Vulkanikus meleg tavacska

..........

Lassan szinte csiga lassúsággal süllyedtem a meleg vízbe. Jól esett már ennyi munka és mizéria után. Egész testemmel a víz alá merültem, majd néhány perc után a felszínre jöttem, hogy ne legyen feltűnő, hogy mennyi ideig bírom a víz alatt. Mikor a felszínre értem kisimítottam a hajamat a szememből és körbenéztem. Az egész környék csöndes volt és egy lélek se járt erre. Így hát elkezdtem úszni egy kicsit, hogy még jobban kipihenjem eddigi fáradalmaimat.

Néha még Miss Hiperaktívnak is szüksége van egyedüllétre. Pontosan ezért is döntöttem úgy, hogy elsétálok valahova magamban és kicsit elmélkedek. Mostanában annyira pörgött az életem, hogy kellett egy szünet. Én sem vagyok fáradhatatlan. Ezért felkaptam a naplómat, meg egy tollat, amit belehelyeztem kedvenc táskámba és elindultam. Hogy merre? Azt majd a véletlenre bízom. Ilyen kis városban csak nem lehet eltévedni...

-- fél óra múlva --

Oké, hatalmasat tévedtem. Nagyon is el lehet itt tévedni. Egy ideig nem figyelem merre megyek, erre bamm! Mire megint figyelni kezdek a környezetemre, egy teljesen ismeretlen helyen vagyok. Egy tó. Gyorsan találnom kell valakit, aki útba igazít. Szerencsémre egy férfi pont a tóban úszkált. Remélem nem lesz bunkó, hogy leszól, amiért megzavartam. Odamentem a tó partjához és megvártam, amíg észre vesz.
- Öhm... Ne haragudjon, hogy zavarom de... Szóval eltévedtem. Nem tudná megmondani hol vagyok? - kérdeztem zavartan. Remélem nem néz egy komplett idiótának.

Úszásomat egy fiatal lányka hangja zavarta meg. Vigyorogva megálltam és végighallgattam a mondandóját.
- Egyáltalán nem zavar.- Mosolyogtam, majd kimásztam a partra. Megálltam a lány előtt, így szegényt kicsit le is fröcsköltem.
- Ne haragudjon...Tudod mit? Tegeződjünk inkább.- Mondtam, majd lehajoltam és felvettem a törölközőmet.
- Gyakran el szoktál tévedni?- Kérdeztem egy rossz fiús mosollyal az arcomon és elkezdtem megtörölközni.

A vigyora alapján először azt gondoltam, hogy idiótának néz. Mondtam én... Amikor kiszállt és megállt előttem, a felsőm kicsit részesült a vízben, de túlélem. Nem vagyok az a típus, aki könnyen felhúzza magát. Örültem, hogy a tegeződést választotta, mert a magázástól a frász kitört, de hát az udvariasságot belém nevelték. Igaz, volt egy "sötét" időszakom, amikor minden tolerancia kihalt belőlem, de azoknak az időknek már vége.
- Nem, nem nagyon szoktam eltévedni. Ezért is vagyok kicsit megijedve, hogy hova keveredtem. - válaszoltam vigyorogva - Lehet, hogy egy másik bolygóra kerültem? - rémültséget színleltem, az egészre még egy zavarodott körbenézéssel is rájátszottam.
- Ennyire jó itt fürdeni, hogy egészen idáig jössz a várostól? - kérdeztem felvont szemöldökkel és barátságosan elmosolyodtam. Talán szert teszek egy újabb jó ismeretségre.
- Egyébként meg Thora vagyok. - mutatkoztam be és kézfogásra nyújtottam jobbomat.

Arcomon még szélesebb vigyor terült szét, mikor eljátszotta a szörnyen eltévedt embert.
- Értem. Szóval kétségbeesetten keresel valakit, aki kijuttat innen, igazam van?- Kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Örülök, hogy megismerhetlek Thora. Keitj vagyok.- Fogadtam el a kezét. Ahogy hozzáértem éreztem pulzusát, és azonnal meghallottam szíve dobbanását is. Összefutott a nyál a számban, mikor eszembe jutott, hogy milyen régen nem is ettem. Kezemet visszahúztam, aztán felvettem a felsőmet és a nadrágomat.
- Tudod, egy kis pihenésért akár órákat is repülnék. - Válaszoltam a kérdésére, majd a törölközőt a nyakamba akasztottam.
- Ha gondolod, szívesen visszaviszlek a városba. Itt van a kocsim, pár perc az egész.- Mutattam fel a kocsikulcsot. Bár nem voltam biztos abban, hogy jó ötlet-e most magammal vinnem.

