Hálószoba és vendég szoba.

A hálószoba egyik felét egy hatalmas franciaágy foglalja el. Mellette mindkét oldalon egy-egy éjjeli szekrény áll.

Ágy:



A szoba bal oldaláról nyílik egy teljesen felszerelt fürdőszoba,amiben még egy két személyes jakuzzi is helyett kapott.
Ha tovább megyünk pár lépéssel akkor a hálószoba mellett található a vendég szoba, aminek a berendezése annyiban tér el a hálószobáétól,hogy ott egy kicsit szerényebb méretű franciaágy található.

Amikor belépek a háloba,lefektettem Lucyt az ágyba és betakarom.
A fiúk leülnek az ágy mellé és figyelik húguk testét.
-Most mi lesz vele?-kérdezi Morduck.
-Mivel majdnem meghalt a vérem hatására vámpír képességhez juttot és valószínű,hogy halhatatlanná vált.-válaszolom.-Kértek valamit inni?-kérdezem,majd elindulok a szoba ajtaja felé.

Halvány érzékeltem, hogy egy meleg és puha ágyba kerültem. Szemeimet lehunyva tartottam, miközben őket hallgattam. Minden egyes szavukat értettem, de nem volt annyi erőm, hogy vitatkozni kezdjek velük.
- Sebastian...- Suttogtam mikor néma csend telepedett körénk. Lassan kinyitottam a szememet és ránéztem.
- Itt vagyunk, mindannyian..- Mondta és megfogta a kezemet. Vagy is azt hiszem, hogy ő fogta meg a kezemet.
- Azt akarom, hogy hazamenjetek. És azt mondjátok, hogy még nem jöttem haza..- Motyogtam.
- Nem. Egy kapottat se mozdulunk mellőled.- Mondta Morduck. Apró mosolyt villantottam, ami egy pillanat múlva fájdalmas grimasszá változott.
- Kérlek titeket. Lanc itt lesz, vigyáz rám. Ahogy eddig, De nem akarom, hogy anyáék megtudják, hogy mi történt. Már csak azért sem, mert akkor biztosan azt hibáztatnák, aki ezt ette, és semmi szükség rá...- Makogtam és lehunytam a szememet.
- Fáradt vagyok, szeretnék pihenni egy kicsit.- Csuktam le a szemeimet. Aztán még mielőtt elaludtam volna megszólaltam.
- Lanc... Lanc majd itt lesz velem..- Dünnyögtem és lassan elaludtam..

Amikor meghallom Lucy suttogását,vissza fordulok.
-Uraim, a hölgy megkérte önöket,hogy hagyják el a szobát.-mondtam.-Ígérem nem fogja semmi baj érni és minden kívánságát teljesíteni fogom. Addig amig a húguk pihen érezzék magukat otthon a házamba.
Letérdeltem Lucy mellé és a kezeim közé vettem a kezét.

Halkan annyit hallottam, hogy valaki beszél, majd azt is hallottam, hogy talpak robognak kifele a szobából. Amikor Lanc letérdelt mellém és megfogta a kezem, nagy nehezen kinyitottam a szemeimet és ránéztem.
- Miért mindig a véres részeknél lépsz be a képbe?- Kérdeztem enyhe iróniával a hangomban és egy apró mosolyt erőltettem magamra.
- Lanc... ugye tudod, hogy nem maradhatok itt sokáig?

- Tudom,drágám.-válaszoltam.-De máshová tudnál menni?
-Nem tehetek róla,hogy veled mindig történik valami amiben megsérülsz. Mit csináltál volna,ha valamelyik testvéred sérült volna meg? Nem bírtam volna elviselni,hogy elveszítelek, ezért kényszerítettelek a vérem elfogadására. 600 év útán úgy érzem,hogy újra szerelmes vagyok. Beléd.

- Tudom, hogy én vagyok a hibás, de nem tudnám elviselni, ha bajod esne. A fiúk nem tudnak megsérülni. Nekik alapvetően be van kapcsolva a pajzsuk, amit nekem még gyakorolnom kell.- Mondtam. Szavai a szívemig hatoltak és olyan boldog lettem, hogy legszívesebben a kezei közé bújtam volna, ha nem lettem volna éppen élet-halál között.
- Én is... és nem tudok ellene tenni. Egyszerűen nem tudom magam irányítani, mikor melletted vagyok...

