de félek, hogy neked nem tetszene..- Néztem a szemébe kicsit elpirulva.

Lucy csókjai nagyon jól estek és megszabadítottak a lelkemben dúló kétségek karmai közül.
-Mit szeretnél kipróbálni?-kérdeztem,miközben felnéztem rá.-Bárcsak még az átváltozásom előtt ismertelek volna. Azt teszel velem amit akarsz, alázatos szolgád vagyok.

Halványan elmosolyodtam, majd megcsókoltam ismét.
- De amit én szeretnék eléggé.. perverz dolog.- Motyogtam és továbbra is a szemébe néztem.
- És nem tudom, hogy mit szólnál hozzá..- Dadogtam, majd csípőmmel csináltam pár kört, míg vártam a válaszát. Lassan mozogtam rajta, nem akartam, hogy nagyon béna legyek már az első alkalommal. Így amikor valami fura dolgot kezdtem érezni magamban, abba is hagytam.

-Mondtam,hogy bármit kérhetsz tőlem.-válaszoltam,majd amikor Lucy abba hagyta a mozgást aggódva néztem rá.- Mi a baj?
Csak nem okoztam megint fájdalmat?
Lassan feljebb csúsztam az ágyon és neki támaszkodtam a falnak,hogy könnyebben tudjam ölelni a testét.
-Mond mit szeretnél?

Mikor Lanc felült az ágyban óvatosan leszálltam róla és mellé feküdtem.
- Nincs semmi baj, jól vagyok.- Mosolyogtam rá, majd kezemmel a mellkasán kezdtem simogatni.
- Nem tudom, hogy hogy mondjam finoman, szóval.. szeretnélek megcsókolni odalent is..- Motyogtam zavartan és fejemet a mellkasának döntöttem
- És nem tudom, hogy te is szeretnéd-e, vagy sem.. és félek, hogy neked nem tetszene az ötlet..- Suttogtam, és kíváncsian néztem a szemébe, hogy mit mond erre.

-Elég régóta élek a földön,de azt hiszem ezt tudod.-válaszolom- Az amit felajánlasz nekem bizonyos kultúrákban ajándék,míg másoknál megvetendő cselekedett. Az hogy te felajánlod nekem ezt a dolgot az a te döntésed. Lovagi becsület szavamra igérem nem élek vissza vele.
Ahogy ezt kimondtam egy gúnyos kacaj zengett fel a szobában.
-Morgana!-kiáltottam fel.- Búj elő és mond el mit akarsz tőlünk.

Elmosolyodtam Lanc válaszán. Meg akartam csókolni, mikor egy női kacaj hallatszott a szoba minden sarkában. Ijedten eltüntettem magamat, hogy ne lásson meg, de volt egy olyan érzésem, hogy már felesleges.
- Ki ez?- Suttogtam Lanc fülébe.
- Ne félj, itt vagyok, csak nem látsz.- Tettem hozzá gyorsan és csöndben összegömbölyödtem az ágyon.

Morgana lassan kilépett a sarokból,arcán gúnyos mosollyal.
-Szia Szerelmem. Ilyen gyorsan túltetted magad rajtam? Kevés lovag mondhatja el,hogy a Sárkány úrnő szeretője volt.- mondja,majd Lucy felé pillant.- Szólj a cafkádnak,hogy nyugodtan előjöhet,láttam már nála csinosabb fehérnépet is.
-Morgana, ami történt már csak a múlt egy része.-válaszolom.-Felejts el engem és a múltunkat is. Hiába vagy Artur nővére nem hajlok meg előtted.

Mikor a nő felfedte magát elaléltam. Olyan gyönyörű volt, hogy valami hihetetlen. Nagy ámulatomban nem is nagyon hallottam eleinte, hogy mit mond, mikor azonban lecafkázott kicsit bepöccentem. Magam köré tekertem egy takarót és láthatóvá váltam.
- Nem tudom mire fel vagy ennyire nagyképű.- Sziszegtem és kikászálódtam az ágyból. Lanc szavai hallatán egy kicsit megnyugodtam, hogy nem érdekli ez a nő.
- Hallottad Lancelot mit mondott. Úgyhogy riszáld ki a csinos hátsó feled az ajtón.- Néztem rá gúnyosan, és egy szempillantás alatt mögötte termettem. Kivágtam az ajtót és szabad utat adtam a hölgynek.
- Azt hiszed, hogy megijedek tőled?- Kérdezte ugyan azzal a gonosz kacajjal.
- Tudod Szerelmem, azt hittem, hogy jobb ízlésed van. De szomorúan látom, hogy a cafkád igen csak mércén aluli választás.
- Majd adok én neked mércén aluli választást.- Tértem ki hitemből és nem törődve semmivel nekiugrottam a nőnek. Az ajtót még előtte gyorsan becsuktam. Morgana-t a földre löktem és én is utána estem. Elkezdtem a haját tépni, és igyekeztem fájdalmat okozni neki. Közben mig mí dulakodtunk Lancelot köré vontam a védelmező mezőmet, így semmi bántódása nem eshetett.

