Bejárat, földszint

Lassan sétáltam fel a verandára. Gyorsan előhalásztam a kulcsaimat, majd beléptem a lakásba. Felkapcsoltam a villanyt, majd Lanc felé fordultam.
- Kerülj beljebb.- Invitáltam be, majd kibújtam a kabátomból és felakasztottam a fogasra.
- Nos, nézd el. Minden eléggé alacsonyan van nekem, hogy elérjem.- Néztem rá egy féloldalas mosollyal, majd a konyha felé indultam.
- Hogyan kéred, tejel, vagy cukorral, vagy is-is?- Kérdeztem, mikor utolért.

Cuiron Rezidencia

Amikor beléptem Lucy be invitált és megkérdezte,hogy kérem a kávét.
-Is-is.-válaszoltam,majd leültem az egyik kanapéra és vártam,hogy mi fog történni.
Amikor Lucy behozta a kávét és odaadta, a kezembe vettem a csészét.
-Mond a bátyáid miért féltenek ennyire? Ahogy láttam megtudod védeni magad.

Gyorsan lefőztem két adagra való kávét, majd bevittem egy tálcán őket a nappaliba. Lacn-el szemben leültem egy fotelbe és válaszoltam előző kérdésére:
- Hát tudod...én vagyok az ő kicsi húguk.- Vontam vállat.
- De amúgy jól látod, nem szorulok segítségre, csak...megijedtem, mert korábban sose találkoztam a te fajtáddal este egy utcán, ami eléggé kihalt.- Mondtam és belekortyoltam a kávémba.
- És te, mindig egyedül sétálgatsz?

-Nem mindig,de mivel ebben a városban nem sok ismerősöm van, kénytelen vagyok.-válaszolom Lucynek,majd lassan belekortyolok a kávémba.-nagyon finom a kávéd.
-És mond, mivel foglalkozol,amikor nem épp a város utcáin sétálsz és vámpírokkal beszélgetsz?

Ismét kortyoltam a kávémba egyet, majd válaszoltam.
- Mérnöknek tanulok. Utolsó évem a főiskolán.- Magyaráztam és a csészémbe pillantottam.
- Nem egy nagy szám munka, de nekem nagyon tetszik. És te?- Pillantottam fel rá.
- Mivel foglalkozol?- Érdeklődtem és ismét belekortyoltam a forró kávémba. éreztem, hogy ereimbe száguldani kezd a koffein és minél több volt bennem ,annál kellemesebben éreztem magamat.

- Hát az ember eltudd tenni pár fillért az évek alatt,így nincs szükségem munkára egyenlőre. Ha valaha is esetzleg dolgozni szeretnék,akkor testőrként tudom magam elképzelni.-válaszoltam Lucy-nek. Éreztem,hogy Lucy egyre felszabadultabb és egyre jobban érzi magát.
-Biztos nem lesz ebből baj? A testvéreid nem fognak háborogni azért mert egy vámpírral barátkozol?

- Remélem, hogy nem. Bár...ha Sebastian megtudja, minden bizonnyal ide jön, de azt úgy is érezni fogom.- Válaszoltam, majd letettem a csészémet az asztalra.
- Amúgy is, ha megtudják, hogy nem készültél a véremet venni, talán elnéznek a dolog felett.- Mosolyogtam rá kedvesen.
- Amúgy, miért nem támadtál meg az utcán. Egy...egy vámpírtól ezt várná az ember...

-Hogy miért nem támadtam rád?-kérdezek vissza.-Talán csak azért,hogy elaltassam a gyanakvásodat és később támadjak rád.-válaszolom mosolyogva.
-De ne félj kicsi Lucy, ilyesmit még véletlenül sem tervezek veled. Tudod anyám is tündér volt és megtanított tisztelni a természetet és más élőlényeket.

