Bejárat, földszint

Elhúzódtam Lanc-tól és elindultam a konyhába. Nem akartam hallani, hogy mikor történt. Csendben kisétáltam és lerogytam egy székre. Lépteket hallottam, majd mire feleszmélhettem volna Sebastian és Nikolai volt mellettem.
- Húgi, mi van veled és a vámpírral?- Kérdezte Niko és leült mellém.
- Azt ne mondd, hogy semmi.- Tette hozzá Sebastian.
- Vége van. Szép volt, jó volt, de... minden egyes percben attól rettegek, hogy valaki lecsapja a kezemről és ez megőrjít és őt sem cseszegethetem folyton.- Motyogtam.
- Anya.. ti láttátok őt?- Kérdeztem halkan.
- Igen.. láttuk..- Bólintott Sebastian, és megfogta a kezemet.
- Hidd el, mindannyiunknak nagyon hiányzik és mindig is hiányozni fog. De erősnek kell lennünk apa miatt is. Elvégre több mint hetven éve együtt éltek.
- Tudom, de annyira nehéz, hogy nem láthatom többet. Annyi mindent akartam neki mesélni.- Motyogtam és halkan pityeregtem bátyáim vállán.

Közeben a nappaliban:
- A délelőtt folyamán. Pontosan nem tudom, csak azt éreztem, hogy a vérvonal egyik szála kezd elszakadni és hazasiettem. Akkor már...

Lucy kiment a szobából,majd az édesapja beszélni kezdett.
-Értem.-válaszoltam.-Majd feltettem egy olyan kérdést amiről tudtam,hogy nagyon fog fájni.-A holttestett megcsonkitották,vagy kiszívták az áldózat vérét? Vagy csak meggyilkolta a tettes?
Amikor láttam,hogy kérdésem mély sebeket tép fel, leültem az egyik fotelbe és vártam a választ. Közben azon járt az eszem,hogy vajon ki tehette és miért.
-Nem hagytak valami jelet vagy üzenetet?-kérdeztem még.

A nappaliban:

Lucy édesapja kicsit meginog érzelmileg a kérdések hallatán, majd hangosan levegőt vesz és így szól.
- Úgy fogalmaznék, hogy megkínozták, hogy kiszedjék belőle a lányom hollétét. De ami azt illeti, mi még tudomásom szerint nem találkozunk. Eric William Cuiron.- Nyújtotta felé remegő kezét.

-Elnézését kérem Uram. A nevem Lanc Elliot és a lánya barátja vagyok és vámpír.-mutatkoztam be,majd vártam,hogy reagáljon a szavaimra.- Emlékeim szerint csak egy vámpír van aki képess ilyen dolgokra,de ő nem lehet a városban. Még én zártam be egy barlangba 250 évvel ezelőtt.
Amikor mindent elmondtam,felálltam a fotelből és kezet nyújtottam Lucy apjának.

Lucy édesapja egy kissé meglepődött, majd összevonta a szemöldökét.
- Nem hiszem, hogy olyan idős lenne az illető. Eléggé szétszórt volt, az aki megölte a feleségemet és Lucy anyját. De ami azt illeti, már el is indítottuk a klánnal a vadászatot az illetőre.- Magyarázta a kissé már őszülő férfi.
- Tudja, valamit nem értek. A lányom nyilván elárulta önnek, hogy a vámpírok nem igazán a családunk kedvenc pajtásai, akkor még is, hogy lehet, hogy ön a barátja?- Kérdezte kimért hangon.

-Uram,nem tudom megmagyarázni,de szerintem egyszerűbb,ha megkérdezi a kedves lányát.-válaszoltam,majd gondolkozni kezdtem.
"Ha sikerül elfognijuk a vámpírt,akkor megint felfog törni bennük a vámpírok iránti ellenszenv. Ezt meg kell akadályoznom valahogy."-döntöttem el magamban, majd gondolatban üzentem Lucynek.
-"Édesapádnak lenne pár kérdése hozzád. Gyere be hozzánk, kérlek!"

