Mystic Grill

........

Miután Lucy elindult haza én is elindultam az étterem felé. Lassan sétálgattam az utcákon és figyeltem a többi embert.
Hirtelen eszembe jutott,hogy az utóbbi időben nem táplálkoztam. Óvatosan körbe néztem és megakadt a szemem egy fiatal prostituálton. Lassan odasétáltam hozzá és beszédbe elegyedtem vele.
Miután mindent megbeszéltünk, elindultam vele egy sikátor felé. Amikor már olyan mélyen jártunk a sikátorba,hogy senki nem láthatott minket, magamhoz húztam és a nyakára hajoltam. Amikor megharaptam a nyálamban levő endorfin akkora örömöt okozott neki,hogy közelebb rántott magához. A keze elindult a nadrágom felé,de hál istennek megállítottam. Amikor végeztem,megnyaltam a nyakán levő sebeket és kitöröltem az emlékeit az esetről. Kifizettem,majd folytattam utam az étterem felé.
Amikor odaértem megálltam az étterem előtt,hogy megvárjam Lucy-éket.

Lassan sétáltunk a fiúkkal az utcán. Láttam, hogy mindenki olyan szemekkel méregetett minket, hogy csak na. Persze a fiúk felettébb élvezték a helyzetet. Amint megláttam Lancelot-ot az étterem előtt, elengedtem a fiúk kezét és odaszaladtam hozzá, de még mielőtt észrevehetett volna láthatatlanná váltam. Csendben mögé szaladtam és a hátára ugrottam.
- Na találd ki, ki vagyok?- Nyomtam egy puszit a nyakára. Körbenéztem, hogy nem jár e valaki arra és ismét látható lettem. Lemásztam a hátáról és elé sétáltam.
- A fiúk is jönnek, csak kicsit lassabbak.- Vigyorogtam. Ahogy közelebb léptem Lanc-hoz megpillantottam a szemfogait. Olyanok voltak, mint akkor, mikor belőlem ivott és még nem csúsztak volna még vissza.
- Történt valami?- Kérdeztem komoly tekintettel.

Ahogy ott álltam,valami a hátamra pattant és megpuszilta a nyakam.
-Szerintem,te Morgana vagy.-válaszoltam mosolyogva.-Nem történt semmi,csak táplálkoznom kellett.
És veled mi történt?-Kérdeztem.-mit szóltak a bátyádék az ötlethez?

- Értem.- Válaszoltam és egy kicsit talán csalódottnak éreztem magamat. Hiszen, ha éhes volt, miért nem ivott belőlem, még mielőtt elindultunk?- Ajkaimról lehervadt a mosoly.
- Hát nem díjazták, de itt vannak.- Válaszoltam és a bátyáim közé léptem.
- Hogy túl legyünk a bemutatáson. Ők itt a bátyáim. Conrad, Morduch, Sebastian és Nikolai.- Mutogattam, majd miután ezzel is elkészültem a fiúkra néztem.
- Ő itt.. Lanc...

-Hát akkor szép napot az uraknak.-köszöntem Lucy bátyjainak,majd kezet nyújtottam nekik.-Ne féljenek nem harapok......nagyot.-mosolyodtam el.
-A húguk egy nagyon kedves és tiszta lány,minden tiszteletem az övé.-mondtam,majd mikor végeztem a bejárat felé mutattam.
-Szerintem menjünk be és együnk.-kezdtem.-Mivel úriember és lovag vagyok, hölgyeké az elsőbbség.
Előre engedtem Lucyt,majd a nyomában én is beléptem az ajtón.

Egy apró mosolyt villantottam a fiúkra, de igazándiból nem voltam jó kedvemben. Még mindig bántott, hogy Lanc másból táplálkozott. Lassan ballagtam befele, majd egy üres nagy asztalhoz telepedtem. lassan mindenki bejött és letelepedett az asztalhoz.
- Valami baj van?- Kérdezte Nikolai tőlem. Megráztam a fejemet, majd felsóhajtottam.
- Egy pillanat is itt vagyok.- Felálltam, majd elindultam a mosdó irányába.

Amikor leültünk Az egyik fiú megkérdezte Lucy-t,hogy mi baja.
Amikor Lucy felállt és elindult a mosdó felé,rá néztem,majd követtem a szememmel amig be nem lépett az ajtón.
Útána a fiúkhóz fordultam.
-Mit szeretnének enni?-kérdeztem.-Én fizettek,szóval nincs határ.
Amikor a fiúk válaszoltak odaintettem a pincért,majd vártam,hogy mindenki rendeljen.

