szökökutas Fő utca- Sétáló utca

- Szia! Lucy vagyok és nem sima ember.- Mosolyogtam rá, majd meghívásán kezdtem gondolkodni. Egy ideig csendben álltam, majd megszólaltam.
- Köszönöm a meghívást.- Ennyit mondtam csupán válaszul.
- Amúgy, tényleg ismerted Arthur királyt?- Kérdeztem kíváncsian.

-Szívesen.-válaszoltam.-Igen. Tényleg ismertem Artúrt,mondhatni olyan volt számomra mint egy testvér. Sajnos történtek olyan dolgok amik nem tettek jót a kapcsolatunknak és ezek közül csak a legkisebb gond volt az,hogy én mivé váltam. Tudod, a királyné Ginevra ha lehet még szebb volt mint ahogy a festményeken és a legendákban le festik őt. Én első látásra bele szerettem.

- Je compreds.- Válaszoltam, majd egy kicsit elgondolkodtam.
- Ha ennyire beleszerettél, miért nem változtattad olyanná, amilyenné váltál?- Érdeklődtem és felpillantottam rá.
- Már mint, gondolom viszonozta az érzéseidet, n'est ce pas?- Kérdeztem. Nem akartam tolakodó lenni, de ez felettébb érdekelt. Nem sok embert ismerek, aki a múltból származik és most valahogy ez nagyon felcsigázott.

- Tudod,viszonozza az érzelmeimet,de első sorban ő királynő volt és Artúr felesége. Másodsorban nő. Neki azt kellett nézni,hogy mi a jó Camelotnak.-válaszoltam.-Igaz,hogy késöbb megszökött velem és együtt éltünk az egyik birtokomon,de ez Artúr bukásához vezettet. Morgana akit a történelem Artúr nővéreként ismer,kihasználta a csatánkat és a fiát ültette a trónra.
-A másik kérdésedre válaszolva,azért nem változtattam át,mert nem akartam,hogy neki is ennyi szenvedéssel és halállal kelljen együtt élnie.

Értem.- Válaszoltam, majd mély levegőt vettem, kifújtam és folytattam.
- Azért neked se lehetett könnyű végignézni, ahogy megöregszik, majd meghal és ugyan azt végigélni több száz éven keresztül..- Motyogtam, s megborzongtam, mikor belegondoltam. Fel nem tudtam volna dolgozni, ha elvesztettem volna a bátyáimat és a szüleimet. Nekem ők voltak a mindenem...

-Tudod,volt egy időszak az életemben amikor minden fájdalmamat és haragomat a harcba és a pusztításba fektettem.-válaszoltam őszintén.-De erre nem vagyok büszke. Voltak döntéseim és tetteim amelyek sok ember halálát okozták. Sok évig barátok és szerelmek nélkül élni felőrli az emberséget. De hála annak,hogy az emlékeimben éltek a múlt és Camelot csodái végre sikerült vissza találnom önmagamhoz. Ez nem azt jelenti,hogy már nem vagyok veszélyes,de most már féken tudom tartani magam.

- Értem.- Bólintottam, majd összehúztam magamon a kabátomat.
- Mit szólnál egy kávéhoz?- Kérdeztem. Eléggé hideg volt és nem szerettem az effajta időjárást.
- Mondjuk nálam?- Tettem hozzá és megeresztettem egy kedves mosolyt. Igazából egy kicsit féltem, hogy ha netán otthon leszünk valamit tesz, de olyannyira kicsinek tűnt a valószínűsége, hogy nem foglalkoztam vele nagyon.

- Elfogadom a kávét,de tudnod kell nem szoktam csak úgy elmenni tündérek otthonába.-válaszolom.-De mivel te kedvesnek tűnsz veled kivételt teszek.
Mutasd az utat.-kértem, majd amikor elindult lassan követtem lépteit.

Cuiron Rezidencia

- Oh..- Mosolyogtam, majd elindultam hazafelé. Ahogy közeledtünk egyre gyorsabban kezdett verni a szívem, mintha valami rossz dolgot tennék, amiről a fiúk nem tudnak.

//Cuiron rezidenszia//