Mikor meghallottam Lanc szavait a fejemben felálltam, majd elindultam befele.
- Miről van szó?- Kérdeztem és apu elé álltam.
- Te honnan tudod, hogy neked akartam szólni?- Értetlenkedett.
- Lanc és köztem vérkötelék van, ő mondta hogy jöjjek ide.- Magyaráztam.
Vérkötelék? Miről maradtunk le?- Kérdezte Nikolai, mikor bejöttek a konyhából. Mindenki mérgesen és értetlenül állt előttünk.
- Nem nagy ügy az egész. Én ittam Lanc véréből, mert eltalált egy nyíl, Lanc pedig táplálkozott belőlem.- Meséltem.

Meglepödtem Mikor Lucy elmondta a vérköteléket a családjának.
-Tudjátok, Van a házamban egy nagyon régi tükör aminek varázsereje van- kezdtem a magyarázatba.-szerettem volna Lucynek megmutatni,hogy honnan is származom és hogy milyen volt az élet Camelotban.
Sajnos néhány régi ellenségem úgy gondolta,hogy rajtunk ütnek és az egyik nekem szánt nyíl Lucy-t találta el. Mivel nem volt jobb ötletem megittattam a véremmel és azóta haljuk egymás gondolatait és Lucy is erősebb lett. Bár ha jól emlékszem amikor visszajöttünk valaki leszúrt a véletlenül a húgát.-néztem a fiúkra.

- Lanc.- Mértem rá szúrós pillantást.
- Hogy micsoda?- Kérdezte apa idegesen.
- Én voltam. Baleset volt, a vámpírnak akartam a kést, de Lucy elém állt és őt szúrtam le.- Lépett mellém Morduch.
- Erről én miért csak most értesülök? Jól vagy, kincsem?- Lépett mellém apu és homlokon csókolt.
- Jól vagyok, persze. Kutya bajom... vagy is.. a körülményekhez képest.- Suttogtam. Kissé hányingerem támadt és a dolgok is forogni kezdtek körülöttem.

Amikor Morduch elmondta,hogy mi történt és Lucy apja kérdéseket tett fel,hirtelen megéreztem valami furcsát a levegőben.
Lucy felé fordultam és végig mértem.
-Jól vagy?-kérdeztem. Mielött válaszolhatott volna egy sikolyt hallottam az ajtó felől, majd pár perc múlva Miranda rohant be a szobába.
-Lancelott, Uram nagy baj van.-kezdett bele a beszédbe.-Edward-nem ember, vámpír és ölni kezdte a többieket. Segits rajtunk.

Megkapaszkodtam Lanc kezében, majd bólogattam neki, hogy jól vagyok. Láttam és éreztem, hogy kissé megijedt, hogy mi van velem, de most nem volt kedvem magyarázni, mert tudtam, hogy úgy is érzi a dolgokat bennem. Aztán mikor Miranda robogott be az ajtón kikerekedett a szemem a hallottaktól. A bátyámra néztem, de mikor megláttam a hűvös tekintete a szemében rögtön tudtam, hogy nem róla van szó.
- Miranda..- Nyújtottam felé a kezemet, majd mikor megfogta magamhoz öleltem. A nő sírva ölelt át.
- Ssss semmi baj.- Csitítottam, majd Lanc-ra néztem.
- Menj, nézd meg őket, ne hogy bárki másnak baja essen.
- Mi is veled tartunk.- Szólalt meg édesapám és a bátyáimra nézett, akik bólintva jelezték, hogy ők is velük tartanak.
- Vigyázzatok magatokra.- Néztem a bátyáimra és édesapámra. Ők öten elindultak, én pedig Mirandát finoman leültettem a fotelba, aztán Lanc-hoz léptem.
- Kérlek szépen, gyere vissza hozzám egyben és sértetlenül.- Néztem a férfira könnyes szemekkel és szorosan magamhoz öleltem, majd hosszan megcsókoltam puha ajkait.

Lucy csókja eltöltöt büszkeséggel és bátorsággal.
-Igérem visszajövök hozzád és mindenkit épségben visszahozzok.-válaszoltam,majd mélyen a szemébe néztem.-A kötelékünkön keresztül érezni fogsz mindent amit én érzek. Ne félj az érzelmeimtől és kérlek bármit érzel ne menekülj utána előlem.
-Miranda,vigyázzatok egymásra.-fordultam a még mindig zokogó lány felé,majd én is Lucy családja után indultam.

