Konyha és étkező

-Ha azt mondanám,hogy a mondabeli Sir Lancelott és én ugyanazok vagyunk elhinnéd?-kérdeztem.- A Kerek Asztal lovagjának lenni pedig annyit jelent,hogy védjük az ártatlanokat és különböző jó cselekedeteket hajtunk végre. Az itt levő emberek a saját jó szántunkból vannak itt és akkor mennek el amikor akarnak.
Miközben beszéltem mélyen Amy szemébe néztem és próbáltam kitalálni,hogy mit tervez a vámpírral. Akar-e bosszút állni,vagy hagyja,hogy a sors döntsön felőle.

- Hűha, ezt nem gondoltam volna rólad..- Vallotta be Amy, aztán apró mosoly jelent meg az arcán.
- Bármikor én is elmehetek, ha akarok, ugye? Mert... nincs senkim... és nem akarok elmenni, de ha másképp adódik.. Szóval szeretnék veletek lenni...- Vallottam kicsit bátrabban és megszorította a kezem én pedig ránéztem.
- Persze csak ha Lucy sem bánja.- Nézett rám.
- Dehogy, minél többen vagyunk, annál jobb. Legalább nem fogok unatkozni, amikor már csak az ágyban fekhetek.- Mosolyogtam a lányra és hirtelen az egész asztal körül nagy csend támadt. Kérdőn néztem kedvesemre, hogy mi történhetett, aztán megéreztem valami furcsa bizsergést.
- Lanc.. van itt valaki...- Suttogtam halkan és felálltam az asztaltól. Elengedtem Amy kezét és Lanc-ét is, majd megfordultam és hagytam, hogy tünde ösztöneim a felszínre törjenek.
- Ketten vannak... a szobánkban sétálnak.- Suttogtam és félve néztem kedvesemre.

Lucy szavaira felkaptam a fejem.
-Lucy te gyere velem,szükségem lehet a képességeidre.-mondtam majd Adamre néztem.- ha én és Lucy kimentünk bezárod az ajtót és nem nyitod ki senkinek. Ha valaki mégis be jön megpróbálod megvédeni a többieket, de minden veszni látszik lementek a pincébe és bezárkóztok. Megértetted?
Adam válasza után kézzen fogtam Lucyt és elindultunk a szobánk felé.

//Hálószoba//

Bólintottam, és megvártam míg Lanc kiadja az utasításokat, aztán belekapaszkodtam a kezébe és úgy indultam fel a szobánkba.

/Hálószoba/