Konyha és étkező

Mivel Lanc szereti a természetet és anyjától is ezt örökölte, a konyha felszerelés nagy részét fa vagy fa hatású szekrények képezik.

Mélyen beleszagoltam a levegőbe és megéreztem azt a finom illatot.
-Hm.. nagyon jó illata van.- Mosolyogtam Lanc-ra és megkóstoltam a főztjét.
- Hm.. ez isteni.- Motyogtam és még egy kanállal bekaptam.
- Tudod, nem is tudtam, hogy ilyen jól főzöl.- Nevettem fel és finoman odahajolva hozzá szájon csókoltam.
- Te nem eszel ?- Kérdeztem.

Lucy kérdésén meglepődtem,kb. annyira mint a csókján.
-De én is eszek.-válaszoltam és leültem vele szembe és szedtem magamnak is a gulyásból.-Meglepődtél nem? Azt hitted,hogy a vámpírok csak vért képesek fogyasztani. Igaz?
Lassan én is enni kezdtem és felelevenítettem az emlékeimet. Milyen szép is volt Camellot tavasszal amikor minden fa virágzót és a kert felett Ginevra nevetése szállt.

Lehajtottam a fejemet, mikor meghallottam a kérdését.
- Tudod jól, hogy nem amiatt voltam dühös rád. Csupán... azt hittem, hogy ha szükséged lesz... vérre, akkor nem máshoz mész, hanem tőlem kérsz..- Válaszoltam és ismét bekaptam egy falatot.
- Kicsit olyan érzésem volt, mintha attól félnél, hogy elítéllek azért, amilyen vagy. És ha jól tudom nem adtam rá okot ilyesfajta gondolatokra.- Mondtam és a levesemet tanulmányoztam.

-Igazad van, nem adtál okot ilyen gondolatokra.-válaszoltam.-DE mit szóltak volna a bátyádék,ha kiszívott nyakkal és sápadtan mész haza,hogy elhívd őket étterembe a pasiddal aki mellesleg vámpír?
-Ezért oltottam a szomjamat mással.-válaszoltam,majd én is a levesemet kezdtem fixírozni.

- Lanc.. nem érdekelnek a bátyáim.. Nem engedem, hogy beleszóljanak a dolgaimba. Sose hagytam nekik, és most se fogom. És az meg egyáltalán nem jó kifogás, hogy csak azért, mert mi lett volna.. És őszintén szólva a legrosszabb, hogy tudom, hogy mit hoz ki belőled és másból is az, ha megharapod. Lanc, nem vagyok hülye. Így nyilván, ha megharaptad... nem csak ittál belőle...- Álltam fel és idegesen a pulthoz sétáltam háttal neki. Nem tudtam, hogy mentegetőzni kezd-e vagy sem, de reméltem, hogy most az egyszer nem nekem lesz igazam.

-A harapás nem mindig azt hozza ki az emberből amire gondolsz.-válaszoltam Lucy hátának.-Az hogy amikor téged megharaplak szeretkezés közben az teljesen más. A vérivás és a szex nem függ össze. Egyébként meg tudom,hogy mit szabad és kivel.-csaptam az asztalra.-Senki mással nem feküdtem le,csak veled.
-Téged szeretlek, mon chéri.-álltam fel és hátulról átöleltem.-Mit tegyek,hogy elhidd?

Amikor az asztalra csapott megijedtem. Amint megéreztem hogy megölel, azonban minden félelmem elszállt. Megfordultam és a szemébe néztem.
- Tényleg nem feküdtél le senkivel?- Kérdeztem és egy csepp bátorság lappangott a hangomban.
- Mert ha tényleg nem, akkor sajnálom, hogy ilyet feltételeztem, csak tudod.. nem vagyok egy szerencsés típus. Ilyen téren semmiképp..- Motyogtam.
- Szeretlek.- Suttogtam ajkaiba pár pillanat múlva és hosszan megcsókoltam.

-Soha,mással.-suttogtam ajkaiba,majd felemeltem és szorosan magamhoz öleltem.-A vérem miatt ha bár mit csinálok tudni fogsz róla.
-Mit szólnál,ha csinálnánk valami közös programot a többiekkel?-kérdeztem.-Például Miranda-val és a többi társammal?

- Rendben.- Válaszoltam, majd elgondolkoztam egy kicsit.
- Oké, én benne vagyok. De biztosan nem zavarok?- Kérdeztem és lesütöttem tekintetemet. Mellkasát figyeltem, ahogy fel-le mozog, mikor levegőt vesz és ez.. megnyugtatott.