/Lanc Elliot otthona/Pince helyiség//

Miután mindenki távozott.. Lassan Mirandához sétálok és leülök mellé.
- Nyugodj meg egy kicsit, kérsz inni valamit?- Kérdeztem és leültem mellé. A hányinger és a szédülés továbbra sem lankadt és kezdtem nagyon ott tartani, hogy a fürdőbe kell szaladnom, ne hogy a nappali közepére taccsoljak.
- Nem.. De te jól vagy? Elég sápadtnak tűnsz.- Nézett rám.
- Jól vagyok, persze.. Válaszoltam kicsit erőtlenül és nagyon sóhajtottam.
- Ne aggódj, Lanc biztosan visszajön.
- Tudom, nem is őt féltem..

Teljesen fölém kerekedett a hányinger és hirtelen felugrottam és a fürdőbe rohantam. Láttam Miranda kérdő tekintetét de nem foglalkoztam vele. A fürdőbe érve, minden hasamban lévő dologtól megszabadultam, és mikor csillapodott valamelyest a hányinger megmostam a fogamat és vissza sétáltam a nappaliba, csak hogy Mirandának hűlt helye volt.
- Miranda?- Szólítgattam, és mikor megjelent előttem egy hatalmas kés volt a kezében.
- Ti, tündérek, olyan ostobák vagytok. Mindig csak a iszti és a dráma.- Forgatta a szemeit és közben a pengét tanulmányozta. Jeges félelem kúszott végig a mellkasomon és a hátamon.
- Mit csinálsz, Miranda?- Kérdeztem és hátrálni kezdtem.
- Teljesítem a parancsot. Edward már korábban is keresett, de csak anyádat találta és mivel rossz helyen volt, rossz időben... Így hát megölte, és mivel Edward tudta, hogy Lanc azonnal kitér a hitéből, hogyha fennforgás van otthon, így nekem adta a lehetőséget, hogy megtegyem. Tudod.. Lanc rám sose nézett úgy, ahogy rád. És ez nekem nem tetszik. Az egyetlen személy én vagyok, aki valaha közel fog hozzá kerülni és ha te az utamba állsz, tünde, megöllek.- Vicsorogta és nekem rontott a késsel.
- Ne... Miranda, térj érhez!- Kiabáltam rémülten és igyekeztem távol tartani magamtól a nőt.

Amikor megérkeztem Lucy háza elé,gondolatok útján üzentem neki,maj kitártam az ajtót.
-"Lucy itt vagyok. Hol vagy?"
Amikor Lucy válaszolt oda osontom hozzájuk.
-Miranda mit csinálsz?-üvöltöttem Mirandára,majd odarohantam hozzá és hátúlról lefogtam.-Hagyd békén Lucy-t.

Miranda egyre közelebb és közelebb jött és mikor meghallottam Lnc hangját a fejemben egy gyors üzenetet tudtam csak visszaküldeni, hogy a 'nappaliban' és Miranda abban a percben a kést finoman végighúzta az arcomon és éreztem hogy lassan vér csorog le a pólómra. Ebben a pillanatban Lanc hátulról megfogta és elhúzta tőlem.
- Lanc, ne bánts!- Szóltam a férfira és a kezemmel eltakartam a sebem.
- De, elvégre majdnem megöltem a drága szeretődet. Miért hagynál életben.- Kérdezte és még mielőtt válaszolhattuk volna, Miranda szemei elfehéredtek, majd ismét visszatért a színe.
- Mi? Hol.. vagyok? Lanc, miért fogsz? És Lucy, miért vérzik az arcod?- Kérdezte.

Lucy kérésére elengedtem Mirandát,de azér a háta mögött maradtam.
-Mond csak Miranda mire emlékszel a ma történtekből?-kérdeztem,majd Lucy mellé sétáltam és a vállára ettem a kezem.-Jól vagy?
Lassan odahajoltam Lucy sebéhez és lassan letöröltem a kezemmel a vért az arcáról.

