Pince heyiség

Lanc itt tartja a vérszomja kielégitéséhez szükséges személyeket. Van köztük néhány tündér és ember is. Az itt levők luxus körülmények között élnek és bármikor elmehetnek.

Amikor belépünk a házamba, Lucyt levezettem a lépcsőn és megállok egy ajtó elött.
-Mielőtt belépnénk,meg kell értened,hogy amit itt látsz az minden a szabad akarat alapján történik. Én senkit nem kényszerítek semmire.

- Rendben.- Válaszoltam. Egy kicsit elgondolkodtam, hogy vajon mit tartogathat számomra a ház belülről. persze, biztos voltam benne, hgy tele lessz régi dolgokkal, de bevallom eléggé izgultam. Nagyon érdekelt, hogy mi is lesz pontosan..

Amikor kinyitottam az ajtót sok szempár fordult felénk,de egyik sem volt félénk.
Amikor beljebb léptünk egy tündér lány lépet oda hozzánk és üdvözölte Lucyt.
-Szia. A nevem Miranda. Te új vagy Lanc udvartartásában?-kérdezte,majd odasétált hozzám és egy puszit nyomot az arcomra.- Üdvözöllek Uram.

Mikor beléptünk a pincébe és egy tündér fogadott kicsit nagyon meglepődtem.
- Szi..szia Lucy vagyok.- Intettem, majd döbbentem figyeltem, ahogy Lanc-el beszél. Mikor a lány kicsivel arrébb ment a férfi felé fordultam.
- Uram? Lanc mi folyik itt?- Kérdeztem többenten. Nemértettem ezt az egészet..Kezdtem úgy érezni, hogy Sebastian-nak igaza volt azzal kapcsolatban, hogy a vámpír, mindig vámpír marad...

- Tudod,mondtam,hogy nem vagyok gonosz,- fordultam Lucy felé.-de nekem is szükségem van vérre eleven forrásból. Az itt jelenlevő emberek és tündérek teljesen önszántukból csatlakoztak hozzám és szolgálnak engem amiben kell.
Közben Miranda is vissza jött és megállt velünk szemben.
-Miranda kérlek meséld el Lucy-nek hogy miért vagy itt és hogy milyen körülmények között élsz.
Miranda Lucy felé fordult és lassan mesélni kezdett:
-Tudod pár évvel ezelőtt még én is jártam a világot és az emberek között éltem. Egyszer rossz társaságba keveredtem és egyik este a társaság néhány tagjáról kiderült,hogy vámpírok és csak a vérem miatt hagyták,hogy velük legyek. Elvittek egy elhagyatott helyre és megakartak ölni, amikor valami csoda folytán Lanc ott termet és rendet tett közöttük. Vagyis megölte őket. Akor még nem tudtam,hogy ő is egy közülük,de amikor mindent elmondott őszintén úgy döntöttem,hogy vele maradok. Felajánlotta,hogy ha vele tartok amíg élek vigyázz rám és mindent megad nekem amit lehet.

Döbbenten hallgattam a lány minden szavát. Mikor befejezte Lanc-ra néztem kicsit elképedve. Két lépést hátráltam, majd mikor az ajtóhoz ért a kezem megálltam.
- Lanc...ez...nem helyes.- Néztem a férfira még mindig elképedve. Fel nem tudtam fogni, hogy ki ajánlaná fel, egy vámpírnak, hogy amíg él mellette lesz.

Lassan Lucy felé fordultam.
-Kérdezd meg bármelyik jelen levő személyt,hogy mióta velem vannak jobb lett-e az életük.-mondtam-És az hogy hetente egyszer élek a vérükön szerintem nem bűn,ha jó szándékkal adják. Tudod,ha akarnád kényszeríthetném az elméjüket,hogy adjanak,de én nem kívánok ilyen mocskos trükkökkel élni. Téged is kényszeríthetnélek,hogy maradj velem és senki nem tudná meg soha.
Miután elhallgattam,odasétáltam a billiárd asztalhoz és játszani kezdtem.