Szavai hatására felálltam a földről és mellé ültem.
-A jövőben nem lesz szükséged a pajzsodra,mert a vérem hatására gyorsabb és erősebbé fogsz válni. A sebeid szinte azonnal beforrnak és gyógyulni kezdesz.-mondtam,majd megcsókoltam az arcát.- A bátyáid pedig lassan megszokják azt hogy egy vámpír közelében vagy.

Elmosolyodtam a válaszán, majd egyik kezemet az arcára tettem.
- Nem ismered a bátyáimat. Ők az életüket adnák, csak azért, hogy ne essen bajom.- Mondtam, majd nagyon óvatosan felültem és szájon csókoltam Lanc-ot.
- Amikor Morgana azt mondta, hogy ki akarnak végezni, ugye tudod, hogy érted bármit megtettem volna, csak azért, hogy ne essen bajod?- Kérdeztem remegő hangon. Minden szavaim igaz volt, és legszívesebben lenyakaztam volna azt a némbert, azért, amiért megpróbálta Lanc-ot ellenem uszítani.
- Vámpír elraboltad a szívemet.- Mosolyogtam rá és kezeimet a nyaka köré fontam.

-Nem a szívedet raboltam el,hanem az eszedet.-válaszoltam mosolyogva Lucynek. Miközben a nyakamat ölelte én is finoman átkaroltam,majd lassan felhúztam a felsőjét,hogy lássam mennyire gyógyult be a sebe.
Amikor Lucy mellei és gyönyörű teste felbukkant,elfelejtettem,hogy mit is akarok és egy hatalmas csókot nyomtam bal mellére.

Kirázott a hideg, mikor megéreztem forró, édes ajkát a mellemen. Azonban nem voltam olyan helyzetben, hogy bármire is képes legyek.
- Lanc.. fáradt vagyok.- Suttogtam halkan s csalódottan, majd még egy utolsó csókot leheltem ajkaira és lehúztam a pólómat. Finoman oldalra fordultam, és felemeltem a takarót.
- Bebújsz mellém?- Kérdeztem és csábos tekintettel hívogattam, hogy csatlakozzon hozzám. Még mielőtt láttam volna a válaszát oldalra fordultam és lehunytam a szememet. Fáradt voltam és sajogtak a végtagjaim.

Amikor az ágyba invitált átsuhant az agyamon egy kosza gondolat,de mivel úriember vagyok azt nem váltottam valóra.
A füléhez hajoltam,majd belesuttogtam.
-Rögtön jövök,csak foglalkozók a vendégeinkkel.- mondtam,majd kisétáltam a szobából.
Amikor beértem a nappaliba,Lucy testvérei ott vártak rám.
-Ha nem haragszanak Uraim, a húguknak pihenésre van szüksége. Kérem távozzanak.-mondtam,majd még hozzá tettem.- A testvérük jó kezekben lesz.

Még hümmögtem egy párat a válaszára. Halványan érzékeltem, hogy kiballag a nappaliba, és azt is hallottam, hogy valakikkel beszélget. Aztán pár pillanat múlva már el is aludtam.

Eközben a nappaliban:
Morduch felállt a kanapéról és közelebb lépett Lanc-hoz.
- Látni szeretném.- Mondta komoran még is féltőn.
- Még mielőtt itt hagyjuk veled, vámpír.- Állt fel Sebastian is.

-Menjenek be hozzá nyúgodtan,de ha jól érzem akkor elaludt.-válaszoltam,majd félre álltam az ajtóból, hogy betudjanak menni a hálószobámba.
Lucy az oldalára fordulva édesdeden aludt és halkan lélegzet.
-Láthatják,hogy semmi baja és nem vettem a vérét sem.-válaszoltam,majd odasétáltam az ágyhoz és én is lefeküdtem.-Ha eleget láttak,kérem csukják be maguk után az ajtót.

A fiúk besétáltak Lanc után, majd miután megbizonyosodtak róla, hogy valóban jól vagyok, utolsó pillantást vetetettek Lanc-ra, aki befeküdt az ágyba. Miután a legutolsó testvér is távozott az ajtó halkan becsukódott és a házban síri csend lett.

Miután kiürült a ház és egyedül maradtunk vissza mentem a szobámba. Néztem ahogy Lucy az ágyban fekszik,majd lassan én is mellé feküdtem.
-Drágám, szeretlek és nem lennék képes elviselni,hogy bajod essen.-suttogtam a fülébe,majd magamhoz öleltem.-Hogy érzed magad?