- Szzz..- Halkan felszisszentem, mikor Lanc letörölte az arcomról a véremet.
- Túlélem.- Válaszoltam. Mirandára néztem, aki össze volt zavarodva.
- Mi történt Mirandával? És Edward?- Kérdeztem Lanc-ot és míg vártam a válasz a lányhoz léptem.
- Minden rendben van. Semmi baj. Ülj le és elmondok mindent.- Mondtam s Lanc-ra néztem.
- Egy pillanat. Lanc gyere légy szíves.- Kértem és elindultam a konyhába.

Követtem Lucy-t a konyhába,majd amikor odaértünk kérdön pillantottam rá.
-Mit szeretnél mondani?-kérdeztem,majd válaszolni kezdtem a kérdéseire.-Edweard halott és állitolag Miranda és ő tervelték ki az egész dolgot. Édesapádék jól vannak és a sebesülteket látják el a házamba,

Szembefordultam Lanc-al és szorosan megöleltem.
- Örülök, hogy jól vagy.- Suttogtam és finoman megcsókoltam ajkait. Valahogy udtam, hogy dühösnek kéne lennem még á, de nem ment. Helyette inkább iszonyatosan vágytam arra, hogy a kezei között lehessek és el se engedjen.
- Miranda... nem hinném, hogy önszántából csinálta. Úgy értem, mi van ha Edward megbabonázta valamivel, hogy próbáljon megölni?- Kérdeztem és akaratlanul is könnyek gyűltek a szemembe.
- Edward volt. Ő ölte meg anyu..- Zokogtam és a mellkasára hajtottam a fejemet.

-Mikor kezdett Miranda furcsán viselkedni?-kérdeztem Lucy-t.-És ha Edward csinált vele valamit,akkor abban a pillanatban kellett volna megnyugodnia amikor Edward meghalt,nem pedig akkor amikor megérkeztem.
Lucy ölelése és az amikor a mellkasomra borult teljesen megváltoztatta a dolgokat kettőnkel kapcsolatban.
-Gyere hozzám feleségül.-suttogtam halkan.

Hitetlenkedve néztem Lanc-ra és mikor mondtam volna valamit, Miranda lépett mellénk.
- Uram, sajnálom! Én nem tudtam erről. Sosem bánottam volna Lucy-t. Te is tudod.- Mondta és arcán kövér könnycseppek sorogtak lefele.
- Miranda... Semmi baj.- Mondtam a lánynak és odaléptem hozzá. Magamhoz öleltem, majd Lanc-ra pillantottam valami válaszra várva.

-Miranda,nem haragszom rád és tudom,hogy mindig hűséges voltál hozzám.-válaszoltam a zokogó lánynak,majd odaléptem kettőjükhőz.-Valamit tenni kellene,hogy ez ne ismétlődhessen meg.
-Miranda,megengeded,hogy belépjek a fejedbe és körbe nézzek az emlékeid között?-kérdeztem.-Lehet,hogy nem lesz kellemes,de szeretnék mindent megtudni. Ha szeretnéd eltudlak küldeni valahová,ahol pihenhetsz és elfelejtheted a történteket.

A lány bólintott én pedig finoman eltoltam magamtól. A lány azonban a kezem után kapott bátorítást keresve a tekintetemben.
- Itt leszek, ne aggódj.- Suttogtam neki és megszorítottam a kezét. Lanc-nak utat engedtem, hogy beleláthasson a lány fejébe.

Óvatosan halladtam Miranda emlékei közt és láttam az elmúlt napok történéseit.
Láttam magamat és Lucy-t az ő szemével és éreztem benne a keserűséget amit kettőnk miatt érzet. Láttam Edward-ot amikor hazatért véresen és haraggal telve és láttam amikor Miranda fejébe ültette a gondolatokat amelyek majdnem kedvesem halálát okozták. Ezzeket a gondolatokat elzártam egy olyan erős gáttal,hogy rajtam kivül senki ne tudja feltörni.
Lassan kimásztam Miranda fejéből és a vállára tettem a kezemet.
-Edward irányitott amikor Lucy-re támadtál és belléd ültettet olyan gondolatokat,amik teljesen idegenek a te személyiségedtől. Ezzeket elzártam előled, nem fogod tudni őket előhívni.-mondtam,majd eszembe juttot valami.-Nincs kedved elmenni Camelotba?