Egy ideig néztem utána, majd közelebb léptem.
- Lanc akkor is, ha maguktól vannak veled, ha nem...ez...annyira abszurd. Úgy értem...- Pillantottam Mirandára.
- Nézz rá Lanc, még olyan fiatal, előtte az egész élet...- Mondtm halkan csengő hangon, majd elnémúlva néztem magam elé.

-Te abszurdnak tartod,de sajnos nekem ez az élet.-válaszoltam,miközben az asztalt néztem. A hajam eltakarta az arcomat,így senki nem láthatta,hogy arcomon rózsaszín könnyek folynak.- Ha bármelyikük el akar menni,én nem tartoztatom őket. Ők már nem csak a táplálékot,hanem a barátaimat is jelentik.-válaszoltam, majd elgondolkoztam.-Mond harapott már meg téged vámpír vagy bármilyen lény?

Az utolsó kérdését meghallva felemeltem a kezemet.
- Nem, de tudod mire vagyok képes. Nem tudnál hozzám nyúlni, ha én úgy akarom- Néztem rá halál komoly arccal, majd megláttam a rózsaszín könnycseppeket az arcát.
- Nézd, tudom, hogy táplálkoznod kell, de...nem lenne egyszerűbb, ha a kórházba mennél és beépítenél egy embert?- Kérdeztem összeráncolt homlokkal.

-Az emberi vér csak kiegészítő táplálék a vámpírok számára. Pár napig megtudunk lenni vele,de ha hosszabb távon szeretném elnyomni a vérszomjamat,akkor tündérekből,vagy más különleges lényekből kell táplálkoznunk.-válaszoltam.-Igen megtudnád védeni magad, de csak fizikálisan,az elméd még akkor is szabad préda bármilyen vámpírnak.
Láttam,hogy észre vette a könnyeimet,de az a baj,hogy ezt sajnos mások is. Hála Miranda figyelmességének, aki egy zsebkendővel rohant oda hozzám,gyorsan letöröltem a könnyeimet és immár nyugodtan fordultam Lucy felé.

- És más lények csak úgy hagyják, hogy táplálkozz belőlük?- Kérdeztem és bíztam benne, hogy a válsza a nem lesz. Valahogy fel nem tudtam fogni, melyik tündér, vagy más lény engedné, hogy egy vámpír táplálkozzon belőle...A hideg futkosott a hátamon a gondolattól is, hogy esetleg belém harap.

-Tudod, senki nem hagyja,hogy megharapjam és a vérét szívjam. Alap esetben.- válaszolom.-De vannak olyan emberek és tündérek,akik a harapás megszállottjává válnak. Tudod,a szervezetünk és a szemfogaink egy olyan anyagot bocsátanak ki amik élvezi érzést stimulálnak. Szóval az áldozataink inkább boldogságnak fogják fel a dolgot. Ezért veszélyes a vámpírok vérszívása.
-És ne félj téged soha nem harapnálak meg.-válaszolom ki nem mondott kérdésére.

- Jó...tudod mit, hagyjuk. Ezt én soha nem fogom megérteni, hogy ki leli benne örömét.- Emeltem fel a kezemet megadóan, majd mikor kijelentette, hogy soha nem akarna megharapni...valahogy nem éreztem azt, hogy tényleg nem akar.
- Nézd Lanc, köszönöm hogy elárultad, és tényleg hálás vagyok érte, de... nemtudom, hogy ide való vagyok-e...

-TE csak egy vendég vagy és bármikor elmehetsz-válaszoltam,majd hirtelen megéreztem,hogy valaki közeledik.-Mond a testvéredék is megérzik,hogy merre vagy?
Éreztem,hogy lassan felforr a vérem és inkább egy kicsit hátrálni kezdtem.
- Ha akarsz elmehetsz és a bátyáidnak is elmondhatsz mindent.- ahogy kimondtam,Miranda jött oda hozzám és a fülembe suttogott. - Ha akarsz te is elmehetsz tőlem, sőt mind annyian elmehettek-néztem körbe a szobában,majd megfordultam és a falnak dőltem.

