Bejárat, földszint

-Szia.-köszöntem vissza Lucy-nek mikor magáhóz tért.-Miért csináltad ezt? Tudhattad volna,hogy nem hagylak meghalni. Ha jól sejtem ennek van valami köze a tónál történtekhez. Igaz?-kérdeztem,majd Lucy szemébe néztem.- Nem fogok többet megnézni senkit,ha ez téged ennyire zavar.

- Nem akarok beszélni ezekről.- Motyogtam, majd átfordultam a másik oldalamra és próbáltam elkerülni tekintetét. Első pillantásra láttam rajta, hogy megijedt. Szemei is erről adtak jelet és utáltam ezt látni azokban a gyönyörű szemekben.
- Miért jöttél ide? Azt hittem, hogy nem akarsz velem beszélni, mikor otthagytál a tónál...

-Azért jöttem ide mert szeretlek.-válaszoltam.És azért hagytalak ott a tónál, mert féltem,hogyha tovább idegesitem magam,nem fogok tudni gátat szabni a bennem élő ragadózonak és valait bántani fogok. Szükségem volt egy kis sétára egyedül.
Megsimogattam Lucy hátát és belecsókoltam a nyakába.

Megborzongtam, mikor Lanc belecsókolt a nyakamba. Nemigazán tudtam, hogy mit kéne most csinálnom. Legszívesebben magamhoz öleltem volna és addig el sem engedtem volna, míg teljes el nem fáradunk a szeretkezéstől, de még minig volt bennem valami olyan, ami mit nem tudtam engedni neki, hogy ez a verzió létre jöjjön.
- Talán hiba volt idejönnöd..- Dünnyögtem és összekuporodtam az ágyban.

-Miért mondod ezt?-kérdeztem Lucy-t,majd kiegyesedtem és visszahúzodtam az ágy szélére.-Ha haragszol rám, akkor kérlek mond el. Ha akarod elmegyek és majd, ha hívsz meglátogatlak. Ezt szeretnéd?
Mikor befejeztem a beszédet fálálltam az ágyról és onnan néztem le Lucy-re.

Mikor megfordított ránéztem és tekintetemet rabul ejtette kérdő tekintete.
- Nézd, Lanc. Azt hiszem, hogy nekem ez nem megy. Mindenkire féltékeny vagyok. Akiből eszel, akit majd felfalsz a szemeddel.-Mondtam, majd kiszálltam az ágyból. Egy kicsit megszédültem, de nem törődtem vele. Lassan elindultam a fürdő felé és mivel a fürdő a másik irányba volt kénytelen voltam Lanc felé elmenni.

-Úgy láttom,hogy ez a vér kötelék neked sok próblémát okoz.-mondtam Lucy-nek, majd mikor felkelt és láttam,hogy megszédül elindultam felé.-Merre mész? Maradj az ágyban.-kértem.
Amikor elindult felém,már sejtettem merre indul.
Felé nyújtottam a kezem és vártam,hogy elfogadja.
-Enged,hogy segitsek neked.-kértem.

- Nem vérkötelékkel van bajom.- Morrantam rá, majd mikor felém nyújtotta a kezét egy ideig vacilláltam, hogy elfogadjam vagy sem. Aztán végül megfogtam a kezét és a szemébe néztem.
- Nem akarom megkeseríteni az életedet.- Mondtam komolyan és elengedtem a kezét.

-Az én életem nélküled lenne keserü.válaszoltam a szemébe nézve,majd betámogattam a fürdőszobába.-Szeretnéd,hogy itt maradjak és segitsek megfürdeni?-kérdeztem,miközben elkezdtem vízet engedni a kádba.
-Szeretlek és ebből nem engedek.-mondtam miközben még mindig háttal álltam Lucy-nek.

- Ahogy gondolod.- Vontam vállat és óvatosan kibújtam a pólómból és más ruhadarabomból. Mikor teljesen levetkőztem már finoman beléptem a kádba és lefeküdtem a forró vízbe.
- Hm..- Hümmögtem és lehunyt szemekkel alámerültem a vízben, hogy bevizezzem a hajamat. Aztán mikor ez megtörtént feltoltam magamat és kinyitottam a szemeimet. Szőke hajamat hátra simítottam és nyakig belebújtam a vízbe.

