Titkos vízesés

......

Kifulladva huppantam le a földre, s terültem el a puha fűben. Egész idáig rohantam, élveztem a szelet és a természetet, már ha találsz egy városban "természetes természetet". Lihegtem a sok futástól, és a hideg levegőtől kicsit fájt a mellkasom, de más bajom nem volt. Behunytam a szemem, és hallgattam a víz magasból lezúduló dübörgését. Sóhajtottam.
Miért kellett úgy összekapnom a szüleimmel. Miért? Miért nem tudták elfogadni, hogy én ügyvéd akarok lenni? Mi a fészkes fenéért kell mindig megmondani, mit csináljak?! Ez az én életem! Én döntök!-gondoltam. Idegesen a földre csaptam.
Nyugalom, Csendes Hold, meg kell nyugodnod. Ne is törődj velük. Nem tudnak ők semmit. Faragatlan indiánok!
- Én is az vagyok-sóhajtottam hangosan.