Egy kicsit elkerekedett a szemem, mikor azzal tréfálkozott, hogy később akar megtámadni.
- Nagyon jó vicc.- Néztem rá gúnyosan, majd én is elmosolyodtam.
- Tudd meg vámpír, nem félek a magad fajtádtól.- Hajoltam közelebb hozzá, majd elengedtem tekintetét és ismét kortyoltam a poharamba.
- Ha édesanyád tündér volt, akkor félig te is az vagy, nem de?- Kérdeztem kíváncsian és hátra dőltem a székemben. Egyik lábamat átvetettem a másikon és vártam a válaszát.

-Régen még Artúr idejében az voltam,de miután volt a Szent Grál küldetésem és elbuktam, feladtam mindent a nagyobb erő és hatalom kedvéért.-válaszoltam,majd szemeim egy pillanatra elrévedtek,ahogy újra éltem a régmúlt csatáját.
-Sosem tudtam meg,hogy pontosan ki volt aki átváltoztatott,de néha áldom néha pedig átkozóm őt. Ha tudtam volna,hogy mivel jár az átalakulás inkább meghalok.

- Értem, végül is...fura lehet újabb korokból egy másikba lépni..szerintem engem csak az zavarna.- Morfondíroztam hangosan.
- Amúgy, nem gondolkodtál még azon, hogy..- Kezdtem, de valami megzavart. Éreztem, hogy nemsokára társaságunk lesz, és hogy nem véletlenül.
- Lanc, most bármi is történik, ne állj fel a kanaéról, rendben?- Kértem és felálltam. Lehunytam a szemeimet és egy védő buborékot képeztem köré. Pár pillanat múlva ugyan is Sebaztian lépett be egyedül.
- Húgi sajná...- Kezdte, majd meglátta Lanc-ot.
- Ez meg mit keres itt?- Kérdezte kicsit idegesebben tőlem.
- Elhívtam egy kávéra.- Rántottam vállat.
- Szóval, mit is akartál mondani?- Kérdeztem. Az erőm gyorsan csökkent a búra miatt. És kezdtem egyre nehezebben tartani magamat.
- Normális vagy?- Emelte fel a hangját.
- Sebastian, normális vagyok, de jelen pillanatban te nem vagy az. Már nem vagyok kislány, szóval nem kell pesztrálni.- Mondtam kicsit én is idegesebben.
- Rendben, te tudod, de mikor kiszívja majd belőled az összes vért és én találok rád, garantáltan megkeresem és megölöm.- Nézett a férfira, majd elillant. Lehuppantam a fotelembe, és lehunytam a szemeimet. A búra eltűnt Lanc elől és valamennyivel én is könnyebben tudtam fent maradni és érzékelni a dolgokat.

Amikor Lucy testvére megjelent és kiabálni kezdett,megakartam mozdulni,hogy a védelmembe vegyem a lányt,de nem tudtam mozdulni.
Hallgattam a veszekedésüket,majd mikor a férfi elment és újra mozoghattam Lucy szemébe néztem.
-Ezt legközelebb ne csináld,kérlek.-mondtam.-Ha kell megtudom védeni magam. Rendben?
-És a vérszívással kapcsolatos problémájának va n valami valóság alapja,bár elég erős vagyok és tudok uralkodni magamon. A testvéreid találkoztak már más vámpírokkal?

Lanc szavaira kipattantak a szemeim.
- Lanc nemismered a bátyámat. Sebastian nagyon heves természetü.- Mondtam komoly hangon, majd nagy levegőt vettem.
- Igen...Sebastian nagyon nincs jóban a fajtádbeliekkel.- Válaszoltam és felálltam.
- Kérsz még egy csészével?- Böktem a konyha felé a fejemmel.

-Értem.-válaszoltam,majd Lucy szemeibe néztem újra.-Köszönöm nem kérek több kávét. Most valami más folyadékra van szükségem, amit csak otthon kaphatok meg. Ha nem haragszol most haza mennék,de ha van kedved akkor szívesen várlak az otthonomban és beszéld rá a bátyád, hogy jöjjön veled.