- Igen, megérzik.- Válaszoltam, majd én is észrevettem azt a különös érzést. Pár pillkanat múlva megérkezett Nikolai és Morduch.
- Lucy, mit keresel itt?- Kérdezte Morduch és szigorú tekintettel nézett rám.
- Lanc mutatott nekem valamit, azért jöttem ide.- Válaszoltam és próbáltam nem pánikba esni. Annak nagyon is örülötem, hogy ők jöttek és nem Sebastian.

Amikor a két férfi belépett,megfordultam és rájuk néztem.
-Titeket ki hívott ide?-kérdeztem.-A húgotok biztonságban van és egy haja szála sem görbült.
Lassan megindultam feléjük,de Miranda közénk állt.
-Lanc, ne csináld ezt. Te más vagy mint a többi vámpír, Tisztességgel bántál velem és a többiekkel is. Ezért mindannyian hálával tartozunk neked.-kért,miközben könnyek potyogtak a szeméből,majd a két férfi felé fordult.- Ne mások bűnei alapján ítéljétek meg őt. Te rendes és nem lenne képes ártani senkinek.

Láttam, hogy a dolgok kezdenek egy kicsit elfajulni.
- Fiúk, nyugi.- Álltam két bátyám és Lanc közé, Miranda mellé.
- Lucy, lehetne ennél több eszed, drága húgom.- Néz rám Morduch.
- Te is tudod, hogy nem bánott. Látnod kellett, hogy nem csinált velem semmi rosszat.- Mondtam csöndesen, majd lehajtottam a fejemet.
- Igaza van a lánynak. Lanc nem olyan, mint a többi vámpír.

Jól esik, hogy Lucy is csatlakozik Mirandához és szavaival próbál megvédeni.
-Lucy, hagyd hogy a saját harcaimat én vívjam meg. ha a testvéreid,úgy érzik,hogy veszélyes vagyok,akkor hagyd,hogy megpróbáljanak legyőzni.-vetítem szavaimat Lucy fejébe,hogy csak ő halljon.

Mikor meghallottam lanc szavait a fejemben kicsit megijedtem. Eléggé gyorsan ért a dolog.
- Nem fogom hagyni, hogy megint egymásnak menjetek. És egyáltalán nem mindegy.- Nézk Lanc-ra.
- Ők a bátyáim, és nem hagyom, hogy bajuk essen. És azt se akarom, hogy neked valami bajod essék.- Nézek a fiúkra kicsit dühödt tekintettel.

-Hallottátok a húgotokat.- nézzek a két férfire.-Kénytelenek lesztek megbízni az ítéletében,hogy én nem ártanék egyikőtöknek sem.
Látom,hogy Miranda is megnyugszik és lassan visszasétál a kanapéhoz.
-Köszönöm,hogy próbáltál megvédeni.- üzenem neki gondolatban,majd visszafordulok a két férfi felé.- A nevem Lanc. Gondoltam bemutatkozok nektek, mint jó házigazdához illik.

Láttam, hogy a fiúk nem nagyon akarták elfogadni a tényeket. Viszont nagyon megdöbbentem, mikor Morduch kezet nyújtott Lanc-nak.
- Morduch Cuiron vagyok.- Mutatkozott be Lanc-nak. Egy apró mosolyt küldtem bátyám felé, aki viszonozta is. Aztán kíváncsian vártam, hogy Nikolai mit tesz ezek után. Bár tudtam, hogy nikolai nem fog majd vele kezet, azért akkor is megdöbbentem mikor bólintott Lanc felé egyet, köszönésképpn.

Elfogadtam Morduch flém nyújtott kezét,majd biccentettem a másik férfi felé is.
-Ha van kedvetek felmehetnénk a nappalimba és ott is folytathatnánk a beszélgetést.-javasoltam,majd választ sem várva elindultam. Az jtóban megálltam és vártam,hogy a többiek is kijöjjenek.

- Menjünk fel.- Indultam el én is Lanc után és hallottam, ahogy Morduch és Nikolai is elindul utánam. Igazából egy kicsit még mindig féltem, hogy valamin össze fognak akadni és azt nagyon nem szerettem volna. Így is nagyon ki voltam merülve a sok elpazarolt erő miatt és ha mégegyszer fel kell állítanom a védelmező mezőt biztosan nem fogok két lábamon hazamenni.