- Te soha nem zavarsz.-válaszoltam Lucynek,majd megcsókoltam. Miután végeztünk a csókkal, átöleltem a derekát és elkiáltottam magam.
-Miranda, gyere fel légyszíves.-Amíg vártunk,megsimogattam Lucy haját.-Mondták már,hogy gyönyörű vagy?
Miközben Lucy válaszát vártam,megjelent Miranda és megkérdezte,hogy mit szeretnénk.
-Szólj a többieknek,hogy ha van kedvük eljöhetnek velünk gy kicsit kikapcsolódni. Rendben?
-Persze, Lanc.-válaszolta Miranda,majd elrohant.

- Köszönöm.- Mosolyogtam rá.
- Mostanában sokat hallom tőled.- Mondtam, majd mikor megjelent Miranda intettem neki és egy barátságos mosolyt villantottam rá.
- Nos és mit fogunk csinálni?- Kérdeztem, mikor ismét kettesben maradtunk.

-Hát egy kis séta,esetleg lemehetünk a tóhóz fürdeni vagy amihez kedvetek van.-válaszoltam Lucynek.
Közben Miranda is visszajött és elmondta,hogy még hárman csatlakoznának hozzánk.
-Rendben. Lucy elmondja mit szeretne és indulunk. Oké?-kérdeztem.

- Mit szóltok a tóhoz?- Kérdeztem az ismeretlenektől. Mikor mindenki beleegyezését adta akkor Lanc-ra mosolyogtam.
- Akkor mehetünk, ugye?- Néztem körül a kis társaságon, s mikor mindenki bólogatni kezdett kedvesemre néztem.
- Gyere mackó, megyünk a málnásba.- Nevettem fel, majd szájon csókoltam és hagytam, hogy előre menjen én pedig követtem őt kifele.

Hallottátok Lucy-t,irány a tó.-mondtam.-Remélem senki nem szégyenlős vagy hozott magával fürdőruhát.
Lassan elindultam a kis csapat élén. Amikor kiértünk a házból,megfogtam Lucy kezét és a fülébe suttogtam.
-Miért vagyok én mackó?-kérdeztem.-Vigyázz mert kinyalom a mézes csuprot.

//meleg vulkanikus tavacska//

Mikor Lanc magához rántott és a fülembe súgott kirázott a hideg, majd mikor szavai eljutottak a tudatomig finoman vállba vertem.
- Hé.. perverz dög.- Mosolyogtam rá, majd megcsókoltam és kézen fogva elindultam mellette a tóhoz.

//Meleg vulkanikus tavacska//

Amint beértünk a házba a konyhába siettünk és lepakoltunk mindent a pultra.
- Köszönöm a segítséget Adam.- Mosolyogtam a férfira, aki csak intett és már el is tűnt. Én gyorsan átöltöztem és neki láttam megcsinálni az epres finomságot. Közben halkan dúdoltam egy kedvenc számomat.

Lassan sétáltam végig a házon,majd amikor beértem az étkezőbe elfoglaltam az asztalfőn a helyem.
Mivel még volt egy kis időm vacsoráig, lassan elmerültem a gondolataimban.

Pár órával később......

Amikor az óra jelezte a vacsora idejét, magamhoz tértem és vártam,hogy mindenki megérkezzen.
Először Miriam érkezett meg és leült a bal oldalamra, majd megjött Adam és az új lány. Ők egy kicsit távolabb ültek le tőlem, és várták a többieket.
Amikor mindenki megjött és már csak Lucy hiányzott felemelkedtem a székemből.
-Köszöntök mindenkit és remélem,hogy mindenki jól van.-néztem körbe az asztaltársaságon.
Szemem megakadt az új lányon és intettem Adamnak,hogy kisérje oda hozzám.
Amikor odaértek hozzám kezet nyújtottam és bemutatkoztam.
-A nevem Sir Lancelott,de a barátaim csak Lanc-nek hívnak.-mondtam.-Remélem Adam mindent elmondott a szabályokról.
Miután a lány válaszolt meghallottam Lucy dudolássát.
-Ne haragudjatok,de ki kell szaladnom a konyhába.-mondtam,majd felálltam és kisétáltam kedvesemhez.

Amint megláttam Lanc-ot belépni rávigyorogtam.
- Jó, hogy jössz. Kell egy fő kóstoló a sütéshez. Vállalod e becses szerepet?- Kérdeztem mosolyogva, és hosszan megcsókoltam.
- Hm... hiányoztál, mióta láttalak.- Duruzsoltam ajkaiba és lassan tovább csókoltam, mindaddig, míg már mind a ketten levegő után kapkodtunk.
- Torta! Menj hátrébb, vagy nem fogok tudni megállni.- Suttogtam a mellkasába és szorosan megöleltem Lanc-ot, aztán tényleg elengedtem, hogy kicsit kitisztuljon a fejem. Hiába nem tudtam a közelében ésszerűen gondolkodni.
- Amúgy sikerült mindent megbeszélni az új lánnyal?