Szorosan Lanc-hoz bújtam, majd mélyen beszívtam ismerős illatát.
- Jobban, bár... voltam már jobban is.- Válaszoltam és egy apró mosolyt erőltettem rá.
- Tudod, nem hittem volna, hogy ezt mondom, de most felettébb örülök, hogy nincsenek a nyakamon a bátyáim...- Suttogtam és felé fordulva megcsókoltam.
- Ígérd meg, hogy soha többé nem hagysz el, ha nem muszáj, és soha nem kockáztatod az életem, értem, ha ilyen veszélyes a helyzet.- Kértem mindvégig a szemébe nézve.

-Olyat nem tudok ígérni amit nem biztos,hogy betudok tartani.-válaszoltam, Majd viszonoztam a csókját.- Én is kérhetek valamit?
Ha legközelebb valami történik,ne vonj körém védőburkot. Rendben?
Amikor a csók hatására elkezdett forrni a vérem,óvatosan a hátára fektettem Lucyt és elkezdtem csókolni a testét.

- Nem tudom nem megvédeni azt, akit szeretek..- Suttogtam, majd mikor maga alá fordított és megéreztem ajkait a testemen egyre nehezebb volt gondolkoznom. Hagytam, hogy ajkai a testemen kalandozzanak, majd mikor már én is kezdtem az őrület határán keringeni finoman eltoltam magamtól.
- Lanc, először szeretnék lezuhanyozni. Tiszta vér vagyok, és nem hiszem, hogy jól érezném magam piszkosan.- Mondtam enyhén zihálva, és még egy utolsó csókot leheltem ajkaira. Aztán gyorsan kibújtam a kezei közül és megálltam az ágya mögött.
- Megmutatod merre van a fürdő?- Kérdeztem és egy csábos mosolyt villantottam rá. A sebem, már nem is fájt annyira, kicsit még éreztem, hogy a penge belém hasított, de már szinte alig olt észrevehető, viszont a póló, ami arról árulkodott, hogy megszúrtak, na igen az határozottan ronda volt.

-A fürdőszoba itt van a következő ajtó mögött.-válaszoltam.-Elég erős vagy,hogy elmenj odáig vagy nyújtsak segítő kezet?- kérdeztem arcomon kaján vigyorral.

- Szerintem sikerül kijutnom a saját lábamon. De ha gondolod felügyelhetsz.- Mosolyogtam rá, és elindultam a megadott irányba. Az igazat megvallva féltem. Ami a másik időben történt jó volt, de rettegtem, hogy újra át kell élnem minden fájdalmat, ami akkor történt, mikor Lanc-al voltam. Bár nem tudtam milyen, amikor ténylegesen a csúcsra jut mind a két fél, de még is.. féltem...
Gondolataimat elkergettem és elkezdtem levetkőzni, hogy lezuhanyozhassak..

Amikor Lucy átment a fürdőbe utána mentem,majd mikor vetkőzni kezdett a háta mögé léptem.
-Enged,hogy segítsek.-szólítottam meg,majd fogtam és letéptem róla a véres pólót.-Ez már úgy sem kell.
Amikor a vállam fölött a földre hajítottam a pólót,végig simítottam Lucy arcát.
-Szeretlek és nem engedem,hogy bajod essen.

Pár pillanat múlva megéreztem Lanc-ot mögöttem. A pólómat szó szerint letépte rólam, majd a fülembe suttogott.
- Én is szeretlek téged.- Fordultam vele szembe, majd finoman ajkaira hajoltam és megcsókoltam. Kezeimmel finoman a hajába túrtam és szorosan magamhoz öleltem.

Amikor megölelt, ovatosan a karjaimba zártam és bevittem a zuhany kabinba.
-Úrnőm, enged meg,hogy megmossalak mindenhol.-térdeltem elé és elkezdtem egy szivaccsal mosni a lábait. Ahogy haladtam egyre feljebb éreztem,hogy egyre szaporábban szedi a levegőt.
-Úrnőm, jól esik ez neked?-kérdeztem,majd felálltam és végig simítottam combja belső oldalát.

Szaggatottan kapkodtam levegő után, és alig bírtam megállni a lábaimon, mikor combjaim belső felén megéreztem a kezét.
- Igen, határozottan jól esik..- Suttogtam elakadó szavaimmal. Libabőrös lettem, ahogy megéreztem egy feljebb suhanó kezét a bőrömön. A vérem forrt és éreztem, hogy nem bírom már sokáig anélkül, hogy ne érezném magamban azt az édes keménységet, mint a múltban...