- Én is pihenni indultam, csak... Hát látod, hogy jártam. Eredetileg naplót írtam volna, de nem hinném hogy erre még ma sor kerül, elvégre mindjárt sötétedik. - néztem fel az égre. Valamiért mániám a naplóírás. Van aki az alkoholra, van aki a drogokra van rákattanva, de én különcködök ezen a téren. Nekem a naplóírás a függőségem. Nem is tudom hova lennék a kicsi könyvecske nélkül.
- Jaj, azt megköszönném. Ha egyedül indulnék újra útnak, a végén még Kanadában kötnék ki. - nevettem fel. Ha valamiben, a tájékozódásban nem vagyok valami jó.

//Anderson Rezidencia//

- Hát akkor mondhatjuk azt, hogy ez a különlegességed. A naplóírás.- Néztem rá, majd felnevettem és elindultam.
- Akkor gyere, mielőtt jönnek a farkasok.- Kacsintottam rá viccből, de én magam nagyon is jól tudtam, hogy a farkasok valóban itt vannak. Mikor a kocsimhoz értünk kinyitottam a hátulját bedobáltam a törölközőmet. Mikor minden bent volt bezártam a csomagtartót és kinyitottam Thora-nak az ajtót.
- Parancsoljon.- Mutattam be és besegítettem a kocsiba. Aztán bezártam az ajtót és gyorsan a másik oldalra siettem.
- Na akkor indulás.- Csuktam be az ajtót.
- Oh igen, az én mániám pedig a biztonsági öv.- Mutattam és beöveztem magam. Mikor Thora is becsatolta magát beindítottam a motort és elindultam vissza a lakásom felé.
//Anderson Rezidencia//

Amikor megérkeztünk leterítettem egy pokrócot a földre és vetkőzni kezdtem.
-Aki utolsónak ér a tóba az fizeti a vacsorát.-kiáltottam el magam,majd teljes erőmből futni kezdtem anyaszült meztelenül.
Még hallottam,ahogy a társaság prűdebb tagjai zúgolódni kezdenek,de nem érdekelt lemerültem a vízbe és tempózni kezdtem.

Végignéztem Lanc mutatványát. Mosolyogva figyeltem, ahogy beleugrik a vízbe. Láttam, hogy a többieknek nagyon nincs hozzá kedve.
- Ugyan már, gyertek.- Noszogattam őket, majd én is vetkőzni kezdtem. Csak a bugyim és a melltartóm hagytam magamon, majd elindultam Lanc után. Amint a parthoz értem elszámoltam háromig, és utána ugrottam. A víz iszonyatosan hideg volt, de próbáltam nem foglalkozni vele. Lanc-hoz úsztam és megálltam előtte.
- E-ez h-hideg.- Vacogtam és a kezeimet a nyaka köré fontam.

-Dehogy hideg.-válaszoltam.-Csak meg kell szokni.
Lassan a többiek is bejöttek a vízbe, és játszani kezdtek. Az egyik srác,ha jól emlékszem Edward odaúszott hozzánk.
-Lanc mit szólnál egy kis versenyhez?-kérdezte.-Ki ússza át hamarabb a tavat.
-Hát nem is tudom.-válaszoltam.-Ha a házi sárkány elengedd,akkor megyek.-böktem a fejemmel Lucy felé. Közben láttam,hogy Miranda is levetkőzik és követi a példámat. Testét fényes keretbe foglalta a nap fénye.

csendben hallgattam, ahogy a fiúk beszélgetnek, majd mikor megkaptam, hogy házi sárkány lenyomtam Lanc fejét a víz alá.
- Hogy mit fog ezért ma kapni tőlem.- Vigyorogtam rá, mikor feljött a víz felszínére.
- Na spuri mielőtt, még megtalállak harapni. Aztán csak ügyesen mackóm.- Kacsintottam rá, majd én is oda pillantottam, ahol mindkettőjük szeme megállapodott. Miranda állt a parton, teljesen meztelenül és a nap, teljesen bearanyozta testének körvonalát. Láttam, hogy Lanc tekintete hosszabban elidőzik a nő testén.
- Oh, miért nem hívod ide? Akkor nem kell annyira bámulni?- Kérdezte csípősen és megráztam a fejemet. Gyorsan elindultam kifele a partra és felkapkodtam a holmijaimat, majd az erdőbe vetettem magamat.

-Ha akar bejön!-kiáltottam Lucy után,majd nekiálltam versenyezni Edwarddal. Amikor legyőztem,persze azért adtam neki egy kis esélyt,kisétáltam a vízből magamra rántottam a ruháimat és elkezdtem figyelni az erdőt.
-Lucy,gyere vissza.-üzentem kedvesemnek gondolatban.Remélem meghallotta.

