Vérfarkasos kaland

Amikor magamhoz tértem egy nagy ágyon feküdtem. A kezeim ki voltak kötözve és nagyon sötét volt, valamint a fejem is iszonyatosan sajgott.
- Örülök, hogy újra közöttünk van, Ms. Cuiron. Elnézést kérem a durva bánásmódért. Az embereimet sajnos nem taníthatom jó modorra.- Hallatszott egy erős bariton férfihang a szoba egyik sarkából.
- Mit akarnak tőlem?- Kérdeztem remegő hangon, és igyekeztem kapcsolatba lépni Lanc-al.
~ Lanc! Segíts!!!

Lassan követtem Lucy nyomát a városban,miközben mindenkitől a két farkasról kérdezősködtem. Sajnos senki nem tudod segiteni,így az ösztöneimre hagyatkoztam.
Mivel tudtam,hogy a farkasok az erdős területeket kedvelik így elindultam kifelé a városból és a város melletti erdő felé vettem az irányt.
Menet közben gondolatban szólongattam kedvesem.
"Ne félj szerelmem jövök és megmentelek."

Amint meghallottam Lanc gondolatait a fejemben kissé megnyugodtam
- Lanc úgy is értem fog jönni és megment.- Köptem a szavakat a férfi felé, akit még mindig nem láttam.
- Igen, ebben biztos vagyok, már minden előre el van tervezve, ne aggódjon, Ms. Cuiron, a vőlegénye nem sok vizet fog zavarni, főleg miután végzek vele.
- Miért akarja bántani őt?- Kérdeztem, miközben igyekeztem kihúzni a kezemet.
- Ne is próbálkozzon, nem fog menni. És a vőlegényével van egy le nem zárt ügyünk. ő megölte azt a nőt, akit szerettem, most én ölöm meg öt, hogy maga szenvedjen. Kölcsön kenyér visszajár alapon.
- Ha magnak Lanc-al van baja, engem miért nem hagy ki belőle?
- Túl értékesek a gyerekeik számomra. Óh igen, mindent tudok az ikrektől. És magáról is, Lucy, de ne aggódjon, miután megszülte a gyerekeit, követheti a férjét.

Sétálás közben megéreztem Lucy közelségét és futni kezdtem. Hirtelen egy ház elé érkeztem ahonnan a két farkas és Lucy illattát éreztem.
Az ajtó elé léptem és hangosan dörömbölni kezdtem.
-Nyissák ki Arthur Pendragon, Camellott királyának nevében és Sir Lancelott a Kerek Asztal lovagjának parancsára. Ha nem itt kő-kövön nem marad!

Amint meghallottam és megéreztem Lanc-ot hangosan kiabálni kezdtem a nevét.
- Lanc itt vagyok! Itt vagyok!- Kiabáltam mindaddig, amíg egy erős pofon ismét el nem vettem az eszméletemet.

Közben a földszinten fegyveres emberek sokasága jeleik meg.

Amikor meghallottam Lucy hangját,majd a hirtelen elnémult elöntötte agyamat a vörös köd és egy határozott rúgással beszakítottam az ajtót. Az ajtó mögött álló férfinak esélye sem volt reagálni, a kicsapódó ajtó hatására eszméletét vesztette.
- Hol a menyasszonyom?-üvöltöttem el magam miközben kivontam a kardomat.

A fegyveres férfiak rá emelték a pisztolyt Lanc-ra, de nem lőttek, várták az utasítást. Aztán pár pillanattal később egy férfi jelent meg a lépcső tetején, aki éppen a kezét dörzsölgette az előbbi hatalmas ütés miatt.
- Ó, hát itt vagy. Gyorsabb vagy, mint azt reméltem. Tudod.. a menyasszonyod, nem egy szófogadó teremtés. Sajnos jó modorra kellet tanítanom.

-Mit tettél vele,te szemét?-kiáltottam a férfira.-És egyébként is ki vagy te? És mit akarsz tőlünk?
Amíg a válaszra vártam, összeszedtem a gondolataimat és elterveztem,hogy mit fogok csinálni a férfiakkal, ha Lucynek komoly baja esett.

- Nemrég megölted azt a nőt, akit szerettem. Így most rajtad a sor, hogy elveszítsd azt, akit szeretsz.- Vigyorgott a férfi, miközben egyre lejjebb és lejjebb lépkedett.
- Ugye milyen borzasztó még belegondolni is, hogy elveszíted? Ja és nem mellesleg a gyerekek.. hát igen.. A legszomorúbb túlélni a saját gyerekeidet..

