Fegyver szoba

-És hogy akarsz rám vigyázni?-kérdeztem mosolyogva,majd karomba kaptam és felemeltem.-Hajól emlékszem,te haza indultál beszélni a bátyáiddal, és az étterem előtt találkozunk. Nem?
Lassan elindultunk az ajtó felé és amikor kiléptünk körbe néztem a tájon.
-Szép itt nem?-kérdeztem kedvesemet.

- Jaj, tegyél le.- Kiabáltam és szorosan hozzábújtam. Mikor megpillantottam a tájat tátva maradt a szám.
- Azt a.. ez gyönyörű..- Suttogtam, majd mosolyogva Lanc-ra néztem.
- Na rohanok haza. Ott találkozunk. Vigyázz magadra. Szeretlek.- Nyomtam szerelmes csókot Lanc ajkaira, majd lassan elindultam hazafelé..

//Cuiron rezidencia//

Amint beléptünk a fegyverterembe egy pad felé sétáltam és leültettem rá négy bátyámat és édesapámat. Aztán Lanc mellett mosolyogva mély levegőt vettem és hozzá láttam.
- Sóval, míg ti itt segítettetek, Lanc-al elmentem a kórházba.
- Mi a baj?- Nézett rám félve Morduch.
- Nincs baj, igazán. Sőt.... babát várok.- Mosolyogtam és megszorítottam Lanc kezét.
- Méghozzá ikreket.- Néztem bátyáim és apám szemébe. Először valami furcsa villant t az arcukon, majd Nikolai felállt.
- De hát.. nem azt mondták, hogy nem lehetsz várandós?
- De igen, de... még is babát várok.- Mosolyogtam és vártam, hogy mit reagálnak. Először édesapám állt fel és lépett oda hozzám. Aztán se szó, se beszéd felkapott és szorosan magához ölelt.
- Gratulálok! El se hiszed, hogy mennyire örülök ennek.- Mosolygott rám és arcon csókolt. Aztán Lanc-hoz lépett és őt is magához vonta.
- Gratulálok fiam!- Mondta Lanc-nak is, majd hátrább lépett. Négy bátám vigyorogva ált elém, majd egy laza mozdulattal felkaptak a vállukra.
- Szóval nagybácsit csinálsz belőlünk, vámpír?- Hallatszott Sebastan hangja.
- Csak mert ajánlom, hogy ne álljatok meg kettőnél.- Vigyorgott, majd egyszerre feldobtak a levegőbe.
- Fiúk!- Kiabáltam nevetve, majd amikor letettek egyszerre megöleltek.

-Hát nagybácsit és nagypapát.-mosolyogtam a család férfitagjaira.-És ha nem túl nagy kérés lehetne,hogy a vámpír titulus helyett maradjunk a Lanc-nél?
Amikor feldobták Lucy-t egy pillanatra megijedtem,de amikor elkapták és megölelték minden félelmem elmúlt. Lassan körbenéztem a teremben és mindent alaposan szemre vételeztem. A szemem megakadt Morgana tükrén amiben egy kicsit homályos volt a kép,mintha valaki használna a tükör hatalmát.

- Ez esetben, üdv a családban Lanc.- Vigyorgott Morduch és ismét rám nézett.
- De ugye jól vagy?- Kérdezte Nikolai és alaposan végig mért.
- Jól vagyok, csak kicsit fáradtan érzem magamat, ennyi az egész.- Válaszoltam, majd Lanc-ra néztem.
- Valami baj van édesem?- Kérdeztem és megsimogattam az arcát. Tekintetemmel én is a tükörre néztem, ami furcsa volt..
- Lanc...

-Hát engem már senki semm hív meg körötökbe?-hallatszott Morgana hangja,majd a tükör hirtelen megnőtt és egy fényes villanás után ő is megjelent.- Üdv a ribancnak és bájos családjának. Lancelott nem akarsz bemutatni?
-Morgana menj el!-kiáltottam rá.-Téged senki sem hívott, már nem tartozok hozzás és soha többé nem is fogok.