-Vigyázz mit ajánlasz.-válaszoltam még mindig háttal állva Lucynek,majd lassan kibújtam a pólómból.- Van még hely melletted egy megfáradt lovagnak?

Bólintottam Lanc kérdésére, majd összehúztam magamat és figyeltem, ahogy levetkőzik. Nem kellett sokáig kint álldogálnia ahhoz, hogy a szívverésem felgyorsuljon. Mély levegőt vettem és próbáltam nem rá figyelni.

Lassan beereszkedtem Lucy mellé a kádba.
-Légyszíves fordulj meg,hogy megmoshassam a hátad.-kértem. Amikor megtörtént,lassan elkezdtem mosdatni,majd masszirozni kezdtem.

Jobbnak láttam nem ellenkezni vele, hiszen esélyem se lett volna, meg nem is éreztem magam annyira remekül, hogy vitatkozni kezdjek vele egy ilyen kis hülyeség miatt. Így hát megfordultam és hagytam, hogy megmossa a hátamat, majd mikor masszírozni kezdett elengedtem magamat. Lehunytam a szemeimet és úgy próbáltam meg ellazulni, ami kisebb nagyobb sikerrel sikerült is.

Amikor éreztem,hogy Lucy ellazult,gyengéden folytattam a maszirozást.
-Képess lennél ezt mellőzni az életedből?-kérdeztem a fülébe suttogva és ha már ott voltam belecsókoltam a nyakába.

Kinyitottam a szemeimet és felültem, mikor Lanc a nyakamba csókolt Elhúzódtam tőle és szembe fordultam vele.
- Nem akarok erről beszélni.- Néztem rá, majd felvettem a tusfürdőmet, egy keveset nyomtam a tenyerembe és megmosakodtam, majd besamponoztam a hajamat és megmostam. Miután kétszer is megmostam szőke fürtjeimet egy törölközőt vettem le a közeli fogasról és kiléptem a kádból.

-Miért menekülsz előlem?-kérdeztem amikor kilépet a kádból,majd én is fürdeni kezdtem. Amikor végeztem megtörölköztem,majd én is kiszálltam a kádból és felöltöztem.
Én most elmegyek és ha sikerült magaddal tisztázni az érzelmeidet,hívj fel és megbeszélünk mindent újra.-mondtam és elindultam a kijárat felé. Amikor odaértem a kezemet rátettem a kilincsre és vártam,hogy Lucy mit reagál.

- Nem menekülök, csupán.. amit mondtam, megmondtam. Nem akarom ezt így folytatni.- Mondtam és elindultam az ellenkező irányba. Mikor elindult az ajtó felé a szívem majd' meg hasadt minden egyes szava hallatán.
- Szia Lanc.- Búcsúztam el és eltűntem a szobámba. Az ajtót magamra zártam és halkan eleresztettem a könnyeimet, amik már régebb óta mardosták a szemeimet, mint szerettem volna.
~ Elment.. Tényleg elment...

Kiléptem az ajtón és elindultam haza felé. Hírtelen meghallottam Lucy gondolatait a fejemben,de büszkeségem nem engedte,hogy visszamenjek hozzá.
~Szeretlek drágám,ezt soha ne felejsd el.-üzentem neki.
Amikor a házamhóz értem,lementem a pince helyiségbe.

/Lanc Elliot otthona/Pince helyiség//

Mikor Lanc elment és hallottam, ahogy az ajtó is becsukódott mögötte az ágyamra roskadtam és hagytam könnyes szemeimet, hadd sírjanak. Fájt, amit mondtam.. de úgy éreztem, hogy nekem ez nem megy így... mindenért féltékeny voltam... és az igazat megvallva szerettem Lanc-ot, de nem akartam megkeseríteni az életét. csendben eldőltem az ágyamon és behunytam a szemeimet.