Amint beléptem a mosdó ajtaján a csap előtt megálltam. Olyan sírhatnék jött rám, hogy csak na. De nem hagytam, hogy könnyeim patakozzanak az arcomon. Csendben álltam és próbáltam a helyükön tartani a könnyeimet, több kevesebb sikerrel. Felpillantotta a tükörbe és észrevettem, hogy könnyeim az arcomon folynak végig.. Na ennyit arról, hogy ellenállok nekik.
- Nyugi.. ne húzd fel magad.- Suttogtam magamnak, majd kitöröltem a könnyeimet. Még egy utolsó pillantást vetettem a tükörbe és elindultam kifele. Megtorpantam egy kicsit, mikor észre vettem, hogy milyen jól megvannak. Pár pillanatig csak álltam, azután ismét elindultam az asztam felé. Visszaültem a helyemre és egy étlap mögé bújtam.

Lucy visszajött az asztalhoz és leült mellém. Az asztal alatt megfogtam a kezét és megszorítottam egy picit.
-Te mit kérsz szívem?-fordultam felé,majd gondolatokat sugároztam felé.-Ha azzal van baj,hogy másból táplálkoztam,kérlek ne haragudj.
-Uraim,sikerült választani?-kérdeztem Lucy bátyjait,majd miután rendeltek én is a pincérhez fordultam.-És kérnék még egy bifszteket véresen és két üveg 1980-as évjáratú Pinet Noar-t 6 pohárral

Elhúztam a kezemet Lanc kezétől és az ölembe csúsztattam. Hallottam a szavait, de most valahogy nem tudtak érdekelni.
- Én csak egy saláta tálat kérnék.- Mondtam a pincérnek, majd letettem az étlapot. Csendben figyeltem és próbáltam láthatatlanná válni, több kevesebb sikerrel.

Amikor Lucy is megrendelte a salátáját,a pincér elsétált tőlünk. Én lassan a fiúk felé fordultam.
-Kérem önöket legyenek szívesek elmondani,hogy mi a bajuk velem?-kértem őket,majd hátra döltem és a Lucy ölében levő kezemmel ovatosan megsimogattam Lucy combját.

Feszülten kiegyenesítettem a hátamat és a bátyáimra néztem.
- A vámpírok nemzetek óta kiírták a családunkat, csupán, hogy szomjukat oltsák. Ezért nézd el nekünk vámpír, hogy nem rajongunk azért, hogy a húgunk az egyik vérszopóval jár.- Mondta csípősen Nikolai és karba fonta a kezét.
- Ettől nem kell félni. Nem hagyom, hogy megharapjon.- Mondtam és egy szúrós pillantást vetettem Lanc-ra. Még mindig dühös voltam rá. A kezét, ami a combomon volt, finoman lecsúsztattam magamról és előre dőltem, hogy letudjak könyökölni az asztalra.

-Nagyon sajnálom a történteket.-válaszoltam a fiúknak és Lucynek is címezve a bocsánatkérést.-De nem ítélhettek el egy valakit csak azért mert más mit tett. Én lassan már 600 éve taposom a Földet és sok konfrontációm volt a különböző lényekkel. Harcoltam sok ügyért és sok minden másért is. De mindig a lelkem vezettet és nem tettem olyat ami másnak az életébe került volna. Soha nem öltem meg senkit csak azért, hogy a szomjamat oltsam.
Lucy eltolta a kezemet és az asztalra könyökölt.
Közben a pincér kihozta a rendelésünket és épp visszafordult a kiadó ablak felé amikor egy nagyobb csapat fiatal suhanc jött be az étterembe.

- Rendben vámpír, majd meglátjuk. De ne hidd azt, hogy ezzel szabad utat adunk. Eva a húgunk és nem hagyjuk, hogy baja essen.- Mondta Morduch. A rendelések megérkezte után hangos beszéd ütötte meg mindannyiunk fülét. Hátra pillantottam, hogy megnézzem miféle szerzetek jöttek be az étterembe. Tekintetem elidőzött a fiatal bandán, akik vihogva ültek le egy asztalhoz. Pár pillanatig még figyeltem ahogy elhelyezkednek, majd felvettem a villámat és csendben elkezdtem enni.