-Természetesen vállalom az étel kóstoló szerepét.-válaszoltam,miután szétváltunk és megkóstoltam a tortát.- Nagyon finom.
-Az új lánnyal nem beszéltem még,mert mint tudod egy vámpír miatt haltak meg a szülei és akármit mondanak neki a többiek rólam én mégis csak vámpír vagyok. Szeretném ha te is ott lennél és segítenél beszélni vele.

- Rendben, menjünk most?- Kérdeztem, aztán az utolsó simításokat befejezve a tortán egy ideig csodálkoztam még rajta, aztán Lanc-ra néztem.
- Vagy beszéljek előbb én vele? Hát ha megtudom győzni veled kapcsolatban...- Ajánlottam fel, miközben kedvesem arcát figyeltem és kezeim öntudatlanul is a gömbölyödő pocakomra tévedtek.
- Igen! Az lenne a legjobb.- Gondolkodtam hangosan aztán megcsókoltam gyorsan Lanc-ot és megöleltem.
- Hol van a lány?

-Szerintem is az lenne a legjobb ha először te beszélnél vele.-válaszoltam.- Az étkezőben van a többiekkel és minket várnak. Ha szeretnéd beviszem a tortát és leülök utána a helyemre.
Amikor kedvesem megindult az étkező felé, felvettem a konyha szekrényről a tortát és utána sétáltam. Amikor beértünk az asztal közepére helyeztem a kezem tartalmát,majd a helyére kísértem kedvesem és én is leültem.

Amint beléptem az étkezőbe észrevettem az új lányt, aki iszonyatosan félt. Látszott rajta, hogy majdhogynem futva menekül.
- Szia! Lucy vagyok, Lanc menyasszonya.- Mutatkoztam be és kedvesen rámosolyogtam. A lány rám nézett, majd halványan elmosolyodott.
- Szia! Amy.- Biccentett, aztán feszülten a kezét kezdte tördelni.
- Amy, nyugodj meg, itt nem fog bántani senki, rendben? Elmeséled nekem, miért jöttél ide?- Kérdeztem és finoman a kezeire tettem a kezem, hogy megnyugtassam.
- Én... a szüleimet.. holtan találtam.. látszott rajtuk a vámpírok fognyoma....- Kezdte elakadó hangon és a végén, már nagy könnycseppek hullottak a lány szeméből.
- Sajnálom! Tudom milyen az, amikor elveszted a szüleidet. Az én édesanyámat is egy vámpír ölte meg. Nem is olyan régen.. Tudom milyen az, hidd el, de.. ők sem akarnák, hogy szomorkodj.- Meséltem el neki röviden az én sztorimat is aztán Lanc-ra néztem, majd vissza Amy-re.
- Itt biztonságban vagy, Lanc sose hagyná, hogy valaki bántson, és hidd el, tudok hatni a vámpírra.- Mosolyogtam rá kicsit merészen, s amikor megláttam, hogy elpirul és kissé elmosolyodik akkor felnevettem.
- Próbáld meg más szemmel nézni a helyzetet, és valamennyivel jobb lesz, rendben?- A lány csak bólintott és pedig kedvesemre néztem.
- Szeretne Lanc is beszélni veled, rendben?
- Itt maradsz velem?- Kérdezte félénken.
- Igen, ha szeretnéd maradok.- Nyugtattam meg és Lanc fel nyújtottam a kezem.

Amikor Lucy felém nyújtotta a kezét, felálltam és oda sétáltam hozzájuk.
- Szia Amy.-köszöntöttem a lányt,majd kedvesem vállára tettem a kezem.-Ha jól értesültem Adamtől, akkor vámpírok támadtak rá a családodra és ölték meg őket. Ahogy Lucy elmondta itt semmitől nem kell félned és senki nem fog bántani.
-Kérdezhetek tőled valamit?-néztem Amyre,majd féltérdre ereszkedtem elötte. Mit tudsz a Kerek-Asztal lovagjairól és Sir Lancelottról?

Csak figyeltem, ahogy Lanc beszélget Amy-vel és nagyon nem akartam beleszólni így elkezdtem Ada-el beszélgetni. Közben persze fél füllel hallgattam amit beszélgetnek.
- Igen hallottam róla. Miért?- Kérdezte Amy félénken.