Fegyver szoba

Itt tárolja Lance a múltjából megmaradt tárgyakat.
Páncélok,fegyverek.
Az egyik falat teljes egészében a Camelot-ból elhozott tárgyak díszítik. Ezek között is fő helyen van az a páncél és kard amivel legyőzte Artúrt az első lovagi tornáján.

A Páncél:



A Kard:

Amikor belépünk a két férfinek elkerekedik a szeme a rengetteg fegyver láttán.
-Érezzétek magatokat otthon és ha bármi kérdés van forduljatok hozzám bizalommal.-mondom,majd elsétálok egy kicsit távolabb tölük és végig simitom a legelső páncélomat és közben elmerülök a múltban.

Mikor belépünk a terembe körbenézek. Valahogy engem nem nyűgözött le a látvány, mint a fiúkat. Míg két bátyám a fegyvereket vizslatta Lanc mellé sétáltam.
- Milyen volt?- Kérdeztem és a páncéljára pillantottam. Első látásra nem egy mai darabnak tippeltem.

Lucy kérdése riaszt fel a múltidézésből.
-A páncél vagy a lovagi torna?-kérdezek vissza majd mesélni kezdek.
-Először is tudni kell,hogy egy ilyen páncélt legalább két ember segitségével lehet csak felvenni. Útána egy kezdetleges faemelővel tesznek el a lovadra. Addig amig elnem indul a torna vagy a harc nincs is probléma,de amikor az ellenség eltalál és leessel a lóról, akkár bele is halhatsz.
Miután befejezem a beszédet tovább sétálok és megállok Morgana tükre elött.

Elmosolyodtam. Nem pont ezt akartam megtudni, de most hogy már ezt is tudtam..Utána lépkedtem, majd mosolyogva megszólaltam.
- Úgy értettem, hogy milyen volt akkor élni?- Tettem fel kicsit pontosabban a kérdést. Nem tudtam elképzelni, hogy valaki olyan régóta éljen. Olyan furcsa volt.

-Hát az élet egy kicsit nehéz volt,de lehet ez nekem csak azzért volt könnyebb mert már lovag voltam és voltak kiváltságaim.-mondtam.- Amig a világot jártam,nem mindig volt mit ennem,de bármilyen munkát elvégeztem. A szegény jobbágyok és parasztok tömegesen haltak meg a pestis és más betegségek hatására.
De beszéljünk más dolgokról. Láttál már sárkányt vagy akkár koboldot?-kérdeztem.

Lehunyt szemmel hallgattam Lanc mondanivalóját. Nagyon szívesen elcseréltem volna egy napomat egy napomat, hogy átélhessem azt, amint Lanc átélt. Nagyot sóhajtottam és kinyitottam a szemeimet. Lanc kérdésén nagyon meglepődtem.
- Nos se koboldot se sárkányt nem láttam soha életemben. Bár valahogy a sárkányos részt nem nagyon bánom, a koboldok meg..sokat hallottam róluk..Miért kérdezed?- Néztem rá csodálkozva.

Elmosolyodtam Lucy kérdésén, majd felpillantotam a tükörre.
-Tudod ez a tükör Morgan La Fay tükre. aki belenéz láthatja a múltat és a jövöt,de vigyázni kell. Mindennek ára van.
Ha látni szeretnél egy sárkányt állj a tükör elé és fogd meg a karom. Én már sokszor használtam és még semmi baj nem történt.
Lasan Lucy testvérei is odaértek hozzánk és hallgatták,hogy mit mondok.

- Tényleg?- Kérdeztem döbbenten. Óvatosan belekaroltam Lanc-ba, bár láttam, hogy Mordouch ökölbe szorítja a kezét, így fejezve ki nemtetszését a dolognak. Mit sem törődve vele belenéztem a tükörbe és vártam, hogy mi lesz. Szívem hevesen zakatolt a mellkasomba és már roppant kíváncsi voltam.