-Az hogy megöltem valakit,az nem jogosít fel arra,hogy fenyegess.-válaszoltam.-Ha pedig megöltem a nődet azért csak Ő lehetett a felelős. Velem tégy amit akarsz,de Lucyt és a gyermekeinket hagyd ki ebből.
Miközben a férfit figyeltem letettem a kardomat a földre és a lépcső felé löktem.
-Itt állok elötted fegyvertelenül. Ne az embereid mögött állva legyél bátor,ha szeretnél valamit elérni tedd meg magad.

A férfi egy intéssel letetette az emberei kezéből a fegyvert, de egy tapodtat se mozdult egyik se.
- Nem! sajnálom, de ezt meg kell bosszulnom, Morgana-ért és értem. És ahogy én szenvedek, úgy fogsz te is.- A férfi felemelte a kezét és Lucy mozdulatlan testét hozta egy férfi elő egy szobából. Az arca tele volt zúzódásokkal és a fejéből folyt a vér. Amint a férfi megérkezett a főnöke mellé lerakta a lányt és visszasétált a sorba a többi ember mellé...

Arra ébredtem, hogy valami hideg ér a hátamhoz. Lassan nyitottam ki a szemeimet. Igazából fogalmam sem volt, hogy hol vagyok, csak a fejem sajgott, de az iszonyatosan. Azonban nem maradt sok időm csodálkozni, hirtelen egy hatalmas rúgást éreztem a tüdőmbe, amitől kis híján alig kaptam levegőt, és más egyébre nem is figyeltem, csak arra, hogy a piciknek ne essen baja. Összegömbölyödve védtem a hasamat és hagytam, hogy a rúgások egyre záporozó hada elérjen.

-Morgana-ért csinálod ezt az egészet?-kérdeztem megrökönyödve,majd mikor előhozzták Lucyt és a férfi rugdosni kezdte felüvöltöttem.- Ezért kitépem a szívedet,te fattyú. Morgana rászólgált a halálra,de mivel a királyom nővére volt csak Arthúr engedélyével tehettem meg. Morgana halála nem az én bűnöm,hanem a sajátja, én csak a kéz voltam amelyik lesújtott rá.
Amikor befejeztem a beszédet vártam,hogy szavaim eljutnak a férfi tudatáig, majd támadásba lendültem.

Mielőtt bármit is tehettem volna megéreztem, hogy mocorogni kezdenek a férfiak körülöttem. Az összes fegyveres ember Lanc és az én rugdosóm közé állt és lefogták a vőlegényemet, így nem tudott sok mindent tenni, csak nézni, ahogy engem rugdos

-Gyáva féreg vagy!-üvöltöttem a férfiak fogságában.-Csak gyenge nőket tudsz bántalmazni és az embereid mögé bújsz. Legyél férfi és ha annyira szeretted Morgana-t, gyere és bosszuld meg a halálát rajtam.
-Ti pedig,-fordultam a többi férfi felé.-nem vagytok mások,csak egy gyenge ember láncos kutyái. Hová lett a farkasok büszkesége és ereje?

A farkasok morogni kezdtek és kezdett megdőlni a hitük, aztán mintha valami belső erő jött volna ismét morogva álltak sorfalat.
- Lanc...- Nyöszörögtem levegő után kapkodva és éreztem, hogy lassan minden teljesen elhomályosul előttem, de még egy utolsó erőmmel láthatatlanná válva négykézlábra álltam és arrébb mentem.

- Titeket befolyásol ez a férfi.-néztem megint a farkasokra.- A gondolataitok nem a tieitek,hanem az övé.- Mutattam vádlón a lépcsőn álló férfira.
- Miért nem vallod be,hogy csak bábnak használod őket?-néztem a férfi szemébe,majd amikor éreztem,hogy gyengül a férfiak fogása kitéptem a karjaimat,de a helyemen maradtam.
- Most mit fogtok tenni?-kérdeztem a körülöttem állókat.

A férfiak eleinte kérdőn néztek egymásra, majd megfordultak és szembeszegültek a főnöküknek.
- Matt, fogd meg a nőt és vidd fel a szobába!- Adta az utasítást a farkasok vezetője, majd morogva a támadómhoz ment. Eddig bírtam, utána minden teljesen elsötétült előttem..

Amikor a farkasok szembe fordultak megbizójukkal, és a vezérük parancsára elvitték Lucyt, lassan elkezdtem megnyugodni, de azért az ösztöneim teljes kapacitással működtek tovább.