Amikor Morgana hangját meghallottam teljesen lefagytam. Aztán meg is jelent... A négy báyám elém állt, ahogy Lanc is. Hangja most élesen csengett. Morgana megjegyzésére, átvergődtem a férfi halmokon és Lanc mellé léptem.
- Mi lenne, ha nem zavarnád többet Lanc-ot? És akkor mondjuk nem kell nekiugranom a torkodnak.- Sziszegtem és Morgana felé léptem egyet. Füleim bizseregni kezdtek és éreztem, hogy egyre jobban kihegyesedtek, ahogy a harc ígérkező jeleit megpillantottam.
- És ha még egyszer így merészelsz beszélni a családomról, esküszöm, hogy kitépem a torkodat!- Sziszegtem

Amikor láttam,hogy Lucy Morgana felé lép elmosolyodtam,majd egy gyors mozdulattal elkaptam Lucy derekát és a háttam mögé toltam.
-Vigyázzatok rá.-mondtam a testvéreinek és visszafordultam Morgana felé.-Mit akarsz?
-Gyere velem vissza Camelottba és légy újra az aki régen voltál Lancelott du Lac. Segits megdöntenni Artur hatalmát és uralkodj mellettem.
-Morgana,egy pár dolgott elfelejtesz. Artur nem csak a királyom,hanem a barátom is volt. Lucy pedig a gyermekeim anyja és nem hagyom el érted soha.-vágtam az arcába,majd vámpír sebbeségemet használva elrohantam a kardomért. De mielött elérhettem volna egy hatalmas ütést éreztem a hátamon és összerogytam.

Amikor megéreztem Lanc kezét a derekamon kicsit megnyugodtam, majd amikor visszatessékelt maga mögé és még a bátyáimat is elém állíttatta kicsit ideges lettem, mert nem láttam semmit. A beszélgetést hallottam, így kitudtam szűrni, hogy Morgana ismételten az Én páromat akarja elvenni tőlem. Aztán hallottam valami puffanást és láttam, hogy mind a négy bátyám védekező testhelyzetet vesz fel.
- Sóval az a kis ribanc gyereket vár tőled, hát ezen könnyen segíthetünk.- Hallatszott Morgana hangja, majd valami fekete örvény kúszott a bátyáim lába között egyenesen felém. Lassan hátrálni kezdtem, míg neki nem ütköztem a falnak.
- Jobban teszed, ha messze elkerülöd a húgunkat, mert ha kell, mind a négyen meghalunk azért, hogy megvédjük.- Sziszegte Morduch és elővarázsolt mindegyik bátyám kezébe egy-egy kardot.
- Azt hiszitek, ti tündérek sokkal többet tudtok, mint egy boszorkány?- Kérdezte vigyorogva. Aztán megláttam, ahogy Lanc testéhez sétál, aki a földön feküdt. Kétségbeesetten vágtam át a bátyáimon egyenesen Lanc-hoz.
- Ne merészelj hozzá érni, te szajha.- Vicsorogtam Morgana-ra és kivettem kedvesem kezéből a kardot, majd a nőre szegeztem.
- Halandó kard, engem nem ölthet meg.- Vigyorgott és közeledett szüntelen.
- Az lehet, de én nagyon is megölhetlek vele.- Sziszegtem.

Amikor megéreztem Lucy közelségét,lassan erőt vettem magammón és talpra álltam.
-Morgana tévedsz,ez nem halandó kard.-kezdtem halkan, ha egyre határozottabban.-A kard a te palotádból való és ha jól emlékszem egy régi ellenséged lelke van belezárva.
Mikor befejeztem a beszédet,óvatosan kivettem Lucy kezéből a kardót és kedvesem testét magam mögé toltam.
-Morgana,játszunk egyenlő esélyekkel. Rendben?-kérdeztem.-Csak te és én. Senki nem avatkozhat közbe.

Már megint tuszkolnak. Kezdtem kicsit kiakadni amiatt, hogy folyton valaki mögé kényszerítenek, de Lanc-tól még elnéztem. Csendben hallgattam a beszélgetésüket, aztán a négy bátyámra néztem.
- Kérlek, ne hagyjátok, hogy baja essen.- Súgtam oda nekik könnyekkel küszködve. Morduch szeme egy pillanatra megvillant, majd lehajol, arcon csókolt és a fülembe súgta:
- Megígérem, hogy nem lesz baja.- Bólintottam, majd elindultam kifele a szobából.
~ Ne haragudj szívem, de nem bírok itt lenni, és nézni, mi lesz a vége. A szobádban leszek.~