Pár nappal később...

Éppen az ágyamat csináltam, mikor csöngettek. Leballagtam és kinyitottam az ajtót. Nagy döbbenetemre egy csokor virág mögül egy férfi kandikált ki, hogy tudassa ezt nekem küldték. Elvettem hát a virágot és elindultam a konyhába. Leltem az székre aztán beleszagoltam a virágok rengetegébe. Aztán megtaláltam egy kis kártyák. Kihajtottam és végigolvastam. Meglepően Lanc üzenete volt. Hangosan felsóhajtottam, majd a levelet összetéptem, és a kukába hajítottam, a virágokkal együtt. Aztán felbaktattam az emeletre és felöltöztem. Aztán elindultam valamerre enni, mert nagyon éhes voltam.

//Mystic Sang belvárosa//

Felsétáltam a pár lépcsőn ami az ajtóig vezetett, majd kinyitottam a lakásom ajtaját és beléptem. Furcsa mód a lámpák égtek. csendben letettem a dobozt a kezemből, majd elindultam a nappali felé. Mikor odaértem nagy megdöbbenésemre édesapám és a testvéreim ültek a kanapén.
- Sziasztok! Megijesztettetek.- Mosolyogtam rájuk, de mosolyom azonnal le is fagyott, mikor megláttam apám szemében a fájdalmat és a kínt.
- Mi a baj? És hol van anyu?- Kérdeztem immár én is kicsit kétségbe esve.
- Evie, ülj le!- Mondta halkan Sebastian. Bólintottam, majd leültem velük szembe.
- Kincsem... édesanyád..- Kezdte apu, de hangja elhalt. Szemeiben könnyek csillogtak.
- Édesanyád meghalt.- Közölte apu. Csendben ültem és magam elé bámultam.
- Nem.. az nem lehet.. Ez csak egy rossz vicc.- Mondtam és egy grimaszos mosolyt villantottam.
- Nem... nem az.. Egy vámpír járt a házba és csak ő volt otthon. Anyád próbált ellenállni neki, de.. a vámpír az életét vette. Mikor rátaláltam, azt mondta, hogy téged keresett.- Suttogta apám. A könnyeimmel küszködve álltam fel és bámultam ki az ablakon.
~ Lanc.. kérlek.. gyere hozzám.. ~
Gondoltam és reméltem, hogy meghallotta.
~ Ha megtudom, hogy ő volt..~

Amikor a ház elé értem nem gondolkoztam,hanem egyből benyittotam az ajtón. Követve Lucy és a testvérei hangját beléptem a nappaliba és megálltam az ajtónak dölve.
Körbe pillantottam a szóbában levőkön, majd mélyen Morduck szemébe néztem.
-Mi történt?-kérdeztem, amikor megéreztem a levegőben a feszültséget.

Mikor meghallottam Lanc hangját megfordultam és odamentem hozzá.
- Azt mondtad, hogy nem vagytok veszélyesek. Azt mondtad, hogy nem lesz semmi baj abból, ami közöttünk volt. És most még is halott..- Kiabáltam és a mellkasát vertem mind két kezemmel. Arcomon a könnyek patakokban folytak lefele.
- Meghalt..- Zokogtam hangosan, majd a padlóra rogytam és kezeimet az arcom elé tettem.
- Lucy ez nem az ő hibája.- Lépett mellém Morduch. Nem tudtam mit mondani.. egyszerűen... annyira kész voltam.

Amikor Lucy ütni kezdte a mellkasomat, és szidni kezdett lenéztem rá.
-Én soha nem állitottam,hogy más vámpírok nem veszélyesek.-válaszoltam.-Azt mondtam,hogy én nem jelentek rád és a családodra veszélyt.
Amikor Morduch a védelmébe vett,felé biccentettem,majd a legidösebb férfihóz,valószinűleg a család fejéhez fordultam.
-Mikor történt a gyilkosság?-kérdeztem,majd lassan elindultam a nappali belseje felé. Út közben Lucy felé nyúltam és megpróbáltam felsegiteni.