- Miért akarsz ennyire beszélni a bátyámmal?- Néztem rá kérdő pillantásokkal. Nemértettem, hogy miért akarja m eggyőzni Sebastian-t, hogy a vámpírok nem csak gonoszak..Nagyon sóhajtottam, majd ismét megszólaltam.
- Nem tudom, hogy jó ötlet lenne-e odavinni hozzád. Sebastian ha nagyon bedühödik rettentő nagy károkat tud csinálni.

-Értelek,de megtudom fékezni,ha akarom és szerintem ezt te is sejted.-válaszoltam.-bár ez nem fenyegetés és nem is akarok ártani neki. Csak szeretnék valamit mutatni nektek,de ha az úgy egyszerűbb akkor előszór csak te gyere és ha megláttad amit mutatni akarok akkor eldöntöd,hogy a bátyádnak is megmutatod-e. Így rendben lesz?

Elgondolkodtam a válaszán, majd eg kis idő után bólintottam.
- Rendben.- Válaszoltam.
- Akkor menjünk, ha lehet. Ez a védelmező búra kicsit lefárasztott mára és szeretnék mihamarabb ágyba bújni.- Mondtam és elindultam a kabátomért. Gyorsan belebújtam, majd előre engedtem lanc-ot és bezártam az ajtót. Az ő vezetésével indultunk el hozzá.

//Lacn Eliott rezidencia//

Amikor Lucy elfogadta a hívásomat,lassan kisétáltunk a házából és elindultunk hozzám.

Lanc Elliot Otthona

Lassan sétáltam be a házba. Az igazat megvallva iszonyatosan szerettem volna venni, egy forró fürdőt, de sajnos annyi időm nem volt. Éppen a nappaliba indultam, mikor meghallottam anyu hangját. Ajjaj! Lassan besétáltam.
- Sziasztok!- Intettem a bent ülőknek. Csak a bátyáim és anyu volt bent, aput sehol sem láttam. Amint beléptem a nappaliba Morduch felállt és azonnal megölelt.
- Annyira sajnálom.- Suttogta.
- Jól vagyok, semmi bajom.- Motyogtam, majd belebújva a karjaiba a többiekre néztem. Mikor elengedett a fiúkra néztem, azután anyára.
- Anya, ígérem, mindent elmondok..- Suttogtam kicsit félve. Anyám azonban felállt, megölelt, majd hipp-hopp eltűnt. A fiúkra néztem, akik körülöttem álltak. Sebastian elvigyorodott, majd felkapott.
- Tegyél le!- Kiabáltam hangosan. Mikor aztán nagy nehezen letett rájuk néztem.
- Figyeljetek! Lanc-al, azt találtuk ki, hogy menjünk együtt enni. És szeretném, ha eljönnétek.- Néztem rájuk. Láttam, hogy nem rajonganak túlságosan az ötletért.
- Egy feltétellel.- Szólalt meg Sebastian. Kérdőn néztem rá.
- Ha végeztünk, beszélsz a szüleinkkel. Anya, mikor megtudta, nagyon kiakadt.
- Elmondtátok neki?- Kérdeztem döbbenten.
- Még is szerinted, hogy ne mondtuk volna el neki?- Kérdezte Morduch.
- Jó.. beszélek velük. Csak induljunk, oké?- Bólintottak, majd elindultunk.