Mielőtt bármit tehettem volna vagy válaszolhattam volna Lucy nekirontott Morgana-nak.
-Elég legyen!!-üvöltöttem el magam,majd lepattantam az ágyról. Éreztem,hogy Lucy védelmi burka ellenszegül a mozdulataimnak,de a dühöm felszabadította a bennem rejtőző ragadózó minden erejét.
Amikor a burok elenyészett odaléptem a két verekedő nőhöz és szét választottam őket.
Lucy-t a hátam mögé toltam,majd vörösen izzó szemekkel fordultam vissza Morgana felé.
-Kérlek,hagyd el a szobát, addig amig bántatlanul megtehetted. Már nem vagyok az a gyönge báb akinek megismertél.-vágtam Morgana szemébe.
-Látom Lancelott sikerült elveszíteni a lelkedet.-sziszegte a szemem közé Morgana,majd elindult az ajtó felé. Félútról vissza fordult és kacagva megfenyegetett.
-Artur biztos örömmel fogja hallani,hogy a legjobb lovagja immár vámpír.-mondta,majd becsukta az ajtót.

Megijedtem mikor Lancelot kilépett a védelmező burkomból. Az igazat megvallva soha nem lépett még ki rajta senki. Erős kézzel ragadott meg és úgy tolt maga mögé. Hallottam minden egyes szóváltásukat Morgana-val és nem tetszett. Főleg az utolsó mondata nem. Mikor kiment és bezárta maga mögött az ajtót Lanc elé léptem.
- Miért állítottál meg?- Kérdeztem idegesen.
- Most egyenesen Artúrhoz fog menni, hogy mindent kitálaljon.- Meredtem rá.
- És mi ez az egész a múltatokkal?- Szegeztem neki ismét egy kérdést. Persze tudtam, hogy voot köztük valami, de hogy szerelmem...
- Megölöm ezt a némbert..- Sziszegtem dühösen, majd egy szempillantás alatt Lancelot mögött termettem és elkezdtem keresni, a ruháimat.. vagy is azt, ami megmaradt belőle..

Amíg Lucy a ruháit kereste, én is gyorsan felöltöztem,majd kimentem az ajtón.
Mielött bezártam volna,még visszaszóltam.
-Ne félj, Morgana nem tudja,hogy mire vagyok képes. Te pedig nem mész sehová a várban-mondtam,majd behúztam az ajtót és rázártam a zárat.
Emberfeletti sebességgel elrohantam Artúr trón terméhez,majd lassan beléptem.
Amikor Artúr megláttot elmosolyodott és maga mellé hívott.
-Mesélj barátom mi történt veled az elmúlt időben?-kérdezte,de mielőtt válaszolhattam volna megjelent Morgana.

Mielőtt válaszolhattam volna, Lanc bezárta az ajtót előttem.
- Lancelot engedj ki!- Kiabáltam és dörömböltem az ajtón. Semmi választ nem kaptam.
- A fenébe!- Morogtam, majd kiteleportáltam magam az ajtó másik oldalára.
- Nem érdemes ujjat húzni egy tündével.- Vigyorogtam, majd láthatatlanná váltam és Lancelot-hoz teleportáltam magamat. Mivel ivott a véremből és én is az övéből, fura módon éreztem, hogy ideges. Nem tudom, hogy hogyan de éreztem, hogy ő is aggódik, hogy mi fog történni, még ha nekem vagy másnak nem is mondta el. Odasétáltam mellé és meg se mukkantam úgy figyeltem a történéseket.

Amikor Morgana meglátta,hogy Artúr mellett állok, teljesen elsápadt.
-Mit keresel itt te démon?-kiáltott felém.
Artúr kérdőn pillantott végig kettőnkön,majd pillantása rajtam állapodott meg.
- Mond Lancelott, Morgana miről beszél?
-Tudod királyom van egy kis titkom.-kezdtem a beszédett.- A leg útolsó küldetésem alatt azért hogy megmeneküljek elfogadtam egy vámpír nő segitségét, aki engem is vámpírrá tett. A tisztességem és a becsületem még mindig a régi. Hű vagyok hozzád és a kiráűlyságról álmodott elképzelésedhez. Tégy amit akarsz.
Amikor befejeztrem a beszédett,letérdeltem királyom elé és fejett hajtottam. Ekkor éreztem meg,hogy Lucy mellettem áll.