Amikor Lucy kiment, lassan körözni kezdtem Morgana körül.
-Ha gondolod neki is kezdhetünk.-kiáltottam rá,majd egy félköríves vágással támadtam az oldalád. Lehet,hogy csak a szerencse de az is lehet,hogy a tudás mentette meg Morganát attól,hogy kettévágjam. Így csak a ruháját szakitottam el, aminek következményeként a ruha szoknya része egy kicsit lejjebb csúszót.
-Lám,lám még mindig olyan kéjsóvár vagy mint régen.-kacagót Morgana,majd letépte a ruha aljának a maradékát is.-Úgy is zavart már.
Hiába szerettem Lucy-t, Morgana még mindig gyönyörű nő volt és az emlékek még mindig kisértettek.
Ő észre vette a gondolataim elkalandózását és egy alattomos vágással megsebbezte a mellkasomat egy semmiből teremtett tőrrel.

Amint felértem Lanc szobájába magamra zártam az ajtót é az ágyára dőltem. Csendben hallgatóztam, hogy mi történik odalent. A fenébe is, utáltam, hogy nem hagytak érvényesülni, de aztén beláttam, hogy a babák érdeke...
Akaratlanul is a hasamra csúsztattam a kezemet, és simogatni kezdtem a még nem gömbölyödő pocakomat. Aztán valami furcsát kezdtem érezni. Mivel Lanc vére bennem keringett éreztem, hogy a vágy lassan belé kúszik és éreztem, hogy ezt a fellángolást nem én váltottam ki...
Nem én, hanem Morgana..

A vágás hatására kiserkent a vérem és felébresztette bennem a ragadózót.
-Hibáztál Morgana és mostmár nem hatnak rám a bájjaid.-vicsorogtam ellenfelemre és vámpír erőm használatával lecsaptam Morgana tőrt tartó karjára. Morgana megprobálta védeni a támadást a tőrrel,de a csapás hatására a tőr pengéje eltört és a kardom akálytalanul szaladt benne Morgana csúklójába és levágta azt. Amikor a levágott csúló a földre esett Morgana felsikoltot és a tükör felé kezdett menekülni.
-Ne hidd,hogy ennyivel megúszod.-kiáltottam utána,majd elkezdtem felé lépkedni. Amikor útól értem és a végső vágásra emeltem fegyverem, egy ismerős hangott hallottam.
-Lancelott, ne tedd! Ne válj gyilkossá!

Csendben feküdtem, mindaddig, amíg meg nem hallottam Morgana sikolyát. Hirtelen felültem az ágyon és hallgattam, ahogy Morgana fohászkodni kezdett Lanc-nak. Remegő kezekkel túrtam bele a hajamba. Már azt akartam, hogy vége legyen...

Lassan a hang irányába fordittottam a fejem,de kardommat még mindig Morgana torkának szegeztem.
-Artúr!-kiáltottam.-Mit keressel te itt?
-Lancelott, barátom.-Üdvözölt a király.-Megéri neked,hogy mindent elveszits egy gögös és bosszúéhes nő miatt? Engedd, hogy vissza vigyük és többé nem fog zaklatni titeket.
Lassan visszatoltam a kardomat a hüvelyébe és térdet hajtottam Artúr elött.
-Kérésed számomra parancs.-hajtottam fejet,majd Lucy bátyjai felé fordultam.-Engedjétek meg,hogy bemuttassam nektem Artur Pendragont,Camelott királyát.

Amikor semmit nem hallottam már egy jó ideje, lassan felálltam és elindultam lefele. Amikor a bátyáimat megpillantottam, akik néma csöndben, lehajtott fejel álltak.
- Ne... ugye nem..- Kérdeztem kissé kétségbeesve, majd átverekedtem magamat a tömegen. Először egy keze láttam meg, amitől megbicsaklott a lábam, aztán megláttam Artúrt és Lanc-ot. Kedvesem mindenhol a mellkasán tiszta vér volt.
- Úristen..- Szisszentem fel és hirtelen alig bírtam megállni a lábaimon.