//Mystic Grill//

Felballagtam a lépcsőn. A kulcsaim után kezdtem kutatni, de hirtelen megpillantottam, hogy a bejárati ajtó tárva nyitva van. Lassan elindultam befele.
- Haló, van itt valaki?- Szólaltam meg egy pár perccel később, remegő hangon. Egyre beljebb haladtam, mindaddig, amíg meg nem hallottam, hogy valaki járkál fent az emeleten. Elöntött a pánik és irtózatosan megijedtem. A telefonom után kezdtem kutatni, s mikor megtaláltam a rendőrség számát pötyögtem be. Elmondtam, hogy van valaki a lakásomban. Nem telt el öt perc és már meg is hallottam a szirénák hangját, de mire a rendőrök körbejárták a házat már senkit sem találtak. Felvették a jegyzőkönyvet, majd elmentek. Remegő kezekkel és lábakkal zártam be a házat és amilyen gyorsan csak tudtam, Lanc-hoz siettem.

//Lanc otthona//

Beléptem a lakásba és felnyomtam a villanyt. Kicsit még mindig féltem, hogy nem vagyok egyedül. De bátorságot erőltettem magamba, és felmásztam a lépcsőn. A fürdőszobába mentem, s útközben ledobáltam magamról,l a táskámat és a vizes holmijaimat. A fürdőhöz érve kinyitottam a gyógyszeres szekrényt és kivettem belőle mindent, amit találtam. Kinyitottam az egyik kapszulás dobozt és a számba öntöttem, majd megnyitottam a csapot és lenyeltem mindet, ami a számban volt. Pár pillanattal később, az egész fürdő elhomályosult és a lábaim nem tudtam tovább megtartani...

Amikor megérkeztem a házhoz becsöngettem és várni kezdtem.
Amikor már percek óta nem kaptam választ,fogtam magam és benyomtam az ajtót.
Hangosan szólongatni kezdtem Lucy-t,de mivel nem válaszolt keresni kezdtem.
Ahogy bolyongtam a lakásban, feljutottam a fürdőszobába, ahol Lucy feküdt a földön.
-Mit tettél te bolond?-kiáltottam fel,majd leguggoltam mellé.-Térj magadhoz!
Mivel nem tudtam mit tegyek felhasítottam a karomat és megpróbáltam vért erőltetni a szájába.
Mivel ez sem járt sikerrel,felkaptam a telefonomat és felhívtam a mentőket. Amíg a mentők érkezésére vártam ölbe vettem Lucy-t és ringatni kezdtem.
-Nem hagyhatsz el! Nem tudok élni nélküled!

Öntudatlanul feküdtem a földön és alig érzékeltem valamit körülöttem. Azt persze éreztem és hallottam, hogy Lanc valahogy ott volt mellettem és szólongatott. A kérdését és a kijelentését is hallottam és legszívesebben vissza pörgettem volna az időt, de már hiába volt minden. Csendben feküdtem Lanc biztonságos kezei között és reménykedtem benne, hogy még rám mosolyog ugyan azzal a szerelemmel teli szemekkel, mint a reggelinknél.

Éreztem,hogy Lucy még ragazkodik az élethez. Amikor megjöttek a mentők,az orvos elküldött,hogy könnyebben tudjanak segiteni szerelmemen. Amikor kimentem,még láttam,hogy velemi féle eszközt készit elő amivel kitudja mosni Lucy gyomrát.

Késöbb..

A nappaliban járkáltam le-fel,mikor az orvos odajött hozzám.
-Ne izguljon Úram. A hölgynek pihenésre van szüksége és tzeljesen rendbe fog jönni.-mondta.-Bár nem értem,ez a mennyiségű gyógyszer más embert már régen megölt volna. Nem tudja,hogy miért csinálta a hölgy?
-Nem tudom.-válaszoltam az orvosnak,majd mikor elmentek,bementem Lucy szobájába és leültem az ágya mellé.

Éreztem, hogy lépkedek mellettem, hangokat is hallottam és éreztem, hogy valami borzalmasat csinálnak velem.

...Később...

Arra lettem figyelmes, hogy besüppedt az ágy mellettem. Lassan kinyitottam a szemeimet és megpillantottam Lanc-ot. Halványan rámosolyogtam, majd a keze után nyúltam.
- Szia..- Suttogtam és erőtlenül megszorítottam a kezét.