Mytic Sang Középiskola

Meglepődtem Tess reakcióján. Mindenre számítottam, csak erre nem. Boldogság. Megnyugvás. Ez a két érzelem szinte villámként csapódott belém. Rég éreztem olyan igazi, mindent átható boldogságot. Sosem hittem abban, hogy az ellentétek vonzzák egymást. És most mégis olyanba lettem szerelmes, akiről nem is gondoltam volna, hogy valaha érezni fogok iránta valamit. Persze mindig is feltűnő volt nekem Tess gyönyörű és mély tekintete, de hát kinek nem. Nagyon szép lány, s aki ezt tagadni próbálja, az vagy nincs magánál, vagy egyszerűen hülye.
Miután véget ért szívmelengető csókunk, olyan szorosan öleltem őt magamhoz, amennyire csak tudtam, persze vigyázva, nehogy kinyomjam szegényből a szuszt. Nem szeretnék az intenzíven kikötni vele.
- Szívem szerint mindenkinek elmondanám, hogy egy ilyen gyönyörű lány tisztelt meg a szerelmével - itt egy halvány mosoly ült ki arcomra -, de sajnos tényleg titokban kell tartani a dolgot. - fejeztem be.
Alig értem mondandóm végére, amikor is arra lettem figyelmes, hogy valaki megköszörüli a torkát. Ösztönösen bontakoztam ki Tess öleléséből, bár tudtam, hogy nem sok értelme van, mert a férfi valószínűleg szemtanúja volt mini romantikus pillanatunknak.
- Amint beér az épületbe, forduljon balra, s a folyosó végén jobbra az utolsó ajtó a tanári. - igazítottam őt útba. Nagyon reméltem, hogy nem lesz olyan szívtelen, hogy beárul minket egy másik tanárnak. Elvégre, sose tudhatja az ember, kivel van dolga.