Néhány percnyi séta után meghallottam Lanc hangját a fejemben.
- Szállj ki a fejemből!- Kiabáltam és próbáltam nem foglalkozni a hangjával. Kezdtem kicsit úgy érezni, mintha én lennék az állandó plüss maci, de valójában csak egy vagyok a sok közül, aki csak éjszakára kell.

Amikor Lucy elzavart a fejéből, teljesen felidegesítettem magam. Lassan felemelkedtem a földről és elindultam az erdő belseje felé. A vérem követte Lucy vérének hívását,így nem sokára megpillantottam őt egy réten. Óvatosan a fák között maradva a rét széléig sétáltam,majd beálltam az egyik fa mögé és onnan figyeltem őt.

Lassan egy kis tisztásra értem, majd leültem a fűbe. Dühös voltam Lanc-ra és attól féltem, hogy ha elém kerül nagyon ronda dolgokat vágok a fejéhez. Bár valami furcsa dolgot éreztem.. mintha itt lett volna a közelbe.
. Lanc, ha itt vagy, jobba ha most mész el... mert nincs kedvem veled beszélgetni.- Kiabáltam valamerre.

Lassan kisétáltam a fák közül, és megálltam a tisztás szélén.
-Nem megyek el innen amíg nem tisztáztuk a helyzetet.-válaszoltam.-Soha nem csalnálak meg és nem lesz más nő az életemben csak te. Miranda olyan mintha a lányom lenné. Soha nem néztem rá úgy mint nőre.-mondtam Lucynek majd vártam mit mond.

Felálltam, mikor megpillantottam Lanc-ot a mező szélén.
- Ahhoz képest, hogy azt mondtad, olyan szemekkel vettettél rá, hogy majdnem kiguvadtak a szemeid.- Kiabáltam és odalépkedtem hozzá
- Ne nézz hülyének, láttam, hogy nézted. Tényleg? Miért itt áltatsz engem?- Kérdeztem ingerülten és könnyeim az arcomon folytak végig.
- Tulajdonképpen.. mit akarsz te tőlem? Mert ha azt, hogy egész napokat bőgjek miattad, akkor szólok, összejött és köszönöm, nem kérek többet.

- Elég volt!-emeltem fel a hangomat.-nem akarok veled veszekedni. Szeretlek és lehet,hogy vannak hibáim de nekem csak te vagy a fontos.
Lassan odasétáltam Lucy elé és a karjaimba zártam.
- Ha úgy gondolod,hogy fejezzük be nem fogok tiltakozni,de tudnod kell hogy szeretlek.

Mikor felemelte a hangját egy lépést hátráltam. Ölelése most valahogy nem tudott megnyugtatni.
- Lanc, hibái mindenkinek vannak, nekem is, de nem tudom,hogy mikor láttál tőlem olyat, hogy meztelen férfiakat bámulok meg, akik "olyanok, mint ha a fiaim lennének".- Mondtam én is ingerülten. Kezeit ellöktem magamról.
- Ne érj hozzám!- Néztem rá idegesen.

-Rendben nem érek hozzád.-válaszoltam,majd sarkon fordultam és elindultam vissza a többiekhez. Menet közben teljes erőből beleütöttem a mellettem levő fába,amin a kifejtett erő hatására megrepedt a kéreg.
-Ha gondolod az éjszakát töltheted a vendégszobámban,mert én nem alszom otthon.-szóltam vissza a vállam fölött.-Edwardék mindenben a rendelkezésedre állnak.
Miután visszaértem a többiekhez,szóltam Edwardnak,majd elindultam a város felé.

Csendben figyeltem, ahogy Lanc elsétál. Mikor odaszólt, hogy nem alszik otthon egy kicsit megijedtem.
- Várj!- Kiabáltam utána, majd tettem pár lépést, de amint eltűnt feleslegesnek találtam, hogy utána menjek. Én is ideges voltam s ő is. Nem sok értelme lett volna így a beszélgetésünknek.

Miután kisétáltam az erdőből, felhasználtam vámpír sebességemet és rohanni kezdtem. A város határában lelassítottam,majd sétálni kezdtem.
A kirakatókat bámultam és azon törtem a fejem,hogy engeszteljem ki Lucyt.

//Mystic Sang utcái//

Csendben ácsorogtam a mezőn még egy ideig, aztán elindultam visszafelé. Egy ideig Mirandáékkal tartottam, de még mielőtt ott maradtam volna, összeszedtem a táskámat és elindultam hazafelé. Igazából vele akartam lenni, de féltem, hogy valami olyat mondok, amit megbánok. Lassan felballagtam a lépcsőmön, és bementem a házba.

//Cuiron rezidencia//