Fegyver szoba

-Soha nem lesz a tiéd!-kiáltott Morgana Lucyre,majd Artur felé fordult.-Ő már nem az az ember akit te ismertél,testvérem. Sőt ő már nem is ember. Egy mocskos vérszópó, aki mások életét veszi el,hogy ő életben maradjon.
Amig Morgana mással volt elfoglalva és nem rám figyelt felálltam és Lucy mellé sétáltam.
-Tévedsz Morgana. Már nem tartozok hozzád és az emberekhez sem, de soha nem öltem embert azért,hogy a vérre útján életben maradjak. Ha vettem el bárkitől is vért, az illető életben maradt és boldogan élhettett tovább. Ha nekem nem hiszel a ház pincéjében lakik pár barátom akik az évek alatt elláttak vérrel és segitettek oldani a magányomat. Beszékj velük és mindent megértesz.

- Hazudsz!- Üvöltötte Morgana és Arthur felé pillantott.
- Nem látod, bátyám, hogy csupán csak a bizalmadba akar férkőzni?- Kérdezte Morgana a bátyját én pedig alig bírtam megállni, hogy ne rontsak neki a nőnek.
- Morgana, semmit nem tudsz róla. És jobban tennéd, ha vigyáznál a szádra, ugyan is kezdesz kihozni a sodromból.- Sziszegtem, majd kezeimet ökölbe szorítottam és úgy néztem rá.
- Azt hiszed félek tőled, tünde?- Kérdezte, majd mormolni kezdett valamit, és gonoszul elmosolyodott.
- Óh, már értem, hogy miért is vagy ennyire fontos Lanc-nak. Vajon akkor is ennyire fontos lennél, ha nem hordoznád a gyerekeit a szíved alatt?- Kérdezte gonoszul, majd ismét mormolni kezdett, majd valami fekete színű sötét felhő kezdett körém gyűlni. Egyre nehezebben kaptam levegőt, és alig láttam már a többieket.

Morgana szavai,amit Artúr felé intézett kezdtek kihozni a sordomból. Gyorsan gondolatban üzentem Miranda-ért és vártam,hogy mi történik.
Amikor Morgana varázslata hatására Lucy köré egy sötét felhő kezdett gyűlni felüvüöltöttem és puszta kézzel rontottam rá a varázslónőre.
-Elég,te szuka.-kiáltottam.-Takarodja házamból és az életemből is. Ha Lucy-nek vagy a gyerekeknek baja esik esküszőm,hogy megszegem eskümet és az összes véredet lecsapolom.-villantottam rá szemfogaimat és megálltam elötte.
-Most mit csinálsz?-fordultam Artúr felé.

- Morgana hagyd abba!- Hallatszott egy mély férfi hang. Aztán a fekete örvény lassan kezdett eltűnni körülem, én pedig levegőért kapkodva estem térdre.
- Nem látod? Már az életünkre is tör.- Kiabálta Morgana.
- Lanc sose tenne ilyet.- Hallatszott Miranda hangja valahonnan mögülem, majd éreztem, hogy a vállamra teszi a kezét és segít felállni.
- Köszönöm.- Suttogtam, majd bátorítóan megfogtam a kezét és megszorítottam.
- Lanc sose bántott senkit, aki nem érdemelte volna meg.- Mondta Miranda. Míg az beszédjüket figyeltem egyre jobban kezdett kitisztulni a látásom és szépen lassan normális ütemben kezdett verni a szívem is.
- Lanc, engedd el.- Kértem meg kedvesemet lágy hangon, majd amint eleresztette a nőt odaléptem hozzá és megfogta a kezét.

Lassan elengedtem Moganat,majd amikor Lucy megfogta a kezem lassan hátra léptem.
-Morgana,szerencséd,hogy Lucy lelke ennyire tiszta és nemes.-mondtam,majd lassan kedvesemet kézen fogva Artúr elé sétáltam. Amikor odaértünk letérdeltem és úgy néztem fel a királyomra.
-Artúr,uram! megengeded,hogy Én Sir Lancelot du Lac, a Kerek asztal Lovagja nőül vegyem Lady Lucy Evangelion Cuiront?