-Értem.-válaszoltam,majd felkaptam a fejem a hangoskodásra.
-Uraim nem lehetne,hogy halkabban beszéljenek?-fordultam a fiatalok felé.-Van aki enni szeretne.
-Nézd már a piperkőcöt.-mutatott rám az egyik kigyúrt srác,valószínűleg ő volt a banda vezére.- Lehet verést szeretne. Figyelj, öreg. Fogd be vagy én fogom be neked,de az fájni fog.-röhögött fel.-Majd miután végeztem veled sort kerítek a nődre is.
Egy pillanatra felforrt bennem a víz szavai hallatán,de sikerült lehiggadnom.
-Uram,nem szeretném, ha baja esne itt bárkinek is.-válaszoltam.- Ha balhézni szeretne, beszéljük meg kint.
Amíg vártam a reakcióját én is enni kezdtem.

Felvont szemöldökkel néztem Lanc-ra és a srácokra. Aztán egy pillantást vetettem a bátyáimra is, akik csak vigyorogtak.
- Oké, elég legyen. Senki nem megy neki senkinek.- Mondtam és a srácokra néztem.
- Fiúk a legjobb lenne, ha arrébb mennétek. Az urak ugyan is, erőszeretettel használják az erejüket.- Néztem a hangoskodó bandára, mire a kigyúrt srác, aki megfenyegette Lanc-ot. A bátyáimra néztem és megeresztettem egy mosolyt, de hirtelen valami fura dolgot éreztem magam mögött. Hátra pillantottam és megláttam, hogy a srác méreget.
- Tüzes kis csaj vagy te, meg kell hagyni. Pont az ilyeneket szeretem.- Harapott bele az alsó ajkába, nekem pedig elment az étvágyam. Kicsit felidegelt a gyerek, így jobbnak láttam, ha lehűtöm magam a mosdóban.
- Mindjárt jövök.- Álltam fel az asztaltól és átverekedtem magamat a csoporton. Már majdnem minden tag mellett elmentem, mikor megéreztem egy kezet a fenekemen. Egy hirtelen mozdulattal megfordultam és lekevertem egy akkorát a gyereknek, hogy még az én tenyerem is belesajdult.
- Tud ám ütni a kicsike.- Vigyorgott a többiekre, mikor belenéztem a szemébe.
- Azt ajánlom meg ne próbáld még egyszer, mert letépem a golyóidat.- Sziszegtem a képébe és elindultam a mosdó felé.

Amikor Az egyik srác hozzáért Lucyhez,újra felforrt a vérem.
-Uraim,ha megbocsátanak van egy kis elintéznivalóm.-fordultam Lucy testvéreihez,majd felálltam és az előbbi sráchoz sétáltam.
-Az amit az elöbb a hölgytől kaptál az semmi ahhoz amit tőlem fogsz kapni a tapizásért.-mondtam,majd egy bal horoggal képen töröltem. Az ütés olyan jól sikerült,hogy a srác magával rántotta esés közben még két társát és elterültek az asztal alatt.-Akar még valaki kekeckedni?-kérdeztem.-Ha igen kint várom.
Ezzel fogtam magam és kisétáltam az ajtón.

Egy kis ideig még bent maradtam a mosdóban. Kezet és arcot mostam, majd elindultam kifele. Mire kiértem hárman a földön feküdtek és Lanc sehol nem volt. Elszlalomoztam a banda mellett és megálltam az asztalnál.
- Hol van Lanc?- Kérdeztem a fiúkat, akik türelmesen üldögéltek.
- Ha jól sejtem, kint várja, hogy a srácot, aki letapizott, hogy halálra verje. Húgi, tetszik ez a pasi.- Vigyorgott Conrad rám. Egy grimaszt vágtam és két lépést hátráltam, hogy kilássak az ajtón. Láttam, amint Lanc kint áll. Egy apró mosolyt villantottam felé, majd mikor visszafordultam a fiúkhoz hirtelen egy eszméletlen nagy ököl csapódott neki egyenesen az orromnak. Az ütés olyan nagy volt, hogy a földön kötöttem ki. Az eddig is zúgolódóemberek, akik bent voltak, most egyszerre kiáltottak fel és hallottam, hogy a székek nyikorognak, ahol felálltak. A földön feküdve éreztem, hogy vér csorog az orromból, de felállni már nem nagyon tudtam. A fejem is sajgott az esés miatt. Mikor kicsit ki tudtam már nyitni a szememet, megláttam a bátyáimat, ahogy az összes bandatagot kifele tolják az étteremből.

