Nappali szoba

Idegesen járkáltam fel-alá a puha, tarka-barka indián szövésű szőnyegen.
- Nem is értem, hogy lehet ilyen ostoba titkárom. Már az első munkanapján fel kellett cserélnie a Monroe és a Hitchcock-ügyet, magára kellett haragítania Richard Hitchcock-ot, és le kellett öntenie a vadonatúj öltönyömet kávéval.
Megáll a farkas esze! Drága jó nagyapám mindig mondta, hogy a sápadtarcúak el vannak cs*szve, de hogy ennyire!-puffogtam hangosan. Ki akartam rúgni azt a szerencsétlent, menjen, ahova akar, az én munkám rovására ne váljék.
Halántékomat masszírozva megindultam a konyha felé. A huzat kivágta az egyik ablakot, s hűvös esti szél betöltötte az egész nappalit és konyhát, lágyan cirógatva az arcom és a fürtjeim. Letüdőztem a hideg levegőt, s váratlanul hihetetlen nyugalom lett úrrá rajtam. Már nem haragudtam a szerencsétlen Smith-re, a titkáromra, és megbocsájtottam a ballépéseit. Hihetetlen, mit tud velem művelni a szél. Úgy, ahogy voltam, mezítelen felsőtesttel nekivágtam az utcáknak.
A vízesés felé vettem az irányt, az tűnt a legjobb ötletnek.

//Titkos Vízesés//