Csak figyeltem, ahogy Lanc szavai elhangoznak, és közben azon gondolkodtam, hogy Artúr miért is mondana nemet? Hiszen, Lanc hűséges katonája volt, és igazából sose ártotta királyának.
- Igen! Amint látom bölcs és szelíd asszonyra tettél szert, és kissé emlékeztet a feleségemre, akiért én is bármire képes vagyok, így áldásomat adom a frigyre.- Válaszolta. Mosolyogva néztem, ahogy a király kedvesem vállára teszi a kezét, majd mosolyogva néz rá. Aztán a pillanat tört része alatt minden megfordult. Morgana hatalmas kiáltással és egy karddal a kezében rontott neki Artúrnak. Amilyen gyorsan csak tudtam köré fontam a pajzsot, majd szépen lassan mindenki köré, kivéve magamat. Túl sok energia volt egy-egy burok felvonása, így magamra már nem volt erőm,de Morgana ezt nem tudhatta.
- Morgana jobb lenne, ha elmennél.- Mondtam.

Amint megéreztem,hogy Lucy pajzs beburkol minket, felüvöltöttem és Morgana felé fordultam.
-Hibáztál.-sziszegtem,majd gondolati utón megkértem Lucyt,hogy vegye le rólam a pajzsot.
Miközben arra vártam,hogy teljesüljön a kérésem Artúr elé léptem és elkaptam a kardomat,amit Morduch dobott felém.
-Morgana,most meghalsz.-mondtam és támadó állásba helyezkedtem.

Óvatosan levettem róla a burkot, majd magam köré fontam és figyeltem, ahogy Lanc kardot ragad. Féltettem, igazából hogy valami baja eshet, és nem szerettem volna, egyedül maradni. Mert ha kel, én magam nyírom ki Morgana-t.

Morgana karja a pengémen csattant és kezdettét vette a végső harc.
Mivel Morgana a kardforgatási tudományát a varázs hatalmával egészitette ki én is a vámpír képpeségeimre hagyatkoztam.
Amikor láttam,hogy egy tűzlabdát igéz meg és felém repitti teljes sebbeségemet kihasználva mögé kerültem és a hátába vágtam a kardomat.
-Ezzel nem tudsz megölni, vámpír.-sziszegte Morgana,majd megpróbált lecsúszni a pengéről.
-Nem is az volt a tervem.-válaszoltam,majd a nyakába mélyesztettem a fogaimat és szívni kezdtem a vérét.

Döbbenten figyeltem, ahogy Lanc elkezdi Morgana vérét szívni.
- Lanc..- Suttogtam kikerekedett szemekkel. Igazából megint elfogott a féltékenység, hogy más nő vérét szívta, de most igyekeztem nem tudomást venni róla. Viszont volt egy olyan érzésem, hogyha azonnal nem fog le valaki rávetem magamat Morgana-ra és megölöm, még ha lehetetlennek is tűnik.
- Nik...- Néztem a bátyámra, miközben testem támadó helyzete állt. Egy hirtelen mozdulattal mind a négyen mögöttem termettek és megfogták a kezeimet, hogy ne tudjak támadásba indulni. Nem tudom mi történt. Sose volt még velem ilyen azelőtt.

Morgana vergődött a kezeim között,de egyre gyengébb lett a vérveszteség miatt.
Szemem sarkából láttam,hogy Lucy megpróbél felénk indulni,de a testvérei lefogják.
-Lancelot, engedd el!-hallottam meg Artúr hangját,de addigra már annyira elfogott a vérszomj és a dűh,hogy nem érdekelt semmi. Lassan elindultam a varázstükör felé, és amikor elé értem ránéztem Lucyre és gondolati úton üzentem neki.
"-Ne haragudj kedvesem,de ezt most megkell tennem. Veszélyes vagyok rád és a születtendő gyermekeinkre. Elmegyek, de ne félj visszatérek hozzád. Vigyázz magadra."
Amikor elmondtam mindent gondolatban,bevettettem magam a tükörbe és újra Camelott-ba érkeztem.