Miközben kint várakoztam,láttamhogy Lucy kijön a mosdóból és elindul felém. A következő pillanatban valamelyik bandatag megütötte amitől összeesett. Ha jól láttam a testvéreinek sem kellett több elkezdték kifele terelni a banda tagjait. Amikor már mindenki kint volt, lassan elindultam feléjük.
-Uraim,nem hallották még,hogy nőt megütni nem szép dolog?-kérdeztem,majd megálltam az előtt a srác előtt aki megütötte Lucyt.-Szóval most szépen odasétálsz a hölgyhöz és elnézést kérsz. Értetted?
-Kapd be,te görény.-válaszolt a srác,majd megütött.
-Hát ez hiba volt.-válaszoltam ajkaimat törölgetve,majd egyetlen mozdulattal felkaptam a nyakánál fogva és a közeli bokorba hajítottam.
-Akar még valaki verekedni?-kérdeztem végignézve a férfiakon.

Óvatosan felkeltem a földről, Conrad segítségével.
- Jól vagy?- Kérdezte.
- Jól.. ahhoz képest, hogy képen nyomtak.- Válaszoltam. Kipillantottam a többiekre és láttam, hogy Lanc elég pipa.
- Conrad, menj nyugtasd meg a lovagom, hogy jól vagyok. Egy perc és megyek én is.- Néztem a bátyámra. Bólintott, majd elindult kifele. Én az asztalunkhoz sétáltam és letettem az asztalra az ételek árát, majd elindultam kifele. Amint kiléptem megpillantottam Lanc-ot és Conrad-ot. A bátyám éppen Lanc-al beszélt.
- Minden rendben?- kérdeztem és szépen lassan odasiettem Nikolai-hoz.
- Mi megvagyunk. A lovagod is egészen jól megvan, te viszont húgi, szarul festesz.- Mondta.
- Hát nem is érzem magam jól.- Válaszoltam és belékapaszkodtam.

Amikor Conrad kijött és elkezdett hozzám beszélni egy kicsit lehiggadtam és kezdett alább hagyni a pusztíthatnékom.
Amikor Lucy is kijött, ráemeltem a tekintettem.
-Drágám rosszul nézzel ki.-mondtam,majd odasétáltam hozzá és a karjaimba zártam.
-Menjetek haza vagy teszek róla,hogy mindenki a kórházban kössön ki.-fordultam a banda felé,majd hozzáfűztem.-A haverotokat se felejtsétek a bokorban.
Mikor a banda elment,Lucy testvéreihez fordultam.
-Elnézést a kellemetlenségért.-mondtam.Valamikor bepótoljuk az ismerkedést nyugodtabb körülmények között.

Mikor Lanc megölelt elöntött valami meleg ott legbelül, de gyorsan rájöttem, hogy amit csinált, még mindig bánt.
- Azt hiszem, most inkább a fiúkkal mennék.- Mondtam és kerültem a tekintetét. Nem akartam most vele kettesben maradni. Szorosabban odabújtam Nikolai-hoz.
- Valami baj van?- Kérdezte Sebastian.
- Nincs...- Vágtam rá gyorsan.

-Rendben tedd amit szeretnél.-válaszoltam Lucynek,majd megfordultam és gondolataimba merülve elindultam haza felé.
Sétálgatás közben néztem az utcán sétáló embereket és elgondolkoztam.
"Lehet kár volt innom abból a lányból."
Sétálgatás közben ismerős hang ütötte meg a fülemet.
-Nézzétek, itt a pacák az étteremből!-hallottam a sikátor felől,majd rohanó léptek zajára lettem figyelmes.-Most kicsinálunk.
Lassan a hangok felé fordultam.
-Állok elébe.-vicsorogtam az előbbi banda tagjaira.-Ki lesz az első?


Később.....

Miután végeztem az utolsó bátor legénnyel is,folytattam utamat a házamig.

//Lanc Elliot otthona/Pince helyiség//

Csendben figyeltem, ahogy Lanc elindul a másik irányba. Lassan a bátyáim felé fordultam, akik felvont szemöldökkel méregettek.
- Miért nem mész vele?- Kérdezte Nikolai.
- Kicsit.. összevesztünk.- Vontam vállat, majd papírzsepi után kezdtem kutakodni a táskámban. Mikor találtam egyet letöröltem a vért az orromról.
- Lucy, ugye most egy kis összeveszés miatt, nem fogod otthagyni, mert ő az első, aki kicsi is normális, az előző pasijaidhoz képest.- Vigyorgott Conrad.
- Majd megoldjuk.- Válaszoltam és lassan elindultam hazafelé. A bátyáim is elindultak haza anyuékhoz..

//Cuiron rezidencia//