Amikor Artúr mögött feltünt Lucy felemeltem a fejem és rámosolyogtam. A melkasomon levő seb elkezdett begyógyúlni és a ragadózó is elcsitult bennem. Lassan felemkedtem a térdelésből és Lucyhez sétáltam.
-Artúr.-fordultam királyom és barátom felé.-Szeretném,ha te lennél a születtendő gyermekeim keresztapja és Guinevere lenne a keresztanyjuk. Persze, csak a család többi tagja is beleegyezik.
Lassan körbenéztem a többiekken és sikerült megláttnom,hogy Morgana megpróbál Artúr mögé osonni és hátbaszúrni őt.
-Artúr vigyázz.-kiáltottam,majd félrelöktem és így Morgana tőre az én melkassonba szaladt bele.

Szorosan megöleltem Lanc-ot és hallgattam a szavait.
- Nagy megtiszteltetés lenne.- Mosolyogtam Artúr-ra és Lanc vállára hajtottam a fejemet. Aztán a dolgok... Morgana a semmiből tűnt fel, és Lanc egy gyors mozdulattal Artúrt ellökve a törbe feküdt.
- Neeeeee..- Sikítottam, majd egy mozdulattal kitéptem Lanc hüvelyéből a kardot és belenyomtam a nő szívébe. Aztán néztem, ahogy össze esik, majd amikor vért köhögött kihúztam a kardot a szívéből, eldobtam és Lanc-hoz térdeltem. Fejét az ölembe hajtottam és az arcát kezdtem simogatni.
- Semmi baj, minden rendben lesz.- Suttogtam neki tünde nyelven, majd kihúztam óvatosan a tört a mellkasából és a csuklómhoz szorítottam.
- Lucy még is mit csinálsz?- Kiáltott rám Nikolai.
- Minden rendben lesz.- Suttogtam tovább és végighúztam a pengét a csuklómon, majd Lanc szájához tettem.
- Kérlek, igyál.. kérlek..- Suttogtam neki miközben a könnyeim folytak az arcomon.

Amint a tőr a mellkasomba sülyedt elveszitettem a kapcsolatomat a külvilággal. Újra gyerek voltam és anyám szoknyájába kapaszkodtam. Késöbb újra láttam a lovagá avatásom pillanatát,majd azt amikor elöszőr találkoztam Artúrral. Egymást követték a képek az életemből. Hirtelen Lucy hangját hallottam meg és elkezdtem figyelni szavai értelmére. Éreztem,hogy valami az ajkaimhóz ér és arra buzdít,hogy igyak. Lassan szívni kezdtem a folyadékot,majd kinyitottam a szemem. Első dolog amit megpillantottam Lucy könnyes szeme volt és az,hogy a csúklóját szoritja az ajkaimhóz. Pár percel késöbb abba hagytam az ivást és megnyaltam Lucy csúlóján a sebett.
-Nincs baj.-suttogtam,majd szemmemel Artúrt kerestem.-Mi történt?

Pár pillanatnyi szünet után megéreztem, hogy Lanc szívni kezdi a csuklómat. Megkönnyebbülten, majd amikor kinyitotta a szemét rámosolyogtam.
- Istenem, azt hittem..- Suttogtam és szorosan megöleltem.
- Morgana.. ő tette ezt, de már nem fog bántani..

-Értem.-válaszoltam Lucynek,majd gondolkozni kezdtem.-És hogy halt meg?
Hirtelen felkaptam a fejem.
-Lucy, emlékszel mit mondtam Morganaról? Arra,hogy ki ő?
De mielött Lucy válaszolhatot volna gúnyos kacagás hallatszott morgana felől.
-Ribanc,ez fájt.-halattszot Morgana hangja,majd egy erő kitépte a testem Lucy öleléséből.

Kérdőn néztem Lanc-ra, majd amikor meghallottam Morgana hangját és Lanc hirtelen elrepült mellőlem felálltam.
- Mit akarsz még Morgana?- Kérdeztem könnyeimmel küszködve.

-Őt vissza!-kiáltotta Morgana.
Éppen a következő mondatba akart belevágni amikor Artúr hangja törte meg a csendet.
-Morgana,hagyd békén Lancelottot és Lucyt.-parancsolt a nővérére.

- Előbb végeznék a saát életemmel, minthogy őt odaadjam neked. Szeretem és képes vagyok a végsőkig küzdeni érte.- Sziszegtem és közelebb léptem hozzá.
- Kérj bármit, megkapod, csak add Őt vissza nekem.- Kérleltem.