- Neee..- Sikoltottam, amikor Lanc eltűnt a tükörben Morgana-val együtt. Dühös voltam, ideges és cserben hagyva éreztem magamat. Valahogy ne akartam, hogy a dolog idáig fajujjon. Ám amikor Lanc és Morgana eltűntek a dühöm alább hagyott én pedig zihálva néztem a padlót.
-Megölöm.. ha a közelembe kerül még egyszer meg fogom ölni.- Suttogtam idegesen, majd felnéztem a bátyáimra.
- Nem fog visszajönni egy ideig.- Mondtam, majd fáradtan hagytam, hogy elvigyenek. Mindenkiről lebocsájtottam a pajzsot, majd fáradtan Nikolai kezei közé dőltem.

Amikor felálltam Camelott mezején a fogaim,még mindig Morgana torkát szoritották.
Szerencsére eszembe juttot,hogy van egy hely ami még Morgana-t is képess visszatartani.
Elengedtem a torkát és teljes sebbeséggemmel elkezdtem a barlang felé szaladni ahol a vámpír léttem kezdödött.
Amikor odaértem,lassan besétáltam és megsemm álltam a barlang végéig ahol egy fal zárta el az útat. Persze ez csak annak okozott volna akadályt aki még nem járt itt.
Megérintettem a fal egy pontját és amikor a fal megnyilt beléptem Lillith, a teremtőm és az első asszony termeibe.
Lassan besétáltam Lillith hálószobájába és letettem Morgana testét az ágyra.
Ahogy Morgana teste leért,egy régen hallott hang szólitott meg.
-Hát visszatértél hozzám?
-Nem, Lillith.-válaszoltam,miközben megfordultam és végigmértem teremtőm.-Szeretnék tőled egy szíveséget kérni és szeretném,ha segitennél.
-Neked bármit,lovagom.-válaszolt.-De tudod,hogy mi az ár.
-Igen tudom.-válaszoltam,majd letérdeltem és hagytam,hogy a torkomba mélyessze fogait. A harapás hatására Lillith minden emlékemet látta és értékelhette.
Amikor végzett elengedett és érdeklőn mért végig.
-Szerelmes vagy és hamarosan apa leszel. Gratulálok.-mondta.-Mit kérsz tőlem?
-Tartsd itt ezt a nőt és ne enged,hogy tönkre tegye az életemet. Ha megteszed igérem,hogy segitek neked bármiben.
-Rendben,segitek. De most menj el és térj vissza a szeretteidhez.-mondta,majd a semmiből egy pár bilincset varázsolt elő és Morgana csúklójára csatolta.
Én lassan felálltam és elhagytam a barlangot.

Két héttel késöbb....

Hosszas bolyongás útán elmentem Morgana szobájába,hol a tükör állt és áttléptem rajta. Amikor megérkeztem a fegyverszobába,boldogság töltött el és elkiáltottam magam.
-Visszatértem !!

... Két héttel később...

Hangos kiáltásra keltem fel. Ismerős volt a hang, és alig bírtam elhinni, hogy Ő az.- Amilyen gyorsan csak tudtam felálltam, felvettem egy köpenyt és leszaladtam a fegyverszobába. Amin leértem megpillantottam Lanc-ot.
- Itt vagy!- Kiáltottam fel, majd a nyakába vetettem magamat és hosszan megcsókoltam. Ajkait egy másodpercre se hagytam szabadon.
- Nagyon hiányoztál. Istenem.. úgy örülök, hogy itt vagy.- Suttogtam halkan, majd szorosan megöleltem a csókunk után.

Lucy csókja és ölelése mindent helyre hozzott bennem és öszinte örömre sarkalt, de mégse mondhattam el neiki,hogy bár dolog megváltozott a bolyongásom alatt. Morgana vére álltal pár új képpeségre is szert tettem.
-Te is hiányoztál nekem és nagyon szeretlek.-öleltem meg,majd felkaptam és bevittem a hálószobába.