Amikor Morgana meglátta,hogy Artúr mellett állok, teljesen elsápadt.
-Mit keresel itt te démon?-kiáltott felém.
Artúr kérdőn pillantott végig kettőnkön,majd pillantása rajtam állapodott meg.
- Mond Lancelott, Morgana miről beszél?
-Tudod királyom van egy kis titkom.-kezdtem a beszédett.- A leg útolsó küldetésem alatt azért hogy megmeneküljek elfogadtam egy vámpír nő segitségét, aki engem is vámpírrá tett. A tisztességem és a becsületem még mindig a régi. Hű vagyok hozzád és a kiráűlyságról álmodott elképzelésedhez. Tégy amit akarsz.
Amikor befejeztrem a beszédett,letérdeltem királyom elé és fejett hajtottam. Ekkor éreztem meg,hogy Lucy mellettem áll.

Döbbenten figyeltem, mikor Lanc letérdelt Artúr elé és elárulta a titkát. Lassan odasétáltam mellé és letérdeltem hozzá.
- Miért csináltad ezt?- Kérdeztem a fülébe suttogva, miközben kezemet a kezére csúsztattam. Féltem, hogy Artúr nem fogja ilyen könnyen venni a dolgokat, mint Morgana.

Amikor Lucy megérintette a kezemet és megkérdezett felemeltem a fejem.
-Tudod,többel tartozom Artúr királynak, mint bárki más. Amíg fel nem emelt a lovagjai közé nem voltam több mint egyszerű paraszt aki lovagi babérokról álmodik.
Amikor befejeztem Artúr szemébe néztem.
-Hogy döntesz Uram?-kérdeztem.-Enged meg hogy bemutassam neked Lucy Evangelion Cuiron-t.
-Lancelot, az amit elmondtál sok kérdést vett fel,amiben nem dönthetek egyedül. Kérlek te és bájos társnőd fáradjatok vissza a szobádba és amíg nem döntünk maradjatok is ott. Amennyiben itt létetek alatt halál esett történik azonnali halál a büntetésetek. De remélem erre nem fog sor kerülni.
Artúr beszéde után felálltam és felsegitettem Lucy-t is.
Ahogy elindultunk a teremből kifelé Morgana-ra pillantottam. A szeméből sütött a düh és az hogy nem ért egyet a döntéssel.

Végighallgattam Lancelot mondandóját, majd mikor bemutatott Artúrnak jobbnak láttam, ha láthatóvá válok. A király felé fordultam és meghajoltam előtte. A parancsa, hogy maradjunk a szobában határozott volt, ami kicsit megijesztett. Főleg az, amikor azt mondta, ha valaki meghal, nekünk is végünk. Lassan Lanc kezét fogva indultam el mellette vissza a szobába. Mikor kiértünk és már hallótávolságon kívülre kerültünk Lanc-ra néztem és megállítottam.
- Soha többé ne merészelj bezárni egy szobába, mikor te a hőst akarod játszani, megértetted?- Kérdeztem tőle dühösen, még is remegve. Féltem, hogy valami baja eshet..

Nem a hőst játszottam,hanem téged akatrtalak megóvni Morgana dühétől.-válaszoltam a dühös kijelentésre.-Tudod, ha Morgana valakire nagyon megharagszik képes bármire,hogy elégtételt szolgáltasson.
Lassan sétáltunk tovább a folyóson,miközben minden szolga és cseléd fejet hajtott előttünk.
Amikor odaértünk a szobám elé, Merlin már ott várt ránk.
-Mit akarsz öreg barátom?-kérdeztem,de egy percre se engedtem el Lucy kezét.
-Igaz,hogy egy ideig Morgana szeretője voltál?-tért a lényegre a varázsló,majd jobban végigmért-Mióta nem találkoztunk mintha,több tapasztalat és bölcseség lenne benned. Bár ezt nem lehet két nap alatt összegyűjteni. Azt hiszem egy hosszú történettel tartoztok nekem mindketten.

Mikor továbbindult a folyóson én is vele mentem. Szorosan bújtam hozzá. Eléggé furcsa volt nekem, hogy mindenki fejet hajt, aki csak szembe jön. Lanc szobája előtt azonban Merlinbe botlottunk. Meglepő módon nem azért vonta kérdőre, hogy mióta vámpír, hanem azért, hogy megtudja, tényleg Morgana szeretője volt-e.
- Én azt hiszem, jobb ha kettesben megbeszélitek ezt.- Néztem Lanc-ra.
- Én addig kiszellőztetem a fejemet, rendben?- Néztem a két férfira kérdőn. Igazából ha nemet mondtak se tudtam volna megállítani. Ez még nekem is sok volt így egyszerre. A hasamra csúsztattam a kezemet, pont oda, ahol a nyíl belém állt. Kicsit éreztem még, hogy fáj, de már nem fájt annyira.