Amikor Lucy belém karolt elmosolyodtam,majd elkezdtem a múltra koncentrálni.
A tükör felülette egyre sötéttebb lett majd lassan elkezdet kitisztulni.
Egy gyönyörű mezőt láttunk amely olyan volt mintha rajta állnánk. A távolban egy vár magasodott,ami csak nekem jelentett valamit.
-Camelott-sóhajtottam fel,amjd szememet az égre emeltem. Láttam,hogy a vár felett két srkány árnya kergetőzik és különböző légi figurákat muttatnak be,mintha tudnák,hogy figyeljük őket.

A tükör eleinte sötét felhőkbe burkolózott, majd ahogy egyre tisztább lett észrevettem a mezút, amin álltunk, és a kastélyt, ami fölött két sárkány fogócskázott.
- Istenem de gyönyörű.- Sóhajtottam és legszívesebben beléptem volna a tükörbe. Kezeimet előre engedtem és hozzáértem a képhez. Az furcsa módon beengedett. Hátra pillantottam a bátyáimra.
- Nem kellene Lucy.- Hangzottak Nikolai szavai.
- Nem lesz baj.- Válaszoltam, majd visszafordultam és beléptem a tükörbe.

Amikor Lucy hozzáért a tükörhőz,az lassan beengedte.
Hallottam az egyik férfi szaavait és lassan megfordultam.
-Ne félj,vissza hozzom épségben.- mondtam,majd felkaptam a fal mellöl az egyik kardomat és Lucy után vettettem magamat.
Amikr én is átértem a tükrön,megfogtam Lucy vállát.
-Ez most mire volt jó?-kérdeztem.-Menjünk vissza.
Amint megfordultam,hogy vissza vigyem észre vettem,hogy a kapu amin beléptünk eltünt.

Amikor megérkeztem a tükörkép valósággá vált. Nemsokára Lanc hangját hallottam mögülem.
- Nézd meg, itt vagyunk.- Mosolyogtam ás körbemutattam.
- Eszem ágában nincs még visszamenni.- Mondtam és elkezdtem rohanni a mezőn. Csak körbe-körbe, mintha nem is érdekelne más. Egy kis idő után elengedtem magam és lefeküdtem a fűbe. Az eget néztem és mélyeket szívtam a friss levegőből.

Amikor visszaértünk a saját időnkbe,lassan Lucy felé fordultam.
-Ez nem olyan kényszer amit könnyen ki fogsz bírni.-válaszoltam,majd körbe néztem a szobában.-A bátyáid hová lettek vajon?
Kérdeztem Lucy-t, majd elindultam a szoba kijárata felé.
-Ha akarsz elmehetsz és bármikor vissza is térhetsz hozzám. Hiányozni fogsz szívem!!-szóltam még vissza a vállam felett.

Mikor visszatértünk saját időnkben fura érzésem támadt. Lanc szavai eljutottak ugyan hozzám, de a tudatomban egyik se férkőzhetett be. Valami furcsa dolog volt körülöttem éreztem, ahogy lassan közelebb kúszik. Aztán hirtelen megéreztem.
- Lanc fogj egy kardot. De gyorsan!- Kiabáltam a férfi után. Alig telt el egy másodperc utolsó szavaim után már is megjelent mind a négy bátyám.
- Fiúk, nyugi!- Álltam bátyáim és Lancelot közé.
- Lucy állj el az útból. Megkeserüli ez a szemét alak, hogy elrabolt téged..- Mondta Morduch.
- Nem rabolt el. Önszántamból mentem. És mielőtt kiakadtok. Felnőtt nő vagyok. Azt csinálok amit akarok és azzal akivel akarok.- Mondtam indulatosan és hátrébb léptem egyet.
- Nagyon is érdekel, hogy mit csinál. A húgunk vagy.- Mondta Nikolai és mind a négy fiú elindult Lanc felé. Hatalmas dulakodás vette kezdetét. Láttam a kardok csillogását. És hallottam, ahogy a pengék egymáshoz ütődnek. Minden erőmet beleadtam, hogy a fiúk közé jussak. Azonban mikor megláttam, hogy Morduch éppen Lanc-ot akarja leszúrni egy gyors lépéssel elé álltam, így a tör bennem állapodott meg. A levegő megfagyott. Hallottam a bátyáim kétségbeesett kiabálását. Lenéztem a mellkasomra és megláttam a tört. A mellkasomba fúródott Egyenesen a szívembe.
- Ev....- Kiabálta Conrad... A fegyverek hangosan zörögni kezdtek, ahogy a földre estek, és megéreztem bátyáim közelségé. Morduch kezében feküdtem és közben az arcukat néztem.
- Miért? Miért kellett elé állnod?- Kiabált velem Nikolai.
- Mert szeretem..- Suttogtam és éreztem, hogy szám megtelik a véremmel.

Miután Lucy szólt,hogy ragadjak kardot,gyorsan kivontam fegyverem a hüvelyéből és készen vártam a fejleményeket.
Amikor Lucy bátyjai berontottak a szobába és kiabálni kezdtem,mielőtt reagálhattam volna Lucy közénk állt és megpróbálta leállítani őket.
Sajnos ez nem sikerült,így dulakodni kezdtünk.
A harc hevében Nem tudtam a külvilágra figyelni,hogy eshetett meg,hogy Lucy-t az egyik bátyja szíven szúrta, miközben Lucy engem akart védeni.
Ahogy láttam,hogy lehanyatlik ledobtam a kardomat és felé léptem,ekkor az egyik bátyja ölbe vette.
Lucy,még az útolsó erejével kimondta,hogy szeret.
-Nos Uramim mi legyen?-kérdeztem a testvéreket.- Én megtudom menteni az életét,ha engeditek.
De annak ára van rá nézve. A húguk marad,de vámpír képességekhez fog jutni. Mit mondanak?

Hallottam, hogy Lanc beszél. És azt is értettem, hogy mit mond. Egyik kezemmel kutatni kezdtem az Ő keze után, és mikor megtaláltam megfogtam.
- Lanc... elég vicces dolog, hogy folyton te próbálod megmenteni az én életemet..- Próbáltam mosolyogni. Aztán megéreztem, ahogy valami csöpög le az arcomon.
- Fiúk..- Köhögtem és a bátyáimra néztem, akik szemében ott volt a szomorúság és a könnyek is csillogtak már bennük.
- Hé... fel a fejjel...
- Mentsd meg vámpír..- Vágott a szavamba Modruch..
- Ő érte bármit megteszek, de mentsd meg.- Mondta Conrad is. Kicsit meglepett ez a hirtelen felindulás a fiúktól..
- Nem akarom, hogy megmentsen..- Suttogtam a bátyáimnak. Könnyeimmel és véremmel küszködtem, de próbáltam még rájuk figyelni...
- Ebbe most nem nyitunk vitát. -Mondta Sebastian komoran..

Miután a fiúk döntöttek,lassan letérdeltem Lucy teste mellé, és a fülébe suttogtam.
-Lehet,hogy késöbb megbánom,de megmentelek téged. Mert szeretlek.-suttogtam.-Kérlek ne haragudj majd rám később.
Amikor végeztem,felemeltem a fejem és a fiúkhoz fordultam.
- Bármi történik,nem léphettek közbe. Értitek?
Amikor fejbólintással jelezték,hogy értik,ráhajoltam Lucy nyakára és beleharaptam.
Lassan szívni kezdtem a vérét,majd amikor már eleget ittam újra felemeltem a fejem.
Lassan felhasítottam a karomat és Lucy szájához szorítottam.
-Igyál a véremből hogy élhess és szabad lehess.
Amikor megéreztem,hogy Lucy inni kezd megnyugodtam.

Mikor megéreztem Lanc illatát minden félelmem elszállt. Hangja olyan nyugtatóan hatott rám, mint eddig semmi. Én még is tiltakozni akartam ellene. Nem akartam, hogy megint érezzem a vére édes ízét, ami elbódított. És nem akartam még többet ránézni, tudván, hogy nem lehetünk úgy se együtt. Éppen szóra nyitottam volna a szám, de abban a pillanatban megéreztem tűhegyes fogait a bőrömben. Halk sikoly tört fel belőlem, majd testem elernyedt. Csak azt éreztem, ahogy finoman fölém tornyosul és, hogy a véremet issza. Nem tudom mennyi idő után a csuklóját a számra tapasztotta és azt mondta, hogy igyak a véréből. Próbáltam tiltakozni. Minden maradék erőmmel azon voltam, hogy eltoljam a kezét, de nem tudtam. Az első cseppek után szó szerint a vére áldozatává váltam. Egy ideig hagytam, ogy agyamban a köd had uralkodjon el, majd elfordítottam a fejemet. Éreztem, hogy vére már is a munkájához látott.
- A tőr.. a tőr..- Sziszegtem és próbáltam figyelmeztetni valakit, hogy húzzák már ki belőlem..

Lucy sziszegése eszembe juttatta,hogy egy tőr áll ki a mellkasából.
Lassan ovatosan kihúztam,majd letettem a teste mellé.
-Ne félj,nem lesz több baj.-suttogtam a fülébe.-Most már néhány dologban erősebb leszel.
Miután elmondtam mindent felemeltem a földről és elindultam vele a hálószobám felé,nyomomban a fiúkkal.

//Lanc Otthona/Hálószoba//

Miutána tört végre kiszedték belőlem kicsivel jobban éreztem magam, de utáltam Lanc-ot, hogy az engedélyem nélkül csinálta mindezt. Mikor felvett és azt suttogta a fülembe, hogy nem lesz semmi baj, valahogy minden haragom elszállt. Félkómában feküdtem a kezébe, de még halványan érzékeltem, hogy valamerre visz.. és azt is, hogy bátyáim követik minden szó nélkül...

//hálószoba//

Ahogy ott térdeltem Artúr előtt,Merlin szólalt meg.
-Lancelott, igaz az,hogy vámpírrá váltál és a lány ki veled volt a rabszolgád?-kérdezte.-És egyébként hol vagyunk?
-Merlin-kezdtem bele mondandómba,majd felemeltem a fejem.-Igaz,hogy vámpír vagyok,de nem vagyok gonosz. A lelkemben még mindig az a lovag vagyok aki holtáig szolgálta volna Artúr álmát. A lány pedig, Lucy nem a rabszolgám. Ő a párom. Ez pedig Mystic Sang városa kb. 600 évvel az után a kór után ahonnan jöttetek.
Amikor idáig értem,megéreztem,hogy Lucy mellém lépett.

Hallottam Merlin szavait, amin először meglepődtem, majd jót mosolyogtam. Még közelebb mentem Lanc-hoz és meghajoltam Artúr előtt. Az igazat megvallva kicsit furcsa helyzet volt, de nem baj.
- Higgyenek neki. Az igazat mondja.- Nyomatékosítottam szavaimmal Lanc mondandóját.

Amikor Lucy megszólalt,Artúr furcsálva pillantott ránk.
-Értem szavaitokat,de nehezen fogom fel.-mondta.-Szóvalmost mi 600 évvela mi jelenünk után vagyunk?
-Igen felség.-válaszoltam Artúrnak.-Ha szeretnétek,segitek visszajutni a ti időtökbe.
-Az jó lenne Lancelott.-válaszolt Artúr.-Ha lehet most azonnal szeretnénk indulni.
-Rendben királyom.-válaszoltam.-Forduljatok a tükör felé és képzeljétek el az úti célt.
Amikor minden sikerült, Artúr és Merlin elindultak a tükör felé. Merlin még egyszer visszafordult és ránk nézett.
-Lanc, hű barát vagy és tisztelek érte. De vigyázz Morgana még mindig fenni rátok a fogát.-mondta,majd mélyen Lucy szemébe nézett.- Vigyázz erre a nagy mamlaszra.
Miután végzett szavaival ő is Artúr után lépett és eltüntek a múltban.
-Hol is tartottunk,kedvesem?-fordultam Lucy felé.

Csendben figyeltem, ahogy Merlin és Artúr eltűnnek a tükörben. Merlin megjegyzésén elmosolyodtam.
- Vigyázok rá.- Nyugtattam meg még mielőtt eltűnt volna. Aztán mikor Lanc felém fordultam kezeimet átkulcsoltam a nyakán és megcsókoltam.
- Hallottad a parancsot. Vigyáznom kell rád.- Vigyorogtam, mint a vadalma.