- Én is szeretlek.- Suttogtam, majd lehunyt szemmel élveztem ölelését, és illatát, ami már annyira hiányzott.
- Morgana?- Kérdeztem kicsit elhajolva tőle és kérdőn néztem a szemébe. Ahogy visszagondoltam a két héttel ezelőtti dolgokra, újra elfogott az az iszonyatos vágy, hogy most azonnal az enyém legyen.

-Morgana most jó ideig nem fog gondot okozni.-válaszoltam.-Lillith,az a nő aki átváltoztattót vigyázz rá.
Éreztem,hogy Lucy vágyai felébrednek és nem akartam nekik akadályt állitani.
Amikor az ágyhóz értem,egy határozott mozdulattal az ágy közepére ejtettem kedvesem,majd én is mellé vetődtem.

- Biztos vagy benne?- kérdeztem, ám amikor az ágyon találtam magamat, mit sem törődve az előbbi beszélgetésünkkel finoman fölé másztam és szenvedélyesen kezdtem csókolni, miközben lassan elkezdtem levetkőztetni.
- Amikor megharaptad Morgana-t. Valami történt bennem, és azóta azt akarom, hogy megint bennem legyél.- Suttogtam ajkaiba, majd tovább csókoltam.

- A vér szava milyen éreztélféltékenységet és egyébb dolgokat.-válaszoltam,majd amikor vetköztetni kezdett én is neki áltam kibontani őt a ruháiból. Az egyik mozdulatom hatására a felső ruhája ketté szakadt.
-Bocs,kicsim. Nem volt szándékos.-mondtam mosolyogva,majd megcsókoltam a nyakát és lassan simogatni kezdtema feltáruló bőrt.

- Nem baj.. szeretem, ha vad vagy.- Mosolyogtam rá, majd megcsókoltam és kezeit a feje fölé nyomtam, majd a nyakát kezdtem csókolni. Olyan furcsa gondolataim támadtak, hogy milyen jó lenne, ha most megharaphatnám... vagy ő harapna meg engem. A gondolatra, megnyaltam alsó ajkamat és tovább csókoltam.

-Szereted,ha vad vagyok? Értem.-mondtam,majd mikor a nyakamat kezdte csókolni elmosolyodtam.-Ha akarsz megharaphatsz,hisz a véred akarja.
Morganavérénekahatására telekinetikusanaz ágymellé hoztamegy gyertyát és meggyújtottam,a fügönyöket pedig behúztam,hogy csaka gyertya villágitson és ígysejtelmes félhomály legyen a szobában.

-Amikor meghallottam az engedélyt, fogaimat a húsába mélyesztettem és erősen megharaptam. Éreztem, ahogy vére a torkomba áramlik, majd ahogy szépen lassan eljut minden végtagomba és új energiával tölt meg. Míg a torkából ittam kezeim szorgosan a nadrágját kezdték lehámozni róla.

Lucy harapásaérzékigyönyört nyújtott számomraés felkorbácsolta a véremet.
Amikor megéreztem kezeit a nadrágomon, lassan felemeltem a derekam,hogy segitsek neki levenni rólam a felesleges ruhadarabót.

Amint lekerült Lanc-ról a nadrág én is levetkőztem gyorsan, majd ismét fölé kerültem és hosszan megcsókoltam, miközben beleültem a férfiasságába.
- Istenem..- Sóhajtottam ahogy megéreztem, hogy mennyire kitölt.
- Imádom..- Nyögtem, majd lassan mozogni kezdtem.

Lucy cselekedettei és mozgása egyre jobban feltűzelt engem is és amikor már nem tudtam magamban tartani afeszültséget minden energiámat szabadonengedtem. Éreztem,hogykint becsapp egy villám a ház mellé,majd sorban követi atöbbi is.
-Istenem,mit teszel te velem? Te